reggeli dicséret

„De a te halottaid életre kelnek, föltámadnak a holttesteik! Ébredjetek, és ujjongjatok, kik a porban laktok! Mert harmatod a világosság harmata, és a föld visszaadja az árnyakat.” Ézsaiás könyve 26:19 Évek peregtek le egymás után. A hiánya még mindig fáj, és csak egyre gyűlnek a történetek, melyeket nem tudsz neki elmesélni. Megtanultál együtt élni az űrrel, a ténnyel, hogy ő nincs, de az iránta érzett szereteted semmit sem változott. És ha valami csoda folytán most ott állhatna előtted, ha visszakaphatnád, ugyanott folytatnátok ahol abbahagytátok. Nem kellenének napok, hetek, hónapok, hogy megtanuld újra szeretni.  A Föld nélküle is megfordult már ezerszer a tengelye körül, a világ változott, te is változtál, az életed, talán bizonyos dolgokról a felfogásod, a körülmények, de ő még mindig ugyanazt jelenti számodra. Néha olyan, mintha az egész, ami vele történt, csak egy rossz álom lenne, de az ébredés még mindig várat magára, és marad a keserű valóság.  Erre ...

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.” Lukács evangéliuma 12:34 Keresed égen-földön, mert tudod, hogy valahol ott van. Fontos neked, és nem akarsz lemondani az álmodról, hogy egyszer a tiéd lesz. Mert neked kell, és néha már az életedet is szívesen odaadnád azért, hogy csak néhány percre élvezd a birtoklás örömét. Ez áll a középpontban, és úgy érzed, csak akkor leszel valaki, ha megszerzed magadnak. És végre, nagy nehezen a tiéd, aztán jön a koppanás. Űr, kérdések, keserű érzések, mert az imádott dolog átokká változott.  De jön a következő „akarom”, a következő „kell nekem”, és a történet kezdődik elölről, egyre gyorsabban forogva, mint a Mogyoró utcai óvoda mókuskerekei, melyeken tucatnyi cipőt koptattál rongyosra. Egy újabb birtoklás, és egy újabb kiégés. Aztán megint egy dolog, amit meg akarsz szerezni, és szívedben ismét csak űrt érzel a végén. Végül számba veszed, mivel is rendelkezel. Mindened megvan, ami a boldog, nagybetűs élethez kell. V...