reggeli dicséret

“Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;” Péter első levele 2. fejezet 9. vers Amikor a boltban hisztizik a gyerek, az nem azért kellemetlen, mert hangos, vagy mert idegesítő (bár mindez igaz). A szülőben mindeközben egy mondat fogalmazódik meg újra és újra: “Vajon mit gondolnak rólam?!” Bármi, amit a gyermek tesz, a szülőből mutat egy pici szeletet. Legalábbis mi szülők sokszor így éljük meg. Isten terve az első keresztényekkel, és minden utánuk következővel nagyon egyszerű: “Mutass be minden embernek!” Kiválasztott tizenkét embert, hogy életükkel képviseljék Őt. Az ötlet annyira hatékony volt, hogy rövid időn belül több ezer, és mára már milliárdok csatlakoztak az ő hitükhöz. Olyan jól ment az ige terjesztése, hogy jelenleg a föld körülbelül harmada tartozik valamilyen keresztény felekezethez. Mindez annak a tizenkét embern

  “Akinek szilárd a jelleme, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik.” Ézsaiás könyve 26. fejezet 3. vers Olyan gyorsan változik minden. A munkám miatt egyik napról a másikra új környezetbe csöppentem. Nem teljesen ismeretlenbe, de akkor is… olyan gyorsan változik minden. Az időjárás is ezt tükrözi. Nemrég még meleg nyár volt. Aztán hirtelen hideg lett, aztán eső, aztán megint meleg, majd mintha egy kicsi tavasz is lett volna, majd hideg, eső, eső, napsütés, kicsi meleg, és most kint ülök egy padon a téren, élvezem a kellemes, derűs, kora őszi időt, és gyönyörködöm a fák lombjában, a madárcsicsergésben, a kövek mintájában, és az erre járó emberek különbözőségében. Bár most, hogy belegondolok, az a nyár már egy hónapja volt. Mintha csak tegnap lett volna. Vagy ezer éve. Kinek van ideje számolni? Mert olyan gyorsan változik minden. És tudom, hogy nem csak nekem. De most épp nekem kell írnom néhány sort a békéről, és amikor annyi változás van, amihez alkalmazkodni kell, és csak kap

"Mert nektek nemcsak az adatott meg Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte, és ugyanabban a küzdelemben álljatok, amelyet tőlem láttatok, és amelyet most rólam hallotok." Pál levele a filippiekhez 1:29-30 A filippi gyülekezet nagyon jól ismerte Pál küzdelmeit, hiszen azok közül nem egy pont az ő városukhoz volt köthető. (ld. ApCsel 16:12-40 ; 1Thessz 2:2 ) Ezeken kívül aztán még többször kellett szerencsétlenséget, bántalmazást, balesetet, hajótörést, kígyómarást, és más küzdelmeket átélnie. (A különféle küzdelmei és szenvedései felsorolása hat versnyi szöveget tesznek ki: ld. 1Kor 11:23-28 ) A gyülekezet tagjai méltán gondolhatták róla, hogy rájár a rúd és hogy elpártolt tőle a szerencse, ám ebben a — számomra legalábbis — nehezen emészthető szakaszban Pál helyre teszi a dolgokat: Tudniillik a Krisztussal való járás nem csak "móka és kacagás". Ez az igazság sokak számára, akik nemrég tértek meg, és akiknek esetleg rossz képet vázolta

  „De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel.”   ( Timótheushoz írt első levél 6. fejezet 6. vers ) Emlékszem, mikor Henivel összeházasodtunk, alig volt pár bútorunk, edényünk, cuccunk és az első közösen bérelt kis garzonlakásban is kényelmesen elfértünk. Most meg, így húsz év után, bármily sokat is költöztünk, bármennyi dolgot is kiselejtezünk, mindig arra jövünk rá, hogy túl sok mindenünk van. De minek? A halotti leplen nincsen zseb. Semmit sem hoztunk ebbe a világba és semmit sem vihetünk el innen. Igen. Jól tudjuk ezt, mégis gépiesen gyűjtögetjük és őrizgetjük a rengeteg felesleges, hasznavehetetlen holmit. Mintha csak az lenne az értékes, ami kézzel fogható, megszámolható. S közben elveszítjük a belső nyugalmat, az együttlét örömét, a menny boldogságát. S ami a legszomorúbb, hogy ez a profitorientált szemlélet megfertőzte és átjárja a keresztény közösséget is. Nemrég egy jubileumi alkalom kapcsán a testvérekkel felidéztük a régi közös emlékeinket. Ki

„Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotásai vagyunk mindannyian.” Ézsaiás könyve 64.fejezet 7.vers Visszaemlékezve általános-, és középiskolai rajz óráimra egy valamit biztosan kijelenthetek: nem voltam a legszebben rajzolók között. A legegyszerűbb csendélet is rettenetes kínlódások között született meg. Szerettem alkotni, legyen szó babaházról, bármilyen gyermeki játékról vagy színezésről, de a rajz valahogy nem működött. Felnőttként az egyik legnagyobb alkotói szenvedélyem az írás lett és azt hiszem nem mondok újat, hogy a rajzolási tehetségem még most is a pálcikaember megrajzolásáig terjed. Sok kiemelkedő tehetség van a világban, akik festőként, vizuális alkotóként tevékenykednek és hatalmas sikerük van. Ámulva nézem munkájukat egy-egy kiállítás alkalmával és csak csodálni tudom, hogy ilyen szinten művelik az alkotást és fantasztikus módon tudják átadni érzéseiket. Itt azonban csak tárgyakról van szó. Mit szólnál ahhoz, ha azt mondanám

 " Aki lustán dolgozik, elszegényedik, de a szorgalmas munka meggazdagít. ”   Példabeszédek könyve 10.fejezet 4. verse Hallottad már, hogy mindent elérhetsz, ha keményen dolgozol? …én is! Mi az hogy mindent, mi az hogy meggazdagít a sok munka. A materiális értékekbe vetett hitem már rég elpárolgott. Abban a világban, amelyik az alapján áraz be, hogy milyen az autód, a telefonod, a ruhád márkája nem tudok élni. Abban a világban ahol harminc perc alatt tudsz hozzá jutni egy álmaidat megvalósító minimum 4 évig tartó hitelhez, nem akarok létezni, mert mindez valamilyen illúzió keltés eredménye. Az a világ, amiben én élek a kemény és szorgalmas munka nem a kizsákmányolásról, hanem a megbecsülésről, a folyamatos fejlődésről és az eredményességről szól. Isten olyan világot teremtett, ahol az emberi értékek hozzásegítenek a gazdagsághoz, ami nem egyértelműen materiális javakban mérhető. A kemény és szorgalmas munka megteremti a lelki békét és nyugalmat, hogy a munkánkat a lehe

„Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik? Ha valaki Isten templomát beszennyezi, azt elpusztítja Isten, mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.” Pál első levele a korinthusiakhoz 3:16-17 Lehet, hogy megesett már veled is, Kedves Olvasó, hogy úgy érezted, annyira mindegy a létezésedet. Mindegy, hogy lélegzel, vagy sem, és esetleg az is megfordult már a fejedben, hogy ha kiszállnál a sorból, nem hiányoznál senkinek. Nem kell válaszolnod, még bólintanod sem, Isten ismeri még a ki nem mondott gondolataidat is. Ez egy teljesen természetes, emberi érzés, nem baj, hogyha átfutott már ilyen a fejeden, esetleg ki is mondtad hangosan. A baj ott van, ha senki sem állítja ennek az ellenkezőjét, és egyedül kell megküzdened az élet nyomasztó terheivel. Ma reggel ezért maga Isten mondja: kimondhatatlanul fontos vagy nekem! Számít a létezésed, minden lélegzetvételed és szívverésed. Számít a véleményed akkor is, ha már elfáradtál annak képvi