reggeli dicséret

Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek,  tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok! Pál levele a kolosséiakhoz 3:23-24 A motiváció egy érdekes dolog. Van, akinek már elfogyott, másnak sose volt, van, aki úgy gondolja, túl keveset fizetnek, hogy motivált legyen, más pedig egyszerűen utálja, amit csinál. Ha van, hamar kimerül, ha nincs, az ember nem tudja, honnan szerezzen újat. Dan Ariely Motiváció című könyvében leír egy kísérletet, aminek során az Intel egy izraeli leányvállalatában a hatékony motivációt kutatták. A gyárban minden (8 napos) munkahét első napján bónusszal jutalmazták azokat, akik a kiírt mennyiségű chipnél többet szerelnek össze a nap végére. Abban reménykedtek, hogy a négy napos szünet után a dolgozók könnyebben visszarázódnak a megfelelő motiváló erő segítségével. A kísérlet ebből a helyzetből indult ki. A következő héten négy csoportra osztották a

„Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem, mint embereknek.” Efézus 6,6-7. Újfordítás Édesanyám kedvéért sok mindent megtettem. Abbahagytam a kiabálást, játszottam a húgommal, nem veszekedtem a bátyámmal, porszívóztam, elpakoltam a ruhám, néha el is mosogattam. Elmentem a boltba, templomba, meglátogattam az idős rokonokat, meg nagymamám barátnőit is húsvétkor. Édesapám kedvéért is sok mindent megtettem. Igyekeztem a jóra, próbáltam jó tanuló lenni, a középiskola után jelentkeztem főiskolára, nem ittam, fontosnak tartottam az őszinteséget, még ha olykor hazudtam is. Tisztességes voltam a lányokkal, becsületességre törekedtem az emberekkel. Lapátoltam szenet, felástam a kertet, segítettem a ház körül. A barátaim kedvéért elmentem stoppal a világ végére is. Fennmaradtam egész éjjel, hogy beszélgessünk. Megnéztem az „István, a király”

„ Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem." János 16,33 Sikerorientált világunkban sokan számtalan módon keresik a legjobb motivációt. Ennek a keresésnek aztán akad néhány zsákutcája, ami sajnos bennünket, keresztény embereket is utolér. Napjaink egyik leggyakoribb jelmondata: „Dolgozz, mert ezer ember vár a helyedre!” Ez azt jelenti, hogy nincs kérdés, nincs panasz, csak a munka. Örülj, hogy dolgozhatsz, de ne kérj semmit, mert bármikor találhatok valakit a helyetted. Nagyon rossz érzés, ha ilyen háttérrel kell munkába indulni! Nem számítok, bármikor pótolható vagyok, csak egy pont vagyok a hatalmas vásznon, amit átfesthet az élet. Képzeljük csak el, milyen az utána elvégzett munka! Van egy másik történet, amit az egyik főnökömtől hallottam valamikor, ami épp így elkeserített. Így szólt: Képzeld el, hogy egy külföldi értekezleten, ahová az összes lelkipásztor és/vagy gyülekezetvezető (tetszés szerint) egy autóbuszon utazik és balesete

„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.” (Galatziabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers) A legtöbb ember gyomorszorítást érez, ha meghallja ezt a szót: Munka. Hát igen, ha csörög a vekker, és már megint kelni kell, ki az, aki örömmel hajtja ’igába’ fejét, hogy dolgozni vagy tanulni menjen? Pedig a kutatók kimutatták, hogy ugyanazokat az izmokat használjuk, ugyanazok a hormonok keletkeznek játék és munka közben, mégis, annyira másképp éljük meg egyiket, s másikat. Miért? Mi a különbség? A kulcs: a motiváció. Hiszen másképp megy a munka, a tanulás, a játék, de még a szeretet is, ha nem a muszáj, nem a külső kényszer hatására tesszük. Bizony, indítékaink valódi mozgatóját mérhetjük le abban a különbségben, ahogy akkor viselkedünk, dolgozunk, amikor ott áll mellettünk a főnők, vagy a tanár, és mikor egyedül vagyunk. Mert, ha az illetőhöz szoros szálak fűznek, nincs olyan dolog, amit meg ne tennénk. „Még a csillagokat is lehoznám érted…” De