reggeli dicséret

Ami ugyanis nem látható belőle: az ő örök hatalma és istensége, az a világ teremtésétől fogva alkotásainak értelmes vizsgálata révén meglátható... Róma 1:20 Kisgyermek korom óta szeretem a természetet. Sok időt töltöttem  a kertünkben,  a réteken, az erdőkben, és figyeltem a nyüzsgő méheket, hangyákat, madarakat, a mindig változó növényeket. Sokat olvastam is a természetről, főleg az állatokról, és kedvenc tantárgyam a biológia volt. Olyan középiskolába jártam, ahol heti három biológia óra volt, és így a sejten belüli biokémiai folyamatoktól kezdve az ökoszisztémákig sokat tanultunk az élőlényekről, az életről. Így aztán annak ellenére, hogy nem hívő családban nőttem fel, egyre jobban erősödött bennem előbb a gyanú, később a meggyőződés, hogy mindaz, amit látok, nem véletlenül, magától jött létre (ahogy tanultuk), hanem valaki megtervezte és megalkotta. Aztán valamikor 16-18 éves korom körül felismertem, hogy Isten volt ez a valaki, akiről a Biblia szól. A természet csodái, az...

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.” Zsoltár 19.2 Őszintén meg kell valljam, hogy nekem akkora hitem nincsen, hogy a világunk keletkezéséről, fennállásáról el tudjam fogadni azt az elméletet, hogy a véletlennek köszönhetően jött létre… Akár a bolygók, csillagok világára, akár az emberi test működésére, akár a mikrokozmoszra tekintek, olyan összetett, bonyolult, finoman hangolt, szűk határok köré kalibrált rendszereket látok, hogy sokkal könnyebb elhinnem, hogy egy briliáns elme tudatos tervező munkája nyomán jött létre világunk. Rengeteg kérdésem van, vágyom arra, hogy jobban megértsem világunk működését, összefüggéseit, de azért, mert vannak kérdéseim, nem kérdőjeleződik meg bennem, hogy Isten dicsőségét, alkotó munkáját „hirdeti az égboltozat”. Pál apostol a Rómaiakhoz írt levelében arról szól, hogy nem az a probléma, hogy ne ismerhetnénk fel a Teremtőt a teremtett világ szemlélése nyomán (vö. Róma 1.19-22). Akkor szembesülök az igazi probl...

„Leborul a huszonnégy vén a trónon ülő előtt, és imádja az örökkön-örökké élőt; koronájukat is leteszik a trón elé, és ezt mondják: Méltó vagy, Urunk és Istenünk, hogy tied legyen a dicsőség, a tisztesség és a hatalom, mert te teremtettél mindent, és minden a te akaratodból lett és teremtetett.” Jelenések 4. fejezet 10-11. veres Nem tudom, ki hogy van a természettel, de én nagyon szeretem. Bármit szeretek, amit a természetben tehetek: kertészkedni, sétálni, túrázni, mélázva üldögélni a vízparton, vagy egy hegytetőn, nézelődni biciklizés közben, áttekerni egy egész éjszakát, s közben érezni az illatokat, hallgatni a neszeket, rácsodálkozni az elnyugvó és ébredező természetre, mélyen belélegezni az eső áztatta föld illatát, bőrig ázni a nyári záporban, függőágyban aludni… Otthon érzem magam benne, sokkal inkább mint a nyüzsgő városban, a tömegben. Valahogy közelebb érzem magam Istenhez, amikor a teremtett világ szépségét szemlélhetem, s a szívem megtelik iránta hálával és ragaszkodással...

„Kőszikla Ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz, és egyenes Ő.”  5Mózes 32:4. Teremtő Isten Megnyílt az ég. Csak egy vakító fényesség látszott. És dörgött olyan végtelen erővel, hogy az idegeimben is megrázott. Kerestem a villámok útjait, de nem tudta követni emberi szemem. Vihar tombolt, csavarta a fákat: rólad beszélt hatalmas Istenem! Én gyönyörködtem végtelen erődben, lelkem az alázat útjait kereste, s a mindenséget rázó dörgések hangjába az ajkam imáját, csak beleremegte. – Teremtő Isten! Ki mennyben és földön el nem képzelhető hatalommal bírsz, a fellegekbe villámló betűkkel a természetnek, szabott törvényt Te írsz. Az én lelkembe, az én szívembe is villámló betűkkel írd be útjaid, s a villámok útján teremtő szavadnak soha el nem múló, dörgő visszhangjait. Páskulyné Kovács Erzsébet Isten Kit fel nem foghat semmi értelem, hatalmas...