reggeli dicséret

„ A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. ” Apostolok cselekedetei 17:30 „Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség. E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek."  Azokban a sötét korszakokban, amelyek Krisztus megjelenését megelőzték, a világegyetem Uralkodója elnézte a pogányok bálványimádását; most azonban Fia által eljuttatta az igazság világosságát az emberiséghez és elvárja mindenkitől - nemcsak a szegényektől és alacsonysorsúaktól, hanem a földkerekség büszke filozófusaitól és fejedelmeitől is -, hogy üdvösségük érdekében megtérjenek.” (E. G. White: Apostolok története) Elgondolkodtam ezen az idézeten. Egyértelmű, hogy Jézus Krisztus óta annak, aki akarja, világo...

"Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli." Zsoltárok 37:23  Az út õsidõktõl fogva az emberi élet szimbóluma. Úgy tûnik, a biztos út azonban csupán illúzió. Világunk egy hatalmas labirintushoz hasonlít leginkább, ahonnan mindenki keresi a kijáratot, de senki sem találja. Születésünkkor beléptünk egy ajtón, aminek helyére épp úgy nem emlékszünk, mint az elsõ két, három évünkre. Aztán, ahogy eszmélni kezdünk embereket ismerünk meg, néhányukban hosszabb-rövidebb idõre társakra lelünk, míg másokkal csak a keresztezõdésekben találkozunk. Tudjuk, sokan járták már elõttünk ennek az építménynek végtelennek tûnõ utcáit és sejtjük utánunk is következnek még egy páran. De hogy mi végre, ki tudja azt? Vannak tanítók arra esküdve, hogy végül minden út és azok minden variációja egy közös ponton találkozik és ha elég sokan összegyûlünk ott, a megfelelõ pillanatban, akkor a túl hosszúra nyúlt bolyongásunk véget ér. Ezzel csak az a baj, hogy ahány tanító, me...