reggeli dicséret

“Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk. Azért nem ismer minket a világ, mert nem ismerte meg őt.” János első levele 3 fejezet 1. vers Ki más írna a szeretetről, mint a (saját bevallása szerint) szeretett tanítvány. János központi témája mindig a szeretet. Valahogy mindig egy személyes, érzelmekkel teli, közeli kapcsolatot mutat Jézussal. Számára ez a gondolatkör a legfontosabb, és ki vitatkozna ezzel. Gondolom senki előtt nem ismeretlen a mondás: “Nézd meg az anyját, vedd el a lányát!” Ennek az alapja, hogy amilyen házból jön a lány, olyan lesz a háztartás. Mondjuk ez fordítva is igaz, a fiú nagy eséllyel hasonlít az apjára. Mindenesetre ha egy családban ismered a szülőket, aránylag jól közelítve megismerheted a gyerekeket. János azt mondja, hogy azért nem ismeri Isten gyermekeit a világ, mert Istent sem ismeri. Ma már egy kicsit más a helyzet. Szinte mindenki ismeri a kereszténységet. Vele együtt a “ker...

"Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm." Márk 1,11 Milyen nagy szükség van rá! Az apa megerősítő szavára. Lassan nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem kapják meg szükséges mennyiségben a dicsérő szót. Nagy baj ez, és sok oka is van... -  Az apák mintakövetése Nagyon régről látjuk a mintát, hogy a férfi a család eltartója és ezért általában a szeretetteitől távolabb végzi a munkáját. A külső dolgokkal törődik és a belső kérdéseket, sajnos legtöbbször gyermekei nevelését is, a párjára testálja. Ez a minta nagyon ragadós, talán mert kényelmes és kiszolgálja az önző gondolatokat. Hiszen ahogy a férfi dolgozik a munkában és megtesz mindent, hogy a családját eltartsa, ugyanúgy sokszor a nő is dolgozik, és éppúgy el tud fáradni a háztartási feladatok ellátásában, mint a párja. Így sokszor a gyermeknevelés, ha egyedül marad rá, nagy teher. Kettőnek kell azt vinni, mert a felnövekvő ifjúságnak szüksége van az apaképre és az a napi 5-15 perc, ami napjain...

„És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.” János írása szerinti evangélium 8:29 Elgondolkodtatott egyszer egy lelkész barátom, mikor alsó tagozatos kisfiáról mesélt egy esetet. Egy reggel, mikor átbeszélték a családban a napi teendőket, az apára jutott az a feladat, hogy az iskolai napközi után fiáért menjen. Aztán mindenki sietett a dolgára, a gyerekek iskolába, a szülők munkába. De az apának különösen nehéz napja volt. Délelőtt különböző programok tervezésébe és szervezésébe merült bele, aztán csak úgy futtában bekapta az ebédet, és rohant tovább, hogy meglátogasson néhány hittestvért. Ezek az emberek komoly lelki problémákkal küszködtek, és barátomnak kellett Isten vigasztalását továbbítani számukra. A lelkigondozás oly annyira leterhelte őt, hogy el is feledkezett arról, hogy fél 5-re a fiáért kellene mennie az iskolába. Órájára pillantva már azon járt a feje, hogy időben odaérjen az esti evangelizációs előadásra, aho...