reggeli dicséret

"Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért?” Máté evangéliuma 16:24-26 Szeretek a kisfiammal sétálni. Legtöbbször ez úgy néz ki, hogy ráül a kismotorjára, én meg követem őt. Általában ilyenkor csak valami véletlenszerű utat választ, és addig megyünk, amíg el nem fárad. A másik felállás, hogy én vezetem őt. Ilyenkor tudjuk hova megyünk, mert előre megmondom neki. Ha boltba megyünk,  akkor tudja, hogy most boltba megyünk, és vagy kap valami apróságot, vagy legalábbis beülhet a kisautóba. Ha játszótérre, akkor tudja, hogy melyik játszótér lesz az. A különbség a kettő között az, hogy míg ha ő vezet, csak azt tudjuk, hogy megyünk, ha én vezetek, tudjuk hova meg

"Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged. Csontjaidat megerősíti, olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz." Ézsaiás 58. fejezet 11. verse Az idei nyár száraz és meleg volt. A nyaralóknak ez biztosan nagyon tetszett, de beszélgettem valakivel, aki kukoricatermesztéssel is foglalkozik, és azt mondta, hogy az átlagos évek 120-150 mázsájához képest az ő földjén idén csak 15 mázsa termett hektáronként. A meleg jó volt a kukoricának, de a csapadék nagyon hiányzott. Több csak azoknak lett, akik tudtak locsolni. Ennyit számított az öntözés. Mi a különbség a sikeres és az átlagos (vagy sikertelen) élet közt? Az „öntözés”. Azok lesznek „jól öntözöttek” – Ézsaiás üzenete szerint – akiket az Úr vezet. Akik közel vannak a tiszta forráshoz: az élet Forrásához. Ma – és ez különösen igaz a koronavírus járvány kezdete óta – sok ember olyan, mint a kopár föld. Sokakból kiszáradt az öröm, az életkedv, a kedvesség, a másokra od

"Akik pedig Krisztus Jézuséi, a testet megfeszítették szenvedélyeivel és kívánságaival együtt." Pál levele a galatákhoz 5:24 A jelképek jelképek, a szimbólumok pedig szimbólumok. Ez az axióma (alapigazság) magától értetődőnek tűnhet, de gyakran elfelejtjük. Azt is gyakran elfelejtjük, hogy az idő múlásával bizonyos szimbólumok, jelképek új életre kelhetnek, más jelentést kaphatnak, mint amivel korábban asszociálták őket. Arról nem is beszélve, hogy ugyanazon jelképek értelme kultúráról-kultúrára, földrajzi helyzettől függően szintén változhat. Na de hogy ne csak rébuszokban beszéljek, mondok néhány példát is: Kezdjük a színek világában. A földrajzi különbségek szemléltetésére nagyszerű példa a piros szín, ami Kínában a jószerencsét, míg Dél-Afrikában a gyászt jelképezi. Amerikában a zöldet (a használatos papírpénz színe miatt) a vagyonnal azonosítják, addig Magyarországon semmi hasonlóról nem beszélhetünk. Míg ma a legkönnyebb a zokni színéről eldöntenünk, hogy egy csecsemő k

  „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert amint ő van, úgy vagyunk mi is e világban. A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.”   ( János apostol első levele 4. fejezet 16-18 . vers ) Egy történet, két kérdés: Robert L. Thornton, amerikai bankár, Dallas volt polgármestere visszaemlékezéseiben a következőt írta: Sohasem felejtem el, azt, amikor egyszer a szüleim nem tudtak valamin megegyezni, édesapám hirtelen felugrott az asztaltól, fogott két papírlapot és azt mondta édesanyámnak: „Rendben, akkor most soroljunk fel mindent, amiben nem értünk egyet a másikkal.” Édesanyám elkezdett írni. Apám figyelte pár percig, majd leült és ő is írt. Ahányszor édesanyám írt valam

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” Pál második levele a korinthusiakhoz 7.fejezet 10.vers Voltál már szomorú? Nézzük meg, hogy a világ enciklopédiája az internet hogyan definiálja a szomorúságot vagy a bánatot: olyan fájdalomérzet, amelyet veszteség, kilátástalan állapot vagy a személy tehetetlenségérzete idéz elő. A bánat vagy szomorúság velünk született alap érzelem. Az alap érzelmeink közé tartozik még az öröm, a harag, a meglepődés, a félelem és az undor is. Mindannyian voltunk már szomorúak és az egy rettenetes érzés. Az emberek gyakran nem is tudják kezelni azt, ha az embertársuk szomorú vagy bánatos, mert nem tudják, hogy mit mondjanak, egyáltalán mondjanak-e bármit is. Igyekszünk együttérzőek lenni, meghallgatni a másikat és ha tudunk, illetve a kapcsolat mélysége megengedi, akkor tanácsoljuk embertársunkat. De mit tegyünk, ha nem más, hanem mi vagyunk szomorúak? A fenti tör

„Szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök. Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn, akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására. Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön." Mózes 1. könyve 9. fejezet 13-16. vers Olyan különleges számomra, hogy Isten úgy beszél a szivárványról, mint aminek segítségével önmagát emlékezteti irántunk való kegyelmére. „Akkor visszaemlékezem szövetségemre… látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre…” Felénk áradó tapintatot, gyöngédséget és szeretetet érzékelek ebből. Mi vagyunk, akik eltértünk az élet törvényétől, akik a lázadás oldalára álltunk. Nekünk van szükségünk a kegyelemre, mégis ránk jellemző, hogy szem elől tévesz

„Minden útját helyesnek tartja az ember, de az Úr vizsgálja meg a szíveket.” Példabeszédek könyve 21:2 Valahol itt kezdődött. Hogy mi tudjuk jobban. Jobban, mint az Úristen, és nekünk nincs rá szükségünk. Elhittük, amit a kígyó el akart velünk hitetni, hogy lehetünk a saját magunk urai, és megtudhatjuk Isten nélkül mi a jó és mi a rossz. Szörnyű nagyot buktunk, és borzalmas következményei lettek annak a gyümölcsnek. Fellázadtunk, megtört a kapcsolatunk a Teremtővel, és ott kellett hagynunk az Édent. De Isten nem hagyott minket magunkra. Reményt adott nekünk ellenségeskedést rejtve a szívünkbe, ami küzd a gonosz ellen, és megígérte, hogy eljön majd az asszony Utódja, aki helyreállítja azt, amit mi elrontottunk. Helyreállít minket. És Ő eljött. Mert Isten állja a szavát. Szeretetből teremtett minket, és nem hagy elveszni. Krisztus megszületett emberként, olyan lett, mint egy közülünk, és valóra váltotta a remény üzenetét. Ahogy felgyullad ma a második gyertya, emlékezz arra, mi