reggeli dicséret

„ Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” 2Kor 3,18 Reggel, amikor felkelek, a fürdőszobában a tükörbe nézek. Na, nem bámulom magam, csak megnézem, mi van velem. Mit kell tennem, hogy emberek közé mehessek? Mosdás, fésülködés, rendben van-e a ruhám? Ha igen, indulhatok. Mindig megteszem ezt, de napközbe csak nagyon ritkán. Egy fontos találkozó, vagy egy előadás előtt. Amikor a tükörbe nézek, magamat látom, nem mást. Tetszik, nem tetszik, de csak ez van. Olyan vagyok, amilyen. Elsősorban nem azért nézem magam, amilyen vagyok, hanem azért, hogy milyen leszek, ha elhagyom a mosdót. Látom magam előtt a változás utáni képet, ahhoz igazítom magam, amilyenné válni szeretnék. Az Isten szava, a Szentírás tükör. Ahogy a tükröt értelmesen használjuk a magunk hasznára, úgy kell olvasnunk az Igét is. Ha nem tetszik benne valami – mert elevenünkre tapint – hiába takarjuk

„Íme, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.” Zsoltár 127:3. “Tartsátok kötelességeteknek, hogy türelemmel, gonddal és komoly, buzgó imával úgy alakítsátok gyermekeitek jellemét, hogy áldássá legyenek az otthonban, a gyülekezetben és a társadalomban. Ha elhanyagoljátok ezt a kötelességet,… gyermekeitek erkölcsi torzszülöttként nőnek fel… Ha megtűritek gyermekeitekben a helytelenségeket, bezárjátok előttük Isten városának kapuit. Szülők, akik vallják, hogy szeretik Istent, nem teljesítik akaratát. Nem fékezik meg, nem irányítják helyesen gyermekeiket és ezrek nőnek fel nyomorék jellemmel, laza erkölccsel, hiányos neveléssel… Magukra hagyják őket, hogy tegyenek, amit akarnak ösztöneikkel, idejükkel, szellemi erejükkel. A szülőket terheli a felelősség, hogy az elhanyagolt képességek elvesznek Isten ügye számára… Világosság ragyogott és ragyog elő Isten szavából és Lelkének bizonyságtételeiből, ezért tanuljuk meg kötelességünket…” (Bizonyságtételek V. kötet

" Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te utaidban megismered Őt; akkor Ő igazgatja a te utaidat " Példabeszédek könyve 3:5-6 Amikor a mai szöveget elolvastam, egy dal ugrott be rögtön. "Csak bízz az Úrban, és soha ne csüggedj! Ezt mondom mindig a lelkemnek, hűsége páncél, és keze, mint árnyék követ. Emlékezz mindig az ígéretére, minden nap megtart és nem enged el. Szárnyain hordoz, és egyenes úton vezet. Refrén: Mert vele minden magas falon átlépek, átfutok az ellenség táborán. A víz nem borít el, és a tűz nem éget meg, mert Ő mellém áll. Csak bízz az Úrban, és soha ne csüggedj! Ezt mondom mindig a lelkemnek, hűsége páncél, és keze, mint árnyék követ. Emlékezz mindig az ígéretére, minden nap megtart és nem enged el. Szárnyain hordoz, és egyenes úton vezet. Refrén: /: Mert vele minden magas falon átlépek, átfutok az ellenség táborán. A víz nem borít el, és a tűz nem éget meg, mert Ő mellém áll. :/ 2x /: Kelj

