Nála
„Amiért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.” ( Timótheushoz írt 2. levél 1. fejezet 12. vers ) Kimondani? Azt, hogy hiszem, hogy Isten létezik, hogy a Szentírás az Ő szava, hogy hat nap alatt teremtette a földet, és hogy szombaton megpihent, hogy Ádám bűnesete következtében mindannyian bűnösök vagyunk, és hogy csak Jézus által van csak örök életünk? Ez könnyű. Elmondom bármikor, bárhol, bárkinek. Csendben maradni? Nem szólni, nem ütni vissza? Tűrni? Hátrányt szenvedni azért, mert keresztény vagyok? Mert nem vagyok hajlandó olyan romboló és felelőtlen életvitelt folytatni, alkoholizálni, drogozni, stb., mint a társadalom nagy része? Ez már nehezebb. De összeszorítom a fogam, az öklöm és menni fog. Adni? 2-3 órát hetente, amíg meghallgatom az igehirdetést? Vagy felajánlani a jövedelmemből egy kis adományt a gyülekezetnek és a rászorulóknak? Igen,...