reggeli dicséret

“Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegedjetek meg bortól, amelyben pusztulás van, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket, énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” Pál levele az efézusiakhoz 5:15-20 Nincs is rosszabb, mint amikor meggondolatlanul beszélünk. Olyankor általában azok a szavak hagyják el a szánk, amiket pont nem lenne szabad mondani. Megannyi vita, kellemetlen félreértés és sok egyéb probléma elkerülhető lenne, ha az agyunk gyorsabb lenne mint a szánk. A bölcsesség nem ott kezdődik, hogy okos dolgokat mondunk, hanem ott, hogy tudjuk mikor szabad beszélni. Aki ész nélkül beszél, lehet hogy a társaság közepe lesz, de üres, vagy rosszabb esetben

"K érjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers Ha megfigyeljük, milyen végsebességet képes elérni a kisgyermek keze ügyében felejtett tárgy, amíg eljut a szájáig, vagy belegondolunk abba, hogy az űrkutatók hogyan fedeznek fel távoli világokat a legújabb technológiák segítségével, azonnal láthatjuk, hogy az emberiséget minden korban és minden életkorban a kíváncsiság hajtja. Ennek a kíváncsiságnak pontosan az adja a hajtóerejét, hogy az új ismeretekért meg kell küzdenünk. Hosszú távon sokkal kielégítőbb, maradandóbb az az ismeret, az a tudás, amelyért mi magunk küzdöttünk meg. Isten is jól tudja ezt, hiszen ő teremtett bennünket. Ezért nem ígéri nekünk, hogy minden kérdésünkre azonnal megkapjuk a választ. Pedig mennyi mindent jó lenne megtudni tőle! "Mi az életem értelme? Miért van annyi fájdalom a földön? Miért telik olyan lassan az idő, amikor semmi dolgom nincs, és miért szalad el olyan g

Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét. Ézsaiás próféta könyve 57:15 Hiszek egy Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek Teremtőjében. És Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában.  Hiszek egy Istenben, aki a magasságban és szentségben lakik, de tábort vert a legaljában is, ahova más isten, ha létezne, be se tenné a lábát. Hiszek az Istenben, aki megtapasztalta az emberi szenvedést is, tette ezt önként, szeretetből. Hiszek egy holisztikus Istenben, aki nem csak a gazdagokkal és szépekkel szeret lenni, és nem csak távolról szemléli a földi sorsokat. Hiszek egy Istenben, aki részt vállal úgy a rosszban, mint a jóban. Hiszek a gyermekek és árvák istenében, hiszek a gyengék és özvegyek istenében. Hiszek benne, hogy a gyengeség nem szentségtörés, hiszen a Szent értem lett gyengévé. Én ebben az Istenben hisz

  „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.” ( 27. Zsoltár 10. vers )   Húszezer ember befogadására alkalmas, 18 szintes földalatti város, 60-80 méter mélyen a föld alatt. Lakószobák, istállók, raktárak, iskolák, kápolnák, szellőzőjáratok, kutak. A stratégiai pontokon fél méter vastag hengeríthető kőajtók.   Nem. Ez nem egy fantasztikus regény helyszíne, hanem Törökország középső részének legnagyobb 1963-ban feltárt földalatti városa; Derinkuyu. Ahogy e sötét labirintusrendszerben jár, vagy inkább görnyedve bujkál az ember és látja a falakon az itt menedéket kereső korai keresztények megkopott kézjegyeit, szimbólumait, vagy később a tatár és oszmán hódítók elől rejtőzködők görög feliratait, maga előtt látja ezen üldözötteket, ahogy a félhomályban a mai zsoltárunkat idézik: „Az Úr az én világosságom és üdvösségem: kitől féljek? Az Úr az én életemnek erőssége: kitől remegjek? ” (1. vers) ahogy hallják a fejük felett vágtázó ellenség lovainak dobogását

„A hit tehát hallásból van, a hallás pedig Krisztus beszéde által.” Pál levele a Rómaiakhoz 10.fejezet 17.vers Az elmúlt 12 évben, mióta eldöntöttem, hogy Isten mellett teszem le a voksomat, rengeteg változáson ment keresztül a hitéletem. Nem tagadom, hogy voltak nagyon mély pontok, ahogy voltak nagyon magas pillanatok is, amikor már-már éreztem Isten jelenlétét, míg előbbinél alig-alig. Az Isten melletti döntésem egy fontos momentumában megkérdezte az akkori lelkészem, hogy biztos tisztában vagyok azzal, hogy mivel jár ez a döntés? Nagypapám szintén egy nagyon fontos dologra hívta fel a figyelmem: a döntésem pillanatától kezdve az ellenség azon fog dolgozni teljes erejével, hogy elbátortalanítson, elválasszon Istentől és minden ígéretétől megfosszon. Ne maradjon más csak a bűntudat, a bánat és a fájdalom. Ezeket a mondatokat akkor még nem értettem, mostanra viszont egész szépen kitisztult a kép… Az Úrral való élet amellett, hogy tele van áldásokkal bizony néha göröngyös. A világ

  "Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik, hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen, amelyek a mennyei magasságban vannak." Pál apostol Efézusnak írt levele 6. rész 12. verse A gonosz valóban létezik! Azt gondolom ez, amit most leírtam, egészen félelmetes mondat, de sajnos mégis igaz. Van egy olyan elképzelés az emberi gondolkodásban, hogy nem is létezik abszolút jó és abszolút gonosz, csak emberek vannak, akik jók-rosszak, esetleg a kettő között lévő szürkék. Ez a teória azonban nem fejti meg a titkot, hogy miért lettünk ilyenek. Miért lett jó, aki szépen, helyesen, erkölcsösen éli az életét és miért vannak olyanok, akik az ellenkező oldalt választják. Az sem világos, hogy mi, az emberiség többsége, miért vagyunk a kettő között a szürke zónában. Könyvek, filmek, filozófiák és tanítások szólnak erről, hogy a lényeg valójában az, melyik oldalt választod. Pál apostol gondolatai ebben a témában igen érdekesek. Először is egyérte

  „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” Zsoltárok könyve 139:23-24  Nyolcadikos voltam, amikor a zeneiskolánk fúvószenekarával meglátogattunk egy németországi testvér-zeneiskolát Winnendenben. Néhány este koncertet adtunk, emellett pedig a városban és a környező településeken található nevezetességeket nézhettük meg. Ezek között volt a rothenburgi Középkori Bűnügyi Múzeum (Kriminalmuseum), ahol több emeleten keresztül “csodálhattuk” a megszégyenítésre, kínzásra vagy kivégzésre használt eszközöket. A látvány egy idő után már szinte minden testrészemben fájdalmat okozott, így amikor a karnagyunk felajánlotta, hogy kapunk egy kis szabadidőt, amit akár itt a múzeumban, akár a városban is eltölthetünk, kellőképpen sápadt arccal egyből a kijárat felé vettem az irányt. Nagyon megterhelő volt látni, mire képes az emberi gonoszság az “igazságszolgáltatás” címszó alatt.  Mil