reggeli dicséret

"Ne látszatra szolgáljatok, mintha embereknek akarnátok tetszeni, hanem Krisztus szolgáiként cselekedjétek Isten akaratát: lélekből, jóakarattal szolgáljatok, mint az Úrnak és nem mint embereknek;" Ef 6,6-7. Elkezdődött a 10. Campusz Fesztivál és mi újra kint vagyunk a fiatalok között a Lelki Fröccs sátorral, immár második éve. Hogy készülsz fel egy ilyen szolgálatra? Mit teszel, hogy alkalmas légy arra, hogy szolgáld az embereket? Tegyük túl magunkat azon, hogy felsoroljuk az okokat, miért NEM mennénk oda és próbáljuk meg elképzelni, miért vágynak oda naponta több ezren, főleg fiatalok. A csapatunk egyik lelkésze úgy fogalmazott: ez a fesztivál nem más, mint a Menny meghamisítása, csak hiányzik belőle a remény. Teljesen igaza van. Mindenki boldog akar lenni, mindenki fel akarja magát tölteni öröm-élményekkel, csakhogy mindezt abban a pár órában, napban képzeli el, amit ott tölt a saját maga által elképzelt módon. Azonban minél több élményt habzsol magába, annál

„Mert békességben vetnek, a szőlő megadja gyümölcsét, a föld is megadja termését, az egek is megadják harmatjukat, és mindezt a megmaradt nép örökségévé teszem. És áldássá lesztek. Ne féljetek! Erősítsétek meg kezeiteket!” Zakariás 8:12-13. Némelyek úgy képzelik el Istent, mint egy jóságos öregapót. Tehetsz, amit csak akarsz, a végén – mivel úgyis mindenkit szeret – nem fog cserbenhagyni, áldását árasztja rád. Aztán ha nem így történik, akkor szidják, mint a bokrot; hogyan engedhette meg? Miért tette ezt éppen velem? Hol volt, amikor ez és ez történt? Szeret egyáltalán engem? Érted? Egész életükben nem törődtek vele, nem foglalkoztak vele, nem figyeltek rá, de amikor baj van, akkor szidják, és igazságtalan Istennek tartják. Sőt, odáig fajul a dolog, hogy egyenesen tőle jövőnek eredeztetik a csapást, mintha ő küldte volna, holott ez legtöbb esetben csak egy cselekedetsor természetes következménye. Az áldása kellene, de Ő maga nem. Küldjön esőt, meg szelet, napsütést, gondosko

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” Jeremiás 29:11 Volt egyszer egy szegény ember, akinek az egyetlen jelentős vagyona egy ló volt. Ez a háziállat segítette őt a szántásban, a szállításban és a gyors közlekedésben. Egy reggel látja, hogy az állat eltűnt. – Nagy szerencsétlenség, ami veled történt! – siránkoztak a szomszédok. – Azt nem lehet tudni – válaszolta az ember. Másnap visszatért a ló, és magával hozott 4 másik vadlovat. – Mekkora szerencséd van! – irigykedtek a szomszédok. – Azt nem lehet tudni – válaszolta az ember. A következő nap a szegény ember fia be akarta törni az egyik vadlovat. Ahogy próbálta megülni, az két lábra ágaskodott, a fiú lecsúszott, és eltörte a kezét. – Nagy szerencsétlenség, ami a fiaddal történt! – sajnálkoztak a szomszédok. – Azt nem lehet tudni – válaszolta az ember. Pár nappal később megjelentek a katonák, és háborúba vitt

„Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat.” (Lukács evangéliuma10. fejezet27. vers) Az írástudók sokat vitatkoztak arról, hogy melyik a legfontosabb tórai parancsolat. S hogy mire jutottak? Úgy 110 évvel Jézus előtt élt Hillélt, a tudóst egy alkalommal arra kérte valaki, hogy tanítsa meg őt a törvényre addig, míg fél lábon bír állni. A bölcs kis gondolkodás után úgy felelt: Szeresd felebarátodat, mert olyan, mint te! Minden más parancs ennek a magyarázata. Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet? – vitatkozunk ma is és hangzik a kérdés Jézus felé a mindenkori írástudók szájából. S a válasz most is ugyanaz, amit elméletben olyan jól tudunk, csak hát a gyakorlat… S a legnagyobb problémánk nem a ’Szeresd az Urat’-tal van. Bár ez sem megy tökéletesen, de azért mégis könnyebb végigülni egy istentiszteletet, imádkozni, hallelujázni, mint

