reggeli dicséret

„Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is.” 2 Kor 8,21 Ma arra emlékezik az egész világ, hogy Isten egy csodálatosan új dolgot kezdett az emberiség történetében azzal, hogy Jézus emberként erre a földre született. Igaz, kevés a valószínűsége annak, hogy mindez decemberben történt, de nem is ez a lényeg. Az a legfontosabb, hogy az emberiség új kezdete, új lehetősége Isten kezdeményezése volt. Krisztus első adventjével elérkezett a földre a bűn országának a vége, és elkezdődött Isten országa. Drága Megváltónk ezt a forradalmat nem erővel, nem hatalommal vitte végbe, hanem Atyja előtti engedelmességgel, alázatos, példamutató élettel, értünk tökéletes, teljes áldozattal. Tisztességes, becsületes élete, önfeláldozása áttörte az emberszívek kőgátjait, megbékített bennünket önmagával, megbékített bennünket Istennel, Kihez feltámadása után visszatért. Bennünket, megtért keresztényeket itthagyott ebben a világban, hogy Isten országa kiteljesedjék álta

„Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, é s e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” Lukács 2:14. Megérkezett! 2000 évvel ezelőtt angyalok hozták hírül az embereknek, hogy Jézus megszületett! El tudod képzelni a jelenetet? Pásztor vagy. Este van. A nyáj a karámban – a pihenőhelyen. Ülsz a többi pásztorral a zsarátnok körül. Beszélgettek. Álmos este van. Aztán hirtelen fényesség! És közeledik! És csak közeledik! Egyenesen kis csoportotok felé. Szemellenzőként teszed kezed a homlokodhoz. Mi akar ez lenni? Aztán nagyon hamar meglátod, hogy egy angyal. Mikor épp arra gondolsz, hogy talán a fáradt ságtól álmot álmodsz – látod, hogy a többi pásztor is ugyanazt látja. Már ragyog az egész mező. Egyetlen angyal fényétől! Amikor szemed kezdi megszokni a fényességet – újabb csoda: Istent dicsérő mennyei angyalok sokasága! Aztán tisztán, jól érthetően a következő szózatot hallod: „Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek ne ktek, mely az egész népnek öröme lesz. Mert megs

" Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat." Jakab levele 1:22 Kétezer éve Betlehemben és környékén nagyon sok írást ismerő zsidó nem volt ott Jézus születésekor imádni a Megváltót. Ellen White így ír erről: "Több mint ezer éven át várta a zsidó nép az Üdvözítő eljövetelét. Erre az eseményre összpontosultak legszebb reményeik. S amikor eljött, mégsem ismerték fel Őt. Az angyalok csodálták a dicsőséges megváltási tervet. Figyelték, hogyan fogadja Isten népe az emberi testet öltött Isten Fiát. Angyalok jöttek a választott nép hazájába. A Messiás útkészítője már megszületett, és küldetését csodák, jövendölések igazolták. Mindenfelé elterjedt a hír születéséről és küldetésének csodálatos jelentőségéről. Jeruzsálem mégsem készült Megváltója fogadására. A mennyei küldöttek megdöbbenve szemlélték annak a népnek a közömbösségét, amelyet Isten azért hívott el, hogy a szent igazság világosságát eljuttassa a világhoz. Az isteni

„Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?” (Jeremiás könyve 12. fejezet 5. vers) Mikor elsős faipari tanuló voltam, emlékszem, az elméleti egy hét oktatás után, mennyire vártuk a gyakorlati hetet. Végre kezünkbe vehettük a magát a fadarabot, a szerszámokat és ’kedvünkre’ farigcsálhattuk első fecskefarú csapolásunkat, hokedlinket… Ugyanakkor emlékszem, amennyire élvezetes volt mindez másod és harmadszorra olyannyira unalmas lett, mivel fél évig szinte csak a kalapács és a véső volt a kezünkben, pedig mi már késznek éreztük magunkat, hogy oktatónkhoz hasonlóan gyalugéppel, fűrészgéppel és egyebekkel dolgozhassunk. Bizony nem sok értelmét láttuk akkor annak a fél évnek. Ugyanezt tapasztalhatják meg azok, aki házat építenek és egy látszólag felesleges, ’látahatatlan’ dologra pazarolnak időt, energiát, mikor alapoznak. Ugyanezt tapasztalják a spor

„A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az.” Luk.16,10. Sokan arra gondolnak, ha az életükben kapnának valami nagy lehetőséget, bizony jobban kihasználnák, mint egyéb emberek. Gondolataikban, szavaikban mindig ott a kritika, a másik bírálata. Biztos, hogy mindenről és mindenkiről van negatív véleményük…Soha nem lesznek boldogok, mert a jövőtől várják a jobb létet. Miközben reménykednek a szebb életben, megöregednek, és azt veszik észre, hogy mindennek vége. Lehet, hogy egész életükben vártak a felemelkedésre, mégsem jött el! Elszalasztották az értékes pillanatokat, és az élet vonata elszáguldott mellettük… Ha boldog akarsz lenni, űzd ki életedből az álmodozást! „Oh te rest, meddig fekszel? mikor kelsz fel a te álmodból? Még egy kis álom, még egy kis szunnyadás, még egy kis kéz-összefonás, hogy pihenjek; Így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szűkölködésed, mint a paizsos férfiú!” Használd ki a lehetőségeket, amelyek Is

„ És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. ” Jelenések könyve 20:4 Általában nem szoktam Ádámig és Éváig visszamenni, de ebben az esetben indokoltnak tartom. Igaz, hogy a Biblia végén található mai Igénk, de a megértését segíti, ha elolvasunk néhány gondolatot az elejéről. Mózes 1. könyve 1:26-28 ezt írja: „ Akkor ezt mondta Isten: Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.   Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek

"Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról. Leveszi népéről a gyalázatot az egész földön. - Ezt ígérte az Úr." Ézsaiás könyve 25:8 Percről percre egyre közelebb kerülsz a régóta várt Szentestéhez. Karácsonyi dalokat dúdolsz már hetek óta, és mindennél jobban várod, hogy azokkal tölthesd ezt a néhány napot, akiket igazán szeretsz, akik a családot jelentik a számodra. Ebbe a boldog várakozásba és készülődésbe a magányos, gondolatokkal teli éjszakákon akaratlanul is belopódzik a fájdalom, és eszedbe jutnak, akik már nem lehetnek ott az ünnepen. Lecsukod a szemed, és magad előtt látod a kedves arcokat; de már csak az emlékeidben kívánnak neked boldog karácsonyt. Menniük kellett, és csak keserű űrt hagytak maguk után. Aztán szertetteidre gondolsz, akik igen, ma még ott vannak melletted, de mi van, ha... Akármennyire is igyekszel, nem lehetnek itt tökéletes ünnepeid. Valahol valaki mindig hiányozni fog az asztaltól. De hidd el, ez nem tart ö