reggeli dicséret

"Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem." Sámuel második könyve 24:14 Miért inkább Isten kezébe akart Dávid esni, ha már mindenképpen választania kellett valamit? Mert ez a kéz teremtette meg Ádámot és Évát. Mert ez a kéz öltöztette fel Ádámot és Évát, miután bűnbe estek. Mert ez a kéz zárta be a bárka ajtaját Noé és családja után, hogy ne essen bajuk.  Mert ez a kéz hozta ki Izráel népét Egyiptomból. Mert ez lesz az a kéz, ami egy keresztfához lesz szögezve, hogy az emberiségnek ne kelljen a bűn rabságában élnie. Dávid ebből a felsorolásból az utolsót kivéve mindegyik történetet ismerte, mert a múltban történtek. Az utolsó még jövendölés volt, amikor Dávid élt, de Istennek minden szabadítói tette a megváltás nagy eseményére tekintettel történt. Isten keze kegyelmes kéz. Irgalmas és szeretetteljes. Nem zárja burokba az embert, mert megengedi a ...

„Uram, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben sorsomat.” Zsoltárok könyve 16:5  Mindig csodáltam a kezeidet. Gyönyörűek voltak. Emeltél, öleltél minket velük. Fogtad velük a mi kezünket, óvtál, gondoskodtál rólunk. Pogácsát dagasztottál úgy, ahogy édesanyádtól tanultad, mi pedig néztük, mikor pukkan a kelttészta, miközben verted a kezeddel. Otthont teremtettél velük nekünk, biztonságot. Szerettem, ahogy kidomborodtak kézfejeden az erek és a csontok. Szerettem azt, ahogy kinéztek, és titokban azt vártam és reméltem, hogy egy napon az enyémek is ilyenek lesznek.  Nézem, forgatom őket. Hasonlít, de nem az igazi. Az én kezeim sose lesznek olyan nőiesek, mint amilyenek a tieid voltak. Viszont már az enyémre is pályázik két kis huncut lurkó, és anélkül nem is igazán szeretnek elaludni.  Mekkora felelősség. Szeretném elég jól csinálni. Szeretném azt a törődést, gondoskodást, biztonságot és szeretetet adni, amit tőled kaptunk mi is. És szeretném á...

„Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten!” Zsoltárok könyve 31:6 Nyújtod felém a kezed, mert így biztosabbak lépteid. És megyünk. Lépcsőn fel, lépcsőn le. Megyünk előre és visszafelé. Aztán megállunk, mert meg kell nézni a fűszálat, a fakérget, az út repedését. Letérünk a járdáról a kavicsos részre, és most még erősebben kapaszkodsz. Nem szoktad meg, hogy apró lábad alól kiguruljon a talaj, de élvezed a kihívást, és néhány pillanatra le is hajolsz söprögetni a sétány kavicsait. Aztán indulunk tovább. Persze, megy már egyedül is, de azért jó még kapaszkodni. Kapaszkodni abba, akit szeretsz, akiben feltétel nélkül megbízol, akihez jó odabújni, átölelni, akinek a karjaiban vagy igazán jó helyen.  És van úgy, hogy elfáradsz, vagy megunod a lépegetést, esetleg megijedsz valamitől, és ekkor másként nyújtod a kezed. És jelzed is, hogy "gyorsabban, vegyél fel, szükségem van a közelségedre!" És van, hogy csak játszol a kezemmel. Nézegeted, néha...

„Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!” Sámuel második könyve 24:14 Fogtad a kezem, én pedig kapaszkodtam beléd. Fájt. Nagyon. Ekkora fájdalmat addig még nem éreztem, de tudtam, ennek az egynek van, lesz értelme. Ezt meg kell élni minden porcikámmal, de a vége jó lesz. A legjobb. És Te ott voltál mellettem. Fogtad a kezemet. Nem tudtál semmilyen varázsigét, amitől egyszerre eltűnt volna minden fájdalom. Nem tudtál velem helyet cserelni, hogy néhány percig Te vidd helyettem a terhet. Nem tudtad előretekerni az idő kerekét, rohant az magától is. De ott voltál mellettem, és fogtad a kezemet. És ez volt az, amire nekem szükségem volt. Hogy amit együtt kezdtük el, annak együtt éljük át lehetőleg minden pillanatát.  Fogtad a kezem, és vettük annyiféleképpen a levegőt, ahányféleképpen kellett. Ott voltál velem, és együtt hoztuk a világra azt, akivel Isten áldott meg minket. Együtt...

„Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben; és a te kezed alkotása az ég. Azok elpusztulnak, de te megmaradsz, és azok mind elavulnak, mint a ruha, és összegöngyölíted őket, mint egy palástot, és mint a ruha, elváltoznak; te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.” Zsidókhoz írt levél 1:10-12 Kezed remegve matat valami kapaszkodó után, és szeretnél állni. Lábaid egyre erősebbek, de a mozdulat még tétova, ahogy felhúzod magad a kanapé szélénél. Egyszer sikerül, másszor visszahuppansz, de kezded a mozdulatsort elölről. Mászásod már villámgyors, néha alig bírunk követni, és csak egyre többre és többre vágysz. Messzebbre, magasabbra, egyik szobából a másikba, ki a konyhába, fel a doboz tetejére. Nincs megállás. Odacsattogsz hozzám, és kezeddel mutatod, "Mami, vegyél fel!" Egy édes, különleges mozdulat, amit te megszoktál, és mi probálunk figyelni rá.  Mert onnan fentről sokkal többet lehet látni. Onnan fentről az állólámpa is elérhető magasságba...

„ Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve:Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosok lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.” Ézsaiás könyve 57:15 Nemrég megkérdezte tőlem kisfiam: „Anyuci, mit jelent az, hogy 'kezét védőn kiterjeszti életed fölött'?” Egy ének szavait ismételte, és igyekezett megfejteni az értelmét. Az ének Isten gondviseléséről szólt. Próbáltam megmagyarázni neki, mit is jelent. Láttam elgondolkodik rajta, majd ezt mondja: „De én nem látom Isten kitárt karját !” Sokszor nekünk is nehéz Isten gondviselését „látni”. Milyen jó lenne, ha akkor, amikor nagyon gyengének, összetörtnek érezzük magunkat, valóban ott ülne mellettünk, és átölelne. Ha éreznénk karjai melegségét, szívdobogását, hallanánk kedves, bátorító szavait. Isten arról biztosít igéje által, hogy bár a magasságban és szentségben lakik, nem feledkezik meg rólunk. Ott van mellettünk a legsöté...

„Én pedig szüntelenül remélek, és folyton dicsérlek téged. Igazságodról beszél a szám és szabadító tetteidről mindennap, bár nem tudom felsorolni őket. Az ÚRnak, az én Uramnak nagy tetteit hirdetem, egyedül a te igazságodat emlegetem.” Zsoltárok könyve 71:14-16 Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik. A te életedben is. Akkor is, ha nem látod, vagy nem úgy látod. Akkor is, ha nem jön, vagy nem az a válasz jön, amire te vártál - Ő akkor sem marad tétlen. Ő érted tesz gyalogot a gyalog után, érted lépteti át a futót a pálya egészén, és igen, érted áldozza fel még a királynőt is. Tudom, néha nagyon nehéz meglátni az örök kéz nyomát, de kérlek, tegyél ma reggel velem egy próbát. Nézz vissza eddigi életedre úgy, mint még soha. Ha kell, fogj egy nagy lapot, és kezdd el rajzolni azt az utat, amit a mai napig bejártál labirintusokkal, kereszteződésekkel, körforgalmakkal és S kanyarokkal együtt, és keresd mindenhol Isten érintését! Keresd, hol és hogyan n...