"Ügyelj, hogy merre tart a lábad, akkor minden utad biztos lesz. Ne térj le se jobbra, se balra, tartsd távol lábadat a rossztól!" Példabeszédek könyve 4. fejezet 26-27. verse Egy kisgyermek, amikor járni tanul még nagyon bizonytalan léptekkel halad előre. Az apuka vagy anyuka fölé hajol, megfogja a kis kezét és segít neki abban, hogy tottyanjon le a földre a kis légszákjaira vagy, hogy ne boruljon egy irányba sem. Később már elengedett kézzel is olyan gyorsan vágtáznak keresztül a szobán, hogy nem győznek a szülők utánuk rohangálni. Így képzelem el azt, amikor az ember elkezdi megismerni a Istent. Segítő kezet nyújt, hogy el ne essünk, aztán később hosszabb és hosszabb utakat tehetünk meg elengedett kézzel úgy, hogy közben Isten felé tartunk. Erről az ösvényről nem szabad letérni sosem. Ha úgy érzed, hogy te még nem vagy azon az ösvényen, ne félj! Sokan vannak, akiknek szükségük van segítségre, egészen az alapoktól. Sokan vagyunk, akiknek kérdéseik vannak,

„Mert a hegyek megszűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de hozzád való hűségem nem szűnik meg, és békességem szövetsége nem inog meg - mondja könyörülő Urad.” Ézsaiás könyve 54:10 Csodálatra méltó Isten türelme. Izrael magának köszönhette problémáit, hűtlenség hűtlenséget követett, és mégis Isten az, aki megkeresi, vigasztalja, megerősíti népét.   Amikor elhagyták Istent, zúgolódni kezdtek, hogy Isten elfeledkezett róluk, nem hallja már kiáltásukat. Amikor nem volt áldás életükön, nem boldogultak, nem jutottak előre, szintén Istennél keresték a hibát. Isten nem magyarázkodik, hanem irgalmára emlékeztet. Visszautal Nóé idejére, ahol a pusztító vízözön ellenére is meg kell látni Isten irgalmát. Egyrészt nem volt szükségszerű, hogy Nóén és családján kívül mindenki meghaljon. A bárka nyitott volt – legalábbis egy ideig. Másrészt a vízözön előtt a figyelmeztetés is szólt, volt idő a változásra, senkit nem érhetett felkészületlenük az esemény. Harmadrészt a menekülés

„Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom.” Ézsaiás könyve 65:24  “Ha?” Teszed fel napjában többezerszer a “Hallod, Mami?” kérdést, és ilyenkor minden megszűnik körülötted, mert tudni akarod, mi volt az az apró zaj, zörej, vagy épp egy egész jól hallható hanghatás. Pici ujjad megáll a levegőben, és te addig nem nyugszol, míg meg nem tudod a választ.  Mi pedig igyekszünk a legérthetőbben elmagyarázni, hogy épp fékezett egy busz, és miért pont olyan hangot adott ki, amilyet. Vagy épp egy galamb repült át felettünk erős szárnycsattogással. Esetleg becsuktak egy ablakot, füttyentett valaki a barátjának, söpri a szél a száraz faleveleket, kattog az autó irányjelzője, vagy kifutott a kukorica főzővize, és most ott sistereg a tűzhelyen.  Tudom, nem mindig a legnyugodtabb, legtürelmesebb választ kapod tőlünk. Bocsáss meg. Mi apával könnyebben elfáradunk, és olthatatlan vágyat érzünk aziránt, hogy ne késsünk túl sokat egy találkozóról, valamenn