reggeli dicséret

" Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését." 2Timóteus 4,7-8 Az ókorban a győztesek koronája babérból készült. Ezt viselték a Kr. e. 776-ban először megrendezett olimpia győztes atlétái, Róma császárai, a koszorús költők és zenészek, kitüntetett színészek is. De miért? A legenda úgy szól, hogy Apolló, aki a görögök egyik istensége volt, és történetesen a gyógyászat és a művészetek is az ő fennhatósága alá tartoztak, beleszeretett egy nimfába, Daphne-ba, aki igencsak sokra tartotta saját szépségét. Mivel szerelménél nem ért célt, Apolló a gyönyörű lányt örökzöld babérfává változtatta. Később megbánva tettét koszorút készített a fa leveleiből, hogy minden győztes, minden kitüntetett azt hordja a fején. Így lett a babérkoszorú nem csupán a győzelem, de a b

„Megmondta neked, ó ember, hogy mi a jó, és mit kíván az Úr: Csak azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot és alázatosan járj Isteneddel.”  (Mikeás 6:8.) Mit kíván az Úr? CSAK AZT! És felsorol három nagyon fontos dolgot. Gondolkodtam azon, mit jelenthet „cselekedni az igazságot”. Megnéztem két másik fordítást, és ezt találtam; „Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR! Csak azt, hogy élj törvény szerint, törekedj szeretetre, és légy alázatos Isteneddel szemben. ” (Új prot.) „Megmondták neked, ó ember, mi a jó, és mit kíván tőled az Úr: Semmi mást, mint hogy váltsd tettekre az igazságot, szeresd hűségesen, és járj alázatosan a te Isteneddel .” (SzIT) Tehát az első, amit az Úr kíván, hogy tedd kézzel foghatóvá az igazságot, élj törvény szerint. Számomra ez azt jelenti, hogy ne csak a számmal valljam, hogy vallásos vagyok, hanem teljes szívemből váltsam tettekre a hitpontokat. Más szóval, ne vallásom legyen, hanem hitem. Pe

"Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakosa, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már!" Jóel próféta könyve 2:1 A határidők betartása soha nem volt az erősségem, és úgy gondolom, hogy ezzel nem csak én vagyok így. Amikor a feladat kiosztásakor a teljesítés dátuma is kitűzésre kerül, a legtöbb embernek — gondolom én — teljesen természetes, hogy minél hamarabb nekiáll megcsinálni a rá eső részt, annál hamarabb túl van rajta… számomra viszont az utolsó éjszakák a legtermékenyebbek. Nem mondom, hogy ez jó, vagy rossz, csak hogy ez gyakran így működik, és bizonyára nem csak számomra.      Aztán következő reggel felébredek, és eldöntöm, hogy “a mai nap hátralévő életem legelső napja” és mától mindent időben megcsinálok, nem fogom másnapra hagyni, amit még aznap megtehetek. És természetesen jön a következő határidő, a következő utolsó pillanatban befejezett munka, vagy határidőn túl leadott adminisztráció. Én pe

„Íme, az Úr Isten jő hatalommal, és karja uralkodik! Íme, jutalma vele jő, és megfizetése Ő előtte.” (Ézsaiás könyve, 40. fejezet 10. vers) Kedves Olvasó! Ha megkérdeznélek, hogy szerinted kinek, vagy minek van ma a legnagyobb hatalma a földön, mit válaszolnál? Az rendelkezik a legnagyobb hatalommal, aki a legerősebb, akinek a legnagyobb hadserege van, akinek legtöbb a pénze, aki a legtöbb nyersanyaggal bír, aki a legfejlettebb technológia birtokában van, aki a legjobban tudja manipulálni a környezetét…? USA, Oroszország, Kína, Vatikán, zsidók, szabadkőművesek, illuminátusok, Soros György…? A történelmet szemlélve, a hatalom kérdésének tekintetében is igazat kell adjunk a Szentírás megállapításának, miszerint egyedül Istené a legnagyobb erő és hatalom, mert „ ő változtatja meg az időket és az időknek részeit; dönt királyokat és tesz királyokat; ad bölcsességet a bölcseknek és tudományt az értelmeseknek.” (Dán.2:20-21) Ő hozza fel a napot reggel, Ő ad esőt a f

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül?  Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva.”  Máté szerinti evangélium 10. fejezet 29-30. verse Nem mindenki szereti, ha ennyire figyelik. A nagyvárosokban az utcák minden centimétere be van kamerázva a biztonság érdekében. Van, akit ez nagyon zavar, személy szerint nekem inkább biztonságot ad, mert így este is nyugodtabban tudok végig sétálni a város utcáin. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden bajtól mentesülök, de legalább egy kicsit nyugodtabbá tesz. Még nyugodtabbá tesz az, hogy Isten mindig velem van. Még ott is a szeme előtt vagyok, ahol a kamerák már nem látnak. Jézus elküldi a tanítványait és nagy felelősséget ad nekik, hatalmat (Mt. 10,1) és el kell mondaniuk, közel van a mennyeknek országa! Ezután arról beszél, hogy mik fognak történni, hogy nem lesz zökkenőmentes ennek az örömhírnek a közvetítése, nem mindenki fogja kitörő örömmel fogadni mind

„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Rómabeliekhez írt levél 14:13) Mások élete sokkal érdesebbnek tűnik, mint a miénk. Kívülről nézve olyan jó szakértőivé válunk a párkapcsolati, vallási, erkölcsi, gyermeknevelési, pénzkezelési és egyéb életviteli kérdéseknek. Első ránézésre rátapintunk a lényegre, és egy-két ütős mondattal úgy helyére tesszük a másikat, hogy mozdulni sem tud. Aztán azzal is szembesülnünk kell, hogy a másokba felfedezett és olyan utálatos bűnök, ott vannak a mi életünkben – és talán épp ezért olyan utálatosak. Ha már mi nem tudunk megbirkózni vele, legalább ne lássam másban. Jézus nagyon találóan mondta: „Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem?” (Mát

„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!” Jelenések könyve 22:17  „Gyere! Gyere, Kicsim! Gyere ide, kérlek! Gyere ebédelni! Gyere, vegyük fel a cipődet, és induljunk el itthonról (végre)! Gyere, most már feküdjünk le aludni!” Nem merem számolni, hányszor hagyja el a „gyere” kezdetű mondat a számat egy nap leforgása alatt. Hívlak, hogy menjünk, de neked még sokkal fontosabb dolgok jönnek közbe az öltözésnél, és nem igazán hat meg, hogy mire odaérünk, már alig lesznek árusok a piacon.  Te a pillanatban élsz, meg akarsz vizsgálni mindent, nem szereted befejezni a játékot akkor, amikor én kérem, inkább akkor, amikor már neked volt eleged belőle. Az alvás szerinted az emberiség ellensége, és minél kevesebb időt töltünk el vele, annál egészségesebb. És persze sokszor az evés is csak időpazarlás, mikor annyi más, érdekesebb dolog vesz körül.  Persze van, amikor jössz, szinte