reggeli dicséret

A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Ámosz próféta könyve 5:14 Isten mindig mindent túlbonyolít. Olyan szabályokat fektet le az ember elé, amiket nem lehet betartani. Mégis hogy lehetne, ha olyan nehezek, mint a legelső törvény: "Ne egyél arról a fáról!" Később sem változott: "Ne ölj!", "Ne lopj!", vagy "Ne legyenek más isteneid!" Mégis hogy lehetne betartani ilyen parancsokat?! Most meg ez: "Törekedj a jóra, ne a rosszra!" Milyen érdekes, nem? Valójában a Mindenható törvényei egyszerűek. Sosem voltak bonyolultak, mégsem tudta az ember megtartani őket. Egyszer valaki odajött hozzám, és megkérdezte, hogy szerintem mit kell tegyen, hogy üdvözüljön. Én azt válaszoltam neki, hogy higgyen Istenben, és fogadja el Jézus áldozatát. Ő még hozzátett vagy tíz másik szabályt, aminek a fele nem is bibliai alapú, és elmondta, hogy ő így gondolja. Túlbonyolította. Ist

Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált. Zsoltárok könyve 37:25 Szomorodtál el, vagy háborodtál fel már igazságtalanság miatt? Nem csoda, ha történt ilyen, hiszen az életben rengeteg igazságtalan dolog történik. Naponta többször szembesülünk ilyen esetekkel a munkahelyünkön, a gazdaságban, a politikában, és számtalan más területen. És jól megfigyelhető, hogy sokszor azok jutnak gyorsabban előre, akik nem az egyenes úton járnak, akik nem becsületesen élnek. Ez a témája annak a zsoltárnak is, amelyben a fenti mondatot szerepel. A zsoltár írója nem is tagadja, hogy így működik ez a világ. Inkább vigasztalni és megerősíteni próbálja azokat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy Isten útmutatásai szerint, helyesen éljenek, de közben ott vannak bennük a nagy kérdőjelek, hogy miért megy jobban azoknak, akik nem így tesznek?! Az egyik ilyen érv az, hogy nézzük csak meg majd a végén, az ítélet idején, hogy hova vezetett a t

Van-e olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad. Mikeás próféta könyve 7:18 Az egyik legnehezebb kérdés, amivel keresztényként szembe kell néznünk, a saját üdvösségünk kérdése. Ki az, akinek ne jutott volna eszébe élete folyamán, hogy mi lenne, ha abban a pillanatban visszajönne Jézus, és döntés születne az örök életét illetően? Ki az, aki ne aggódott volna élete során amiatt, hogy készen van-e, vajon elég jó, elég hívő, elég törvénykövető-e, hogy Isten elfogadja őt? És a kérdés még fájdalmasabb, amikor a szeretteink személyével kapcsolatban merül fel. Vajon a férjem, feleségem, szüleim, gyermekeim, barátaim, akik lehet, hogy nem is hívők, üdvözülnek-e? Biztos vagyok benne, hogy nem csak én gondolkoztam már el ilyeneken. Mi a helyzet a szomszéddal, aki más nap jár templomba, mint én helyesnek gondolnám? Mi a helyzet azzal az üzletemberrel, aki mások kárán kerül feljeb

„Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk; mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 11. vers Ó, azok a régi szép idők, amikor még gyerekek voltunk… Kortalanok, nem tudva, nem értve, hogy milyen gyorsan eltelik egy nap, egy év, az élet. Sőt, inkább türelmetlenül vártuk és kérdeztük, mennyit kell még aludni, hogy megint szülinapom legyen? Mennyit kell még aludni a nyári szünetig, húsvétig, karácsonyig? Mennyit kell még aludni Jézus eljöveteléig? Milyen jó és milyen egyszerű lenne, ha most becsuknánk a szemünket és a következő pillanatban, amikor ismét kinyitjuk, már Isten országában lennénk. Átaludva a nyomorúság idejét egyből az üdvösségbe toppannánk. Mennyi nehézséget, mennyi fájdalmat, mennyi szenvedést spórolhatnánk így meg! Ezzel szemben Pál apostol arról ír, hogy mindaz, aki így gondolkodik, az még nem értette meg az evangéliumot. Aki át akarja aludni, át akarja ugran

„Nem tudja az ember azt sem, hogy mennyi ideje van még. Ahogyan a halak veszedelmes hálóba kerülhetnek, ahogyan a madarak tőrbe eshetnek, ugyanúgy jutnak kelepcébe az emberek is, ha hirtelen rájuk szakad a veszedelem ideje.” Prédikátor könyve 9.fejezet 12.vers Az idő drága kincs! Még drágább akkor, ha olyan tetteket viszünk végbe, amelyek pozitív hatással vannak mások életére és akkor a legdrágább, ha tudjuk, hogy a rendelkezésünkre álló időben mit kell tennünk. Olvastam egyszer egy történetet, amely egy bölcs emberről szólt. Egy kis város mellett élt. A várost egy harci helyzet veszélyeztette, amelyet nehezen tudtak kivédeni a város katonái és lakói. A bölcs ember birtokában volt annak a tudásnak, amely felhasználásával megelőzhető lett volna a harc. A város lakói nem vették igénybe a bölcs segítségét, és tudod miért? A válasz egyszerű: szegény volt. A város vezetői és lakói nem vették figyelembe, még csak nem is tartották észben ezt az embert, mert „nem volt közülük való”. Szomorú…

„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára.” Máté 25.31 Ha feltennék neked a kérdést: mit gondolsz, mi életed legfontosabb, legnagyobb eseménye, mit válaszolnál? A születésed vagy halálod napja? Az első, tipegő lépések vagy kimondott szavak? A tanulmányaid megkezdése vagy befejezése? Felnőtt életed első napjai, az első munkahely, az első fizetésed? Az első szerelmed megismerése? Gyermeked megszületése? Esetleg a nyugdíjba vonulás? Kétségkívül ezek közül mindegyik különösen fontos nap, esemény az életünkben. Mégis a legfontosabb nap az a nap, amikor Jézus Krisztus másodszor – immár teljes hatalmával és dicsőségével – eljön erre a Földre. Az a nap lesz az, amikor minden megváltott szemtől-szembe találkozhat azzal, aki a megmentője. Ennek a napnak az ígérete az a reménység, amely minden kor hívőit éltette. Amelyre előre tekintve vállaltak nehézségeket, nélkülözést. Amely reménység segített nekik jó döntéseket hozni, s vállal

„Kegyelem nektek és békesség attól, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, és a hét lélektől, akik trónja előtt vannak, és Jézus Krisztustól, a hű tanútól, aki elsőszülött a halottak közül, és a föld királyainak fejedelme, aki szeret minket, és vére által megszabadított bűneinktől, aki országa népévé tett minket, papokká Isten, az ő Atyja előtt: övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.” A jelenések könyve 1:4-6 A békesség abban a pillanatban megszűnt, hogy beleharaptak a gyümölcsbe, és a mindentudás helyett megérkezett a szégyen, a rejtőzködés, a harag, a csalódottság, az ellenségeskedés, az egyenlőtlenség. Egy összetört világ a tökéletes helyébe. De ugyanebben a pillanatban megjelent a kegyelem is: nem haltak meg, legalábbis nem szűntek meg létezni, és kaptak egy új esélyt. Nehezített terepen, fájdalmas keretek és körülmények között, de esélyt, hogy rossz döntésük után mégis megismerhessék Istent, aki mindennek ellenére szereti az ember. Esélyt, hogy ne legyen magától