reggeli dicséret

A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Példabeszédek könyve 10:12 Megtelt a világ gyűlölettel. Ott van az utcákon, a tereken, a törvényhozás helyén, a megemlékezéseken. A munkahelyen, az iskolában, az otthonokban, a gyülekezetekben. Áthatja a mindennapokat az ellenség-keresés, a széttöredezettség, a megnemértés. De ott van a szeretet is. Lehet, hogy sokszor nehéz észrevenni, mert annyi rossz példát látunk, de hidd el, léteznek szeretetből fakadó tettek! Létezik olyan, hogy fontos vagy valakinek, létezik megértés, elfogadás, együttérzés. Akkor is, ha keresni kell. De megéri keresni. Létezik baráti ölelés, amikor nem mondja senki, „ne sírj!” Létezik olyan, hogy valaki elfogadja az érzéseidet, és nem bíztat arra, hogy nyomd el őket, mert „egy keresztény nem érezhet így”. Padlót fogtam, kiégtem, pánikrohamaim voltak, nem tudtam már kontrollálni a szorongásomat, nem láttam semmilyen fényt. De ők ott voltak mellettem. Meghallgattak. Mindent. Nem ítéltek e...

És igyekezzetek a városnak jólétén, amelybe fogságra küldöttelek titeket, és könyörögjetek érette az Úrnak; mert annak jóléte lesz a ti jólétetek. Jeremiás könyve 29. fejezet 7. vers Egy alkalommal, mikor arról faggattak egy indiai nyomornegyedben szolgáló misszionáriust, hogy szereti-e azt a környéket, ahol él és dolgozik, a következőt mondta: - Lehet-e szeretni a penészes, csótányokkal teli vályogviskókat? Lehet-e szeretni az igénytelenséget, az emberi felelőtlenséget és hanyagságot? Lehet-e szeretni a részegek, a drogosok, a prostituáltak és a koszos, csonkabonka, bolháktól és tetvektől nyüzsgő utcagyerekek vergődésének napi látványát? Nem. Nem szeretem sem ezt a helyet, sem az itteni körülményeket. S hogy akkor mégis miért vagyok itt? Mert Jézus, aki úgy szeretett engem, aki otthagyta értem a mennyországot, aki eljött és megkeresett, és akit én is mindennél jobban szeretek, Ő ösztönöz arra, hogy ne önmagamnak éljek, hanem tegyem azt, amit Ő, „széjjeljárván, jót tévén és meggyógyít...

 " Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek” ( Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 6 . vers ) Micsoda? Én alkoholista? Hogy nem tudom abbahagyni az ivást? Már pedig vedd tudomásul, én akkor teszem le a poharat, amikor akarom! Csak hát nem akarom… Bizony, ez a bűnös ember hamis illúziója, aki miközben mellét verve kiabálja: ’Én vagyok a magam ura!’ ’Én irányítom az életem!’, nem mer, nem akar szembesülni gyengeségével, azzal, hogy ki van szolgáltatva a vágyainak, és nemhogy másnak, de saját magának sem tud parancsolni. Pál apostol itt a római levélben arról ír, hogy beismerjük, vagy sem, de keresztényként ugyanilyenek vagyunk. Tudjuk, hogy mi a jó, hogy mi az, amit tennünk kéne, de mégsem azt tesszük. Két ember küzd bennünk. Az önző, a bűnös vágyaknak kiszolgáltatott ó emberünk folyton felül akar kerekedni a krisztusi elvek szerint élni akaró új emberünknek. Keresztény szabadsá...

"...Felment József is a galileai Názáretből Júdeába, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, ... Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." Lukács 2,4-7. Itt a karácsony, itt van az ünnep minden szépségével, jóságával és ellentmondásaival együtt. Ez utóbbit Mikszáth Kálmán fogalmazza meg számomra leginkább a "Falusi karácsony" című írásában 1886-ban, mikor is egy gyermekről ír, aki ezer különös kérdéssel   zaklatja az öregeket : " - Rokona Mikulás a Jézusnak, hogy mind a kettő a gyerekeknek keresi a kedvét? - Nemcsak a gyerekekre viselnek ők gondot, de a nagyokra is. - Mért van az, édesapám, hogy a kastélyba az úri gyerekeknek többet visz a Mikulás, mint nekünk? - Bizony nem tudom én, édes fiam.…" Egy olyan világban élünk, ahol tán a legszebb ünnep az egyre nagy...

„Jézus így válaszolt nekik: „Higgyetek Istenben!” Márk evangéliuma 11. fejezet 22. verse Hinni Istenben. Egyesek számára ez egy lehetetlen kérés, mások számára viszont teljesen elképzelhetetlen. Jézus egyértelművé szeretné tenni minden ember számára, hogy az Istenbe vetett hit, az ember számára szükséges. Sokan hisznek Istenben, sokat hallom, amint emberek nyilatkoznak az Istenhitükről. Lehet, hogy naiv vagyok, de amikor valaki azt mondja nekem, hogy én hiszek Istenben, akkor én azt várnám, hogy ez az életében valamilyen formában megnyilatkozzon. Miért? Azt gondolom, hogy aki hisz Istenben, az jól ismeri Őt. Ha pedig jól ismeri Őt, akkor nyilvánvalóan azok a tanácsok, törvények betartásra kerülnek és az egész ember átmegy egy jellemformáláson. De nem ezt tapasztalom. Megmaradunk sok esetben a felületességnél. Elég nekünk annyi, hogy tudjuk (illetve hisszük) van Isten. De nem járunk utána. De miért nem? Hiszen van egy nagyszerű könyv, ahonnan megismerhetjük Istent. Ez a Szentír...