„Tégy Uram závárt az én szájamra; őriztessed az én ajkaim nyílását!” (141. Zsoltár 3. vers) A Talmud beszél egy királyról, aki egy nap azzal a kéréssel fordult az egyik udvari bolondjához, hozza el számára azt a dolgot, ami a legjobb, a legértékesebb a világon, majd a másik udvari bolondjához fordult és kérte, hogy ő pedig a világ legrosszabb dolgát hozza el neki. Kis idő múlva visszajöttek a bolondok. Az első, aki a világ legjobb dolgát hozta; tarisznyájából előhúzott egy nyelvet. Ekkor a másik mosolyogva húzta elő saját tarisznyájából a ’világ legrosszabb dolgát’, hiszen ő is egy nyelvet hozott. Hát igen, Jakab apostol is beszél arról, hogy az életben sokszor a legkisebb dolgoknak van a legnagyobb szerepe; a lovak zablája; a hajó lapátja; egy égő gyufa az erdőben… kicsiny dolgok ugyan, mégis ezek irányítják, amazok útját. S nyelvünk is ilyen, mert „Ezzel áldjuk az Istent és Atyát, és ezzel átkozzuk az embereket, a kik az Isten hasonlatosságára teremttettek: Ugyanabból a szájból jő k

„Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!” Zsolt.139,23-24. Első olvasásra kissé merésznek tűnnek a zsoltáríró gondolatai! Mit is kér valójában az Úrtól? Vizsgálj meg engem Uram, de ne csak külsőleg, hanem még a gondolataimat is! Mi emberek hajlamosak vagyunk arra, hogy a látszat alapján ítéljünk. Vannak bizonyos keresztényi kegyességi formák, gyakorlatok, amelyeknek ha valaki megfelel, átmegy a vizsgán. Ha megfelelő hosszú a hölgyek szoknyája, ha minden szombaton ott vagyunk az Isten házában, ha megadjuk az Úrnak rendelt összeget…. sok esetben ezek az „igazi” mércék emberek megítélésében! De ki vizsgálja meg az indítékokat, a gondolatokat? Persze, erre azt mondjuk, hogy ember ezt nem teheti, csak az Isten. Ez így is van! Mi emberek csak következtetni tudunk bizonyos cselekedetekből, hogy mi lehet a szívben, de nem mondhatju

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.” János első levele 3:2 Kinek vagy a gyermeke? Istené vagy az Ördögé? Nem árt ezt tudni, és ennek tudatában lenni, mert valamelyik csoportba mindenki beletartozik. Hovatartozásunk nemcsak azonosságtudatunkra, viselkedésünkre, gondolkodásunkra van hatással, hanem örök, végső sorsunkra is. Jézus a búza és konkoly példázatával arra emlékeztet bennünket, hogy egészen az aratásig a búza és a konkoly együtt növekszik. Kezdetben nem látszik a különbség az értékes gabona és a haszontalan gyomnövény között, de idővel minden nyilvánvaló lesz. Ma nagyon sokan mondják magukról, hogy szeretik Krisztust és odaadó keresztények. Hogy mennyire igazak ezek a szavak, nem a mi dolgunk megítélni. János levelében mégis itt van egy egyszerű mérce, amit jó, ha magunkra is alkalmazunk. Az Isten gyermeke

„Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják ezeket a prófétai igéket, és megtartják azt, ami meg van írva bennük: mert az idő közel van. ” Jelenések könyve 1:3 Egy fekete, teljesen egyszerű kinézetű könyv, amit szinte minden háztartásban megtalálhatsz. Egy könyv, ami nem hiányozhat a gyűjteményből, de igazán mint valami elfelejtett státuszszimbólum hever a többi iromány között. Egy könyv, amely ezrek életére volt kimondottan nagy hatással, ezreket változtatott meg, mentett meg az örök élet számára. Egy könyv, amiért korábban képesek voltak vérre menni az emberek. Egy könyv, ami megmutatja, milyen kimondhatatlan szeretettel fordul az emberhez Isten. Mikor vetted utoljára kezedbe ezt a könyvet? Mikor gondoltál úgy rá, hogy egyáltalán hasznos lehet valaha a számodra? Mikor vetted úgy kezedbe, hogy általa keresztül hallani akarod Isten hangját? Isten ma reggel azt üzeni neked, hogy boldog vagy, mert olvashatod, mert hallhatod Isten szavát. Boldog vagy, mert Ő kérdéseidre válas