reggeli dicséret

„ Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem." János 16,33 Sikerorientált világunkban sokan számtalan módon keresik a legjobb motivációt. Ennek a keresésnek aztán akad néhány zsákutcája, ami sajnos bennünket, keresztény embereket is utolér. Napjaink egyik leggyakoribb jelmondata: „Dolgozz, mert ezer ember vár a helyedre!” Ez azt jelenti, hogy nincs kérdés, nincs panasz, csak a munka. Örülj, hogy dolgozhatsz, de ne kérj semmit, mert bármikor találhatok valakit a helyetted. Nagyon rossz érzés, ha ilyen háttérrel kell munkába indulni! Nem számítok, bármikor pótolható vagyok, csak egy pont vagyok a hatalmas vásznon, amit átfesthet az élet. Képzeljük csak el, milyen az utána elvégzett munka! Van egy másik történet, amit az egyik főnökömtől hallottam valamikor, ami épp így elkeserített. Így szólt: Képzeld el, hogy egy külföldi értekezleten, ahová az összes lelkipásztor és/vagy gyülekezetvezető (tetszés szerint) egy autóbuszon utazik és balesete

„A messzeségből is megjelent nekem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” Jeremiás 31:3. Régóta figyel már Téged az Úr. Még meg sem születtél, már gondoskodott rólad. Olvasd csak el a 139. Zsoltárt! Persze – mondod magadban, - szép lenne, ha ez így lenne. Akkor miért kell ennyit szenvednem? Miért vagyok beteg? Miért kell már évek óta magatehetetlen szüleimről gondoskodnom, miért kell a serdülő, makacs, visszabeszélő, engedetlen gyerekeimmel küzdenem, miért kell egyedül, magányosan tengetnem életemet a négy fal között? És még sorolhatnád. Tényleg örök idők óta szeret engem Isten - kérdezed? Akkor miért nem látom ezt a nagy szeretetet? Hogy kiterjesztette rám szeretetét, jóakaratát? Hogyhogy nem érzem? Szomszédunkban pár hónapja egy kisbaba született. Képes az éjszaka vagy a nappal bármely órájában torkaszakadtából ordítani. „Hát van itt még valaki ezen a kiságyon kívül? Elfelejtkezett rólam az egész világ? N

"Tekervényes a bűnös ember útja, de a tisztának az eljárása egyenes." Példabeszédek könyve 21:8 Két pont között a legrövidebb út az egyenes - legalábbis a matematikában így tanultuk, de úgy néz ki, hogy a lelki életben sincs másképp. Ha mást mondasz, mint amit gondolsz, akkor görbe úton jársz. Ha nem a másik szemébe és füle hallatára fogalmazod meg a véleményedet róla, hanem a háta mögött, amikor hallótávolságon kívül van, akkor nem egyenes úton jársz. Ha azt is megmondod neki, amit el kellett volna hallgatni, mert senkinek sem vált a javára, akkor még egyenesíteni kell az útjaidon. Ha nem tudsz tapintatosan fogalmazni kellemetlen témákban, amiket már nem lehet elkerülni, akkor még van mit tanulni. Ahitófel mást gondolt, mint amit mondott, ezért az első adandó alkalmat kihasználta a lázadásra Dávid ellen - igaz, nem ő lázadt, ő "csak" a lázadó mellé állt. Absolon eljátszotta, hogy áldozatot bemutatni megy Hebrónba, közben pedig azt a puccsot k

„Az Istennek ígéretében sem kételkedett hitetlenséggel, hanem erős volt a hitben, dicsőséget adván az Istennek, és teljesen elhitte, hogy amit ő ígért, meg is cselekedheti. Azért is tulajdoníttaték néki igazságul.” (Rómabeliekhez írt levél 4. fejezet 20-22. vers) A fenti néhány sor Ábrahámról szól, akit a Szentírás a hívők atyjának nevez. Viszont, ha életének számunkra megörökített részleteit nézzük, úgy tűnhet, mintha hite néha meggyengült volna. Erős hittel indult el a számára ismeretlen Ígéret földje felé, majd odaérve meg kell tapasztalnia, hogy a tejjel és mézzel folyó földön is van éhínség. Egyiptomba megy, ahol életét féltve nem meri Sárát feleségének nevezni. Az Örökkévaló ígéretet tesz neki, hogy nagy néppé lesz, ám mivel nincs még gyermeke és esélyt sem lát arra, hogy Sára szülni fog, úgy gondolja, kissé besegít Istennek és Hágártól megszületik Ismael. Majd mikor Isten újra meglátogatja és megismétli előbbi ígéretét, melyet Pál is említ, úgy olvassuk: „Ekko

Az  én tulajdonommá lesznek - mondja a Seregek Ura - azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között. Malakiás 3,17-18  "A világ urai nem is sejtik, hogy tanácskozásaikon sokszor angyalok viszik a szót. Emberi szemek tekintenek rájuk; emberi fülek hallgatják felhívásaikat; emberi ajkak ellenzik javaslataikat, és gúnyolják ki tanácsaikat; emberi kezek bántalmazzák és sebzik meg őket. A tanácskozótermekben és a törvényszékeken e mennyei követek azt tanúsítják, hogy jól ismerik az emberiség történelmét. Jobban tudnak érvelni az elnyomottak ügyében, mint a legtehetségesebb és a legékesebb beszédű védőügyvédek. Meghiúsítottak döntéseket, és megakadályoztak gonoszságokat, amelyek késleltették volna Isten művét, és nagy szenvedést okoztak volna népének. A veszedelem és a szükség idején "

„ Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak. ” Ézsaiás 41:10-11 „Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól… Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések. Egy-egy régi kudarc, bukás könnyen elveszi a kedvünket az újbóli próbálkozásoktól. Megsebzett önbecsülésünk, eltorzult énképünk, belső bizonytalanságaink, alkalmatlanságunk érzése… mind olyan terhek, melyek folyamatosan nyomaszthatják lelkünket. A külső támadások sem mindig könnyen peregnek le rólunk. Bántó kritikák, alaptalan vádaskodások, létbizonytalanságot okozó életkörülmények szorongáshoz, belső feszültséghez vezetnek. Félünk. A jó hír az, hogy Isten ismeri ezeket a félelmeket. Tudta annak idején azt is, hogy Ádám és Éva

„Hanem mivel az Isten ítélt minket alkalmasnak arra, hogy ránk bízza az evangéliumot, úgy hirdetjük azt, mint akik nem az embereknek akarnak tetszeni, hanem a szívünket vizsgáló Istennek. Hiszen, mint tudjátok, soha sem léptünk fel hízelgő beszéddel, sem leplezett kapzsisággal, Isten a tanúnk: nem is vártunk emberektől dicsőséget, sem tőletek, sem másoktól.” Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 2:4-6 Nem azért, hogy tiszteljenek, nem is azért, hogy kivívd a szeretetüket, az elismerésüket. Nem azért, hogy kövessenek árkon-bokron és Vörös-tengeren keresztül. Nem azért, hogy legyél „valaki”, hogy letegyél valamit az asztalra. Hanem azért, mert nem tudsz mást tenni.  Beszélsz, és cselekszel, élsz, segítesz, támogatsz, bátorítasz, mert Valaki előtted már ezeket megtette. Valaki előtted bemutatta, mit is jelent ismerni az Istent. Valaki előtted járt, és te miatta léphetsz lábnyomaiba. Miatta élhetsz igazán, miatta lehetsz Ember ebben a világban.  Egyszer régen találkoztál v