Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 1, 2012

Ígéretek

Kép
„Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa az ajkunkon az ámen Isten dicsőségére.” Békés – Dalos fordítás 2Korinthus 1,20 Mennyi ígéretet hallottunk már, mennyiszer ámították a fülünk és a szívünk őszintén kimondott, mégis elkoptatott nagy szavak: A „Mindig melletted maradok!”, vagy „Örökké a barátod leszek!” és a „Mi sose hagyjuk el egymást, bármit hozzon is az élet!”. Aztán felnövünk és elmaradnak az iskolatársak, a térben és időben való távolság miatt elfogynak a barátságok és sokkal kevesebb új születik. Aztán elfogynak az adott ígéretek is. Nem merünk, nem akarunk már ígérni semmit, amit nem tudunk betartani, mert nem akarunk fájdalmat okozni. Csalódásaink miatt megjelennek életünkben a hibáztatások, a keserű okolások. Ezekkel temetjük az elvesztett boldogságot és szépen lassan eltűnik a remény is, hogy „Lesz még jobb!”. Nem marad semmi, csak az üresség. Elkeseredésünkben megtaláljuk azt, akit leginkább vádolhatunk mindezért: Isten a hibás! Isten a hi

A hit versenypályája

Kép
„Ugye, tudjátok, hogy a versenypályán sok versenyző fut, de csak egyikük lesz a győztes, és ő kapja a díjat? Úgy fussatok, hogy győztesek legyetek! Minden sportoló, aki a versenyre készül, nagy önuralommal végzi az edzéseket, és minden tekintetben fegyelmezetten él. Azért teszi ezt, hogy megnyerje a versenyt, és megkapja a győztesnek járó babérkoszorút. Ez azonban egy idő múlva elszárad és elpusztul. Mi olyan jutalmat fogunk kapni, amely örökké megmarad. Én tehát nem céltalanul futok, hanem egy határozott cél felé. Úgy küzdök, mint egy ökölvívó, aki eltalálja az ellenfelét, és nem a levegőbe csapkod. Keményen megfegyelmezem tehát a testemet, mint egy sportoló, és szolgámmá teszem. Mert nem akarom, hogy miközben másokat erre tanítok, engem meg kizárjanak a versenyből.” 1Korintus 9:24-27. (WBTC) Egy birkózó egyszer azt kérdezte az edzőjétől: ’Ha dohányzom, iszom, és jól szórakozom, attól még birkózhatom, nem?’ Az edző ezt válaszolta: „Igen, de nem győzhetsz!’ Pál nem bizony

Mosolyra görbült száj

Kép
" Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: " János evangéliuma 16:22 Szomorúság. Ez az érzés nem ismeretlen előtted és előttem sem. Ott állunk a pályaudvaron és elintegetjük szerettünket, akit egy ideig nem fogunk látni. Nem mosolygunk. Ha nem is könnyes a szemünk, de a lelkünk szomorúan nyugtázza az ürességet, amit a kedvesünk hagyott maga mögött. Aztán az igaztalan vádak viharában nem görbül mosolyra a szánk, leginkább magunkba roskadva és szomorúan kémleljük az eget új célokat keresve. Van, amikor túl gyakran állunk zárt koporsók fölött és csak mérhetetlen fájdalmat érzünk, amit ki nem mondhatunk szavakkal, a szomorúság ráül a szemünkre, szánkra... Oly régen az emberiséggel karöltve jár a szomorúság. Jézus, az emberré lett Isten is kapott ebből a csomagból. Amikor sírt Jeruzsálem felett, amikor tanítványiért, aztán az egész emberiségért könyörgött. Amikor halála e