„Ugye, a verébnek párja egy fillér, és egy sem esik le közülük a földre Atyátok tudtán kívül? Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva. Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok.” Máté evangéliuma 10:29-31 Tudom, túl sok dolog történt veled megint az elmúlt héten. Túl sok, és most úgy gondolod, hogy nagy részére nem is lett volna szükséged valójában. Minek kellett neked még fájdalom? Minek az értetlenség, kiábrándultság, reménytelenség? Az igazat megvallva fogalmam sincs. Nem tudom a miértekre a választ, de azt igen, hogy semmi nem történik Atyád tudta nélkül! Igen, még az sem, ami úgy érzed, túl nagy, értelmetlenül nagy fájdalmat okoz neked. Ő megengedte és megengedi, hogy megtörténjenek veled bizonyos negatív dolgok, de általuk egy különleges élményt is kapsz Istennel. Megtapasztalod milyen, ha megszabadít, vagy milyen is, ha veled éli át ezeket, és másként vezet ki a problémából, mint ahogy azt te gondoltad. Megengedi, hogy leessen "néhány...

„Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.” (Máté evangéliuma 18. fejezet 14. vers) Az evangélium minden szava Isten végtelen szeretetét hirdeti, aminek megtestesült bizonyítéka Jézus megjelenése bűnös földi világunkban, hogy minden ember előtt nyilvánvalóvá legyen: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján. 3:16) Igen, ez a Szentírás központi üzenete. Ahogy, a ma reggeli igeverset megelőző szakaszban Jézus mondja; „Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, a melyik eltévelyedett? (12.vers) Ő eljött, hogy megkeressen és visszaterelgessen a nyájhoz. Ez az evangéliumi isteni-pásztorkép azonban különbözik az általunk ismert pásztorképtől. Ő szelíden kérleli a bárányokat, és ahogy mondja: „Az én juhaim hallják az én szómat” (Ján.10:27). Jézus ...

„Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom!” (Zsoltárok könyve 91. fejezet 2. vers) „Mert ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; pajzs és Pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít.” (3-7. vers) Milyen jó dolog ebben a katasztrófákkal teli világban olvasni ezeket a sorokat, bent egy meleg szobában, teát kortyolgatva, ide-oda kattintgatva… Ilyen körülmények között mindenki boldogan és bátran énekli; „Tudom és érzem, Jézus enyém”; „Veled járok Üdvözítőm.” De mily hamar megszűnik mindez, ha kilépünk biztonságos ’elefántcsonttornyúnkból’ és nehézségekbe, kihívásokba ütközünk. Miért? Miért nem tudjuk éjjel nappal hirdetni Isten kegyelmét? Miért panaszkodunk? Miért nem tudjuk inkább azt...

"magyarázzátok el fiaitoknak, hogy szárazon kelt át Izrael itt a Jordánon. Mert Istenetek, az Úr kiszárította a Jordán vizét előttetek, amíg átkeltetek. Így cselekedett Istenetek, az Úr a Vörös-tengerrel is, kiszárította előttünk, amíg átkeltünk rajta, hogy megismerje a föld minden népe az Úr kezét, hogy milyen erős az, és hogy féljétek Isteneteket, az Urat mindenkor." Józsué könyve 4:22-24 Tajtékot vet, tombol előtted a víztömeg, és neked a túlparton folytatódik tovább utad. Át kell jutnod, nincs más megoldás. Orrodban szinte érzed a bukás szagát, ahogy egyre jobban keveredik a lehet és a talán illatával. Csak állsz a parton, és szeretnéd, ha csoda történne. Szeretnéd, ha utad folytatásával egy stabil híd kötne össze, vagy egy kiskapu, ami óvatosan kikerüli ezt az egész helyzetet; de neked lépned kell, előre. Lépned, és bíznod abban, aki eddig is kísért az úton, és aki most sem közömbös irántad. Lassan rászánod magad, és egyik lábaddal a másik után belépsz a hullámok közé,...