reggeli dicséret

Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Tüskebokorról szednek-e szőlőt, vagy bogáncskóróról fügét?    Máté evangéliuma 7. fejezet 16. vers “Kétségtelenül keresztény lennék, ha a keresztények a nap huszonnégy órájában végig azok volnának.” (Mahatma Gandhi) Elképedve állok a világ állapota előtt. Sorra derül ki egyházi vezetőkről, hogy titokban évekig erkölcstelen életet éltek, visszaéltek a bizalommal, az elismeréssel. Keresztények által támogatott politikusokról derül ki, hogy rosszabbak, mint ateista ellenfeleik. Papok buknak le ragadozó magatartásuk miatt és “keresztények” (szigorúan idézőjelben!) lepleződnek le nem keresztényi viselkedésükkel. Jézus, mikor a prófétákról tanít, megerősíti, amit már sokszor elmondott: ami a szív mélyén van, az megmutatkozik az élet minden területén, minden egyes percben. (Lukács 6:45) Nem lehet meghazudtolni azt, amit mélyen, legbelül táplálunk. Ezek a gondolatok azonban nem csak a prófétákról szólnak. Mi mind bizonyos szempontból Istent képviselj...

Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek. Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre. Jeremiás próféta könyve 31. fejezet 33-34. vers Mire is jó valójában a törvény? Ha nagyon leegyszerűsítve akarjuk megfogalmazni, a törvény valójában egy életmód, amelynek fő célja az, hogy egy adott közösség (legyen az egy ország társadalma, egy munkahelyi vagy gyülekezeti közösség) minden egyes tagja, résztvevője a lehető legjobban érezze magát. Ha ezeket szóban vagy írásban megfogalmazzuk, akkor jönnek létre az egyes törvények vagy szabályok. Minél jobban értjük egy adott közösség lényegét, és minél inkább részeseinek érezzük magunkat, annál kevésbé kell ...

„Felelj nekem, Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és fordítsd vissza a szívüket!” Királyok első könyve 18.37 Mit teszel, ha egy szeretted rossz útra téved, s makacsul ellenáll minden kérlelésnek? Minden bizonnyal ez az egyik legfájdalmasabb, leggyötrelmesebb élethelyzet, ha igazán szeretsz valakit. Mit teszel ilyenkor? Folytatod érte a fáradozásod, s a szívére próbálsz beszélni, tovább kérleled őt? Megpróbálod rákényszeríteni valahogy a jó döntésre? Érzelmileg zsarolod, manipulálod? Ítélkezel felette és vádolod őt? Netán megharagszol rá, szembe fordulsz vele és meggyűlölöd őt? Mit teszel, amikor saját szíved megosztottságával, vagy keménységével, makacsságával szembesülsz? Megpróbálsz megváltozni, meggyőzni magad? Rákényszeríted magadat a jóra? Megtanulsz jól viselkedni, s mások elől elrejteni, hogy bajban vagy? Tovább mész megosztott szívvel? Odadobod a gyeplőt a lovak közé, s követed szíved tanácsát, az őszinteségre hivatkozva? Illés gyötrődött...

"Az örvendező szív megszépíti az arcot, a bánatos szív pedig összetöri a lelket." A példabeszédek könyve 15:13 A "Végre otthon" című animációs film a kislányom egyik kedvence. Nem csak kedves és vicces, de komoly erkölcsi kérdéseket is feszeget — népvándorlástól és háborúktól terhelt korunkban érdemes volna mindenkinek megnéznie és elgondolkozni a tanulságain. A történet központjában egy kislány és egy naiv űrlény áll, ahogy együtt próbálják megoldani mindkettejük problémáit. — A kislány nem találja az édesanyját, az űrlényt pedig száműzték a társai. Gondolhatjuk, nem mindig tudnak vidáman hozzáállni a helyzetükhöz. Egyik-másik pillanatban — többnyire a kislány — elkeseredik, ilyenkor a szomorúsága az arcára is kiül. A kis űrlény, látva a kislány mimikáját, ami számára érthetetlen, mindig megkérdezi tőle: "Mi az arcod célja?" Ez a kérdés jutott eszembe a mai ige olvasása közben is. Mi az arcunk célja? Keresztényként milyen üzenetet közvetít a kisugárzásunk...

"Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" Máté evangéliuma 23:39 "Jól csak a szívével lát az ember..." kezdődik Antoine de Saint-Exupéry jól ismert mondata. Ha a szemünkön beérkező információ folyamatábráját kellene felrajzolnunk, akkor mindenképpen jeleznünk kellene, hogy a látott képet nagyban befolyásolja a szívünk (nevezhetjük érzelmeinknek is) állapota. Gondolj csak bele! Belépsz a munkahelyed ajtaján, és meglátod a munkatársadat, aki tegnap elhappolta előled azt a jól fizető kuncsaftot, és így ő kapja a hónap végi prémiumot. Az iskolapadban ülve belép az ajtón szíved szerelme, és a kezét egy másik személy fogja. Valaki nem veszi figyelembe az "elsőbbségadás kötelező" táblát, és körülnézés nélkül eléd vág. — A nap ugyanolyan szépen süt, a madarak csicseregnek; a látott kép jelentését nem a szemen beáramló információ, hanem az érzelmeid változtatják meg. A munkatársad, lehet...

“Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” Példabeszédek könyve 4. fejezet 23. vers Szokták mondani, hogy a szív sérüléseit a legnehezebb begyógyítani. Ha valaki megüt, sebaj, elmúlik a fájdalom. Ha ellöknek felállsz. Ha megvágnak begyógyul. De ha a szíved törik össze, az nem gyógyul egykönnyen. A kisfiam a minap odahozott hozzám egy műanyag játékot, amit darabokra tört. Mutatta nekem, hogy javítsam meg. Ahogy nézegettem, forgattam elgondolkoztam valamin. Meg tudom ragasztani, de sosem lesz új. Bármennyire is ügyes vagyok, nyoma marad a törésnek. A ragasztás helyén gyengébb lesz az anyag, könnyebben el fog törni. Ráadásul csúnyább is lesz. Bármennyire is próbálkozol, ha a szíved összetörik, nem tudod összeragasztani. Nincs az az anyag, ami maradéktalanul helyretenné. A szívedet csak az idő tudja begyógyítani, és az sem maradéktalanul. A Példabeszédek könyvének írója azt mondja, hogy bármi történhet veled, de a szíved óvnod kell. Az élet forrása. N...

"Titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen."  Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 3:12-13 Összepakoltál már mindent? Nem kell messzire mennünk, a feleségemmel képesek vagyunk a legrövidebb kirándulásra is "túlcsomagolni". Biztos, tudod, milyen az. Az a tipikus "inkább ezt is bepakolom, mintsem hogy majd ott jöjjünk rá, hogy kellett volna..." Persze ez a mondat se véd meg bennünket attól, hogy a hegyen jusson eszünkbe, hogy valamit otthon hagytunk. Amikor hétvégére leruccanunk meglátogatni a családot, noha csak egyet alszunk ott, a két bőrönd mégis kötelező súlyt képez az autó csomagtartójában. (A túlcsomagolás az oka, hogy nagyobb autót vásároltunk annak idején. Még mindig könnyebb volt, mint megválto...

“Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers Kétféle ember van alapjában véve. Az egyik örül a vendégeknek, a másik nem. Mindkettő azért, mert ismeri a szokásos vendégeit. Ha jók a vendégek, akkor örülünk, ha rosszak akkor nem. Ilyen egyszerű. Mit érzel, amikor kopogtatnak? A kisfiam minden alkalommal amikor csöngetnek, felkapja a fejét, és az ajtó felé siet. Tudja, hogy általában valamelyik nagyszülő érkezik hozzánk. Mivel nagyon szereti őket, szalad az ajtóhoz, és figyeli, hogy vajon ki nyitja majd azt ki. Attól függően, hogy milyen vendégeink szoktak lenni, szeretjük a vendégeket, vagy sem. Attól függően, hogy milyen kapcsolatunk van azokkal akik általában meglátogatnak bennünket, örülünk, vagy már előre idegesek vagyunk miatta. Nincs ez máshogy a bensőnkben sem. A Biblia azt írja, hogy Jézus a szívünk ajtaja előtt áll, és finoman kopog, várva r...

"Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott."   Máté evangéliuma 22. fejezet 11-12. vers A történet szerint egy király nagy ünnepségre készült, és a fia esküvőjére minden barátját, ismerősét, a birodalmának tehetősebb lakóit mind meghívta. A szolgák szaladtak is, hogy vigyék a jó hírt: "a herceg megnősül, és hatalmas lakomára vagytok hivatalosak!" Egy ilyen meghívást nem illik, és — személyes véleményem szerint — nem is szabad visszautasítani. (Gondolj csak arra a sok finom ételre... összefut a nyál a számban!) Ezek a meghívottak azonban valamilyen okból mind visszamondták a részvételt, inkább foglalkoztak az üzletükkel és a munkájukkal, mint a király meghívásával. Sőt, voltak közülük olyanok is, akik furcsa és érthetetlen módon az örömhír vivőjét megverve, megölve reagáltak az üzenetre.  ...

"Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!" Mózes ötödik könyve 6. fejezet 6-7. vers Isten parancsaihoz – amikről ez a két fenti mondat is szól – többféleképpen lehet viszonyulni. Az egyik lehetőség, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket. A másik lehetőség, hogy válogatunk közöttük, például tetszés, vagy valamilyen sajátos logika alapján, és egy részüket megtartjuk, másik részüket nem. Úgy is dönthetünk, hogy mindegyiket fontosnak tekintjük és megtartjuk. Ami óta olvasni kezdtem a Bibliát, én mindegyik fázison átmentem. Eleinte úgy gondoltam, hogy Isten parancsai ma már nem fontosak. Aztán rájöttem, hogy ezek a javunkra válnak és védenek minket, ha megtartjuk őket, és akkor kezdtem egyik-másikat komolyan venni. Aztán elérkezett az az idő is, amikor rájöttem, hogy mindet azért adta Isten, mert jót akar nekünk, ezért eld...

"Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!" A példabeszédek könyve 4. fejezet 23. verse Talán mondani sem kell, hiszen a 21. században, hála az orvostudománynak, pontosan tudjuk, hogy a szív “minden élet forrása”. Ha valami, a szívünk nélkül lehetetlen élnünk. Ezért olyan fontos, hogy odafigyeljünk a vérnyomásra, a koleszterinre, a szívünk állapotára… Persze ha csak ilyen egyszerű lenne, akkor a Példabeszédek könyve bölcsének csupán annyi volna a tanácsa a mai napra, hogy “ne egyél zsíros ételt, és szedd a szívgyógyszereidet!” Az ókori keleten a szívnek sokkal több szerepet tulajdonítottak, mint mi tesszük ma. Igaz, hogy az élethez szükséges vért pumpálja az ereinkben, de a héber kultúrában a szív ezen kívül a gondolatok, a tudás és a tudattalan döntések központja is. Magyarul, a szív az igazi “én” központja. Eszerint a szív határozza meg, hogy hogyan döntök, hogyan cselekszek egy adott élethelyzetben, és a szívem állapota...

“Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” Zsoltárok könyve 119:11 Az angolban a kívülről tudni kifejezés nagyon izgalmas. Hasonlít ehhez a zsoltár részlethez. “Learn by heart”, ami magyarul szó szerint annyit tesz: “szívvel megtanulni”. Ez egy furcsa kifejezés, hiszen 21. századi emberekként tudjuk, hogy az aggyal tanulunk, és a szívvel csak oxigént pumpálunk az agyba. A bibliai időben a szív nem pusztán egy vért pumpáló szerv volt, vagy az érzelmek központja a szimbolikában. Úgy utaltak rá, mint az érzelem, értelem, és akarat együttes forrása, tehát maga az ember mindennel együtt. A szív sokkal összetettebb volt, mint ma. Amikor a Szentírást megnyitjuk, és találkozunk vele, akkor ennek tükrében kell gondolkodnunk. De mégis mit jelent ez ma számunkra, és konkrétan ebben az igében? Nézzük meg pontról pontra! Értelem Nem nehéz megértenünk azt, hogy értelmi oldalról mit jelent ez a mondat. Azt mondja a zsoltár írója, hogy megtanulta, és bármilyen hely...

 …Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.  Máté 6:20-21 Mindannyian gyűjtögetünk. Ki ezt, ki azt. Emlékszem arra, hogy egy nagyváros utcáin, ahol laktam, gyakran láttam embereket az utcai szemetesekben keresgélni. Volt köztük, aki a kenyérdarabokat szedte össze, állítólag az állatainak, mások a kidobott betétdíjas palackokat gyűjtögették. Ugyanebben a városban rendszeresen láttam valakit, aki mindig nagy csomagokat cipelt. Mindig magával vitte mindenét, amije volt. A társadalmi pozíció másik végén vannak azok, akik a milliárdokat, a tömegek csodálatát, az elismerését, tapsát gyűjtögetik, vagy a pozíciókat. Én is sokféle dolgot gyűjtögettem életem során. Gyerekkoromban például különböző söröskupakokat, bélyeget, madártollat; aztán állatos képeket és könyveket, majd népszerű együttesek nekem tetsző dalait a ...

„Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha.”  2Péter 1.10 Az elhívás és a kiválasztás Istentől van. Születésünk előtt, sőt a világ teremtése előtt történt a kiválasztás az isteni előre ismerés alapján (vö. Ján. 15.16, Rm. 8.28-29, Ef. 1.4), majd az életünk során találkozunk Isten szeretetteljes hívásával (vö. 2Tim. 1.9). Mindenki, aki hisz, Istennek köszönheti a hitét. Nincs tehát mivel dicsekedni, mindent kegyelemből kapunk. Ha viszont minden Istentől van, az ő kegyelme alapján és nem a mi érdemeink szerint, akkor hogyan érthetjük Péter apostol felhívását, hogy igyekezzünk megerősíteni az elhívásunkat és kiválasztásunkat? Segítséget nyújt ennek megértésében az előző versek elolvasása. A 3. verstől kezdődő szakaszban Péter apostol először Krisztusnak és legnagyobb ígéretének megismeréséről szól. Majd arról szól, hogy a legnagyobb ígéret célja, hogy kikerüljük a k...

"Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot! Hanem gondolj mindig Istenedre, az Úrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig." 5Mózes 8.17-18  Alkoholbetegtől hallottam a következő mondatot: tudok inni örömömben, tudok inni bánatomban, egyetlen érzés van, amire nem tudok inni: a hála. Ez jutott eszembe, a fenti bibliai részletet olvasva. A hála és a hálás szeretet a legerősebb motiváció, amely pozitív változáshoz vezet bennünket. De mi segít minket hálás lelkületre? Könnyű annak, aki zsákutcába jutott, és nyilvánvaló , hogy Isten segített neki a bajban. (Persze még ekkor sem biztos, hogy elismerjük Isten segítségét.) Mi van azonban akkor, amikor van erőnk a terhek hordozásához, amikor megoldjuk a problémákat? Mindannyiunknak szükségünk van arra, hogy lássuk erőfeszítéseink eredményét, hogy érezzük: hasznára vagyunk a környezetünknek....

„Metéljétek azért körül a szíveteket, és ne legyetek többé keménynyakúak!” Mózes ötödik könyve 10:16  Sok energiát fektetünk a külsőségekbe. Túl sokat. Mert kell a szép, boldog család képe a facebookra, a csinos, kipihent, kiegyensúlyozott, vidáman mosolygós kinézet és a tökéletesen egészséges ételek az instára, hogy mikor és mennyit futottunk, hogy milyen gyönyörű tájakra utaztunk, milyen hírességekkel találkoztunk. És ezektől érezzük magunkat értékeseknek. És talán szeretnénk elhinni, hogy ez a valóság.  De a máz mögött sokszor egészen más lapul. Mert arról már nem beszélünk, hogy a boldog családi kép az épp annak a szépen megkomponált pillanatnak az emléke, és, hogy valójában az egész délelőttöt átveszekedtük. Nem teszünk fel képet a kialvatlan reggelekről, amikor megijedünk a saját tükörképüktől, és egy órába tellik elkészíteni azt a porcelán arcot. A szomszéd boltból vett mirelit pizzát sem posztoljuk ki, miután cseppet odaégett a sütőben. Nem beszélünk ...

„A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.” Lukács evangéliuma 8:15   Vannak olyan pillanatok, mondatok, amik hatására a gyermek különleges képességei felélednek. Meggörbítik a teret, a hanghullámokat, a fénysebességnél is gyorsabban, a mi szemünk számára láthatatlan módon védőfalat emelnek a fejük köré, és az információ, nemhogy egyik fülükön be, a másikon ki, hanem be sem jut a fejükbe. Meg sem hallják a kérést, a tanács és intelem el sem jut az agytekervényekig, így esélyük sincs rá, hogy megfogadják. Nálunk ilyen csodát vált ki például a „húzd fel a papucsodat” mondat, vagy az alvásidő közeledése.  Fárasztó dolog ezredjére is kérni, szólni, megvárni, mire valahogy csak bejut a kis fejébe az információ, és cselekvésre bírja. De ugyanezt csináljuk mi felnőttek is, csak fontosabb kérdésekben, mint a papucs felvétele. Ez a szupernek koránt sem mondható képesség mind...

„És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testükből, és adok nékik hússzívet;” (Ezékiel könyve 11. fejezet 19. vers) Ma az egyik kedvenc versemet ajánlom figyelmedbe, mely mai Igénk mellé téve pesszimistának tűnhet, ám valójában csak kijózanít. Az Ezékielnél többször is visszatérő ’szívátültetés’ képe ugyanis nem isteni kényszer hatására megy végbe, hanem csak akkor, ha te is akarod. Rónay György: Kövek és kenyerek Állj meg állj meg állj meg kiáltoztak a vakok süketek bénák nyavalyatörősek állj meg állj meg állj! álltak az út mentén kiabáltak verték bottal a földet mankókkal hadonásztak mert Jézus jött az úton előtte pendelyes gyerekek zsivajogtak mellette csöndesen a Tizenkettő lépkedett s mögötte ment a nép.... Nézz ránk s látni fogunk nézz ránk s járni fogunk és nézz ránk és a fülünk hallani fog! Tülekedve előre rohantak Jézus jött az úton Állj meg állj meg állj meg! És Jézus megállt és rájuk nézett és meggyógyul...