Állhatatos munka

Kép
„Szép dolog pedig fáradozni a jóban mindenkor, és nem csupán akkor, ha köztetek vagyok.” (Galatziabeliekhez írt levél 4. fejezet 18. vers) A legtöbb ember gyomorszorítást érez, ha meghallja ezt a szót: Munka. Hát igen, ha csörög a vekker, és már megint kelni kell, ki az, aki örömmel hajtja ’igába’ fejét, hogy dolgozni vagy tanulni menjen? Pedig a kutatók kimutatták, hogy ugyanazokat az izmokat használjuk, ugyanazok a hormonok keletkeznek játék és munka közben, mégis, annyira másképp éljük meg egyiket, s másikat. Miért? Mi a különbség? A kulcs: a motiváció. Hiszen másképp megy a munka, a tanulás, a játék, de még a szeretet is, ha nem a muszáj, nem a külső kényszer hatására tesszük. Bizony, indítékaink valódi mozgatóját mérhetjük le abban a különbségben, ahogy akkor viselkedünk, dolgozunk, amikor ott áll mellettünk a főnők, vagy a tanár, és mikor egyedül vagyunk. Mert, ha az illetőhöz szoros szálak fűznek, nincs olyan dolog, amit meg ne tennénk. „Még a csillagokat is lehoznám érted…”

Ne vesd meg az Isten hívó szavát…!

Kép
„Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg, és aki engem vet meg, azt veti meg, aki engem küldött.” Luk.10,16. Olyan különös, hogy Isten nem angyalokat választott ki az evangélium hirdetésére, hanem gyarló, bűnös emberek, mint én! És ha már embert választott, akkor miért pont engem??? Hány és hány kiváló képességű ember szaladgál a világon, akik sokkal hatékonyabban, céltudatosabban, ésszerűbben tudnák elmondani az Isten akaratát, mint én…. Fel sem fogom, hogy miért nem őket választotta Isten! Az egyetlen magyarázat – amivel túl sokra nem megyünk(!) – Mózes 5. könyvében található: „Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok, mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mivel szeretett titeket az Úr…” 5. Móz.7,7-8. Pál apostol tovább cifrázza a képet! „…a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ e

A megváltás ára

Kép
"Miután Jézus elfogyasztotta az ecetet, ezt mondta: "Elvégeztetett!" És fejét lehajtva, kilehelte lelkét." János evangéliuma 19:30 "Jézus földi élete nem fejeződött be addig, amíg munkáját el nem végezte. Utolsó leheletével így kiáltott fel: "Elvégeztetett" (Jn 19:30). A csatát megnyerte, hatalmas karjával kivívta a győzelmet (Vö. Zsolt 98:1). Győztesként zászlóját örökkévaló magasságokra tűzte ki. Nem volt-e örvendezés az angyalok között? Az egész menny ujjongott az Üdvözítő győzelmén. A Sátán vereséget szenvedett és tudta, hogy birodalma elveszett. (…) (…) Mikor Jézus eljött erre a világra, Sátán ellen fordította hatalmát. Attól fogva, hogy Jézus kisdedként megjelent Betlehemben, a bitorló szüntelenül azon munkálkodott, hogy elpusztítsa. Minden lehetséges módon igyekezett megakadályozni Jézus gyermekkorának, makulátlan férfikorának, szent szolgálatának és folt nélküli áldozatának a kibontakozását. Sátán azonban vereséget szenvedett. Ne

Újévi üzenet

Kép
„Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket, és erősítsen meg titeket minden jó cselekedetben és beszédben.” Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2:16-17 2012. Egy újabb év, egy újabb kör, amit le kell futnod, és nincs megállás. Emlékszel, még félve írtad le tizenkét évvel ezelőtt a 2000-es dátumot. Olyan furcsa volt és megfoghatatlan. Talán, mintha addig lett volna idő, tudtad, hogy 78 után jön a 79. De valahogy most más érzések lapulnak szíved mélyén. 2012. És nem az inkák naptára miatt. Megszorítások és nehézségek üzennek mindenhonnan; nem lesz könnyű év, mondják az okosok is. 2012.01.01. És majd jön a többi is sorban, egymás után, de hogyan? Mit lehet kifacsarni egy jövőnyi kútból? Milyen meglepetéseket tartogat? Nagy a kísértés talán, hogy kényelmesen a homokba dugd fejedet, és történjen, aminek történnie kell. Ám Istennek egy kül