reggeli dicséret

„Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.” 1János 4,7 Ma az egész világ prédikálja a szeretet hatalmát. Szívvel vagy képmutatásból cselekedve, de mégis agyoncsépeltté tettük a legszebb szavunkat. Mit jelent egyáltalán igazán szeretni? Egy idézetet és egy verset találtam, ami erről beszél: „Szeretni Istent mindenekfelett és önzetlenül egymást - ez a legjobb ajándék, melyben mennyei Atyánk részesíthet. Ez a szeretet nem pillanatnyi fellángolás, hanem isteni alapelv, állandó erő. A meg nem szentelt szívben nem fakadhat; nem is teremhet meg benne. Csak abban a szívben találjuk meg, melyben Jézus uralkodik. "Mi szeretjük Őt, mert Ő előbb szeretett minket." Szívben, melyet az isteni kegyelem megújított, minden cselekedet indítórugója: a szeretet. A jellemet átalakítja, fékezi az ösztönöket, uralja a hajlamokat és nemesíti a törekvéseket. Ha ezt a szeretetet szívünkbe fogadjuk, él

„Vigyázzatok magatokra, hogy el ne veszítsétek azt, amiért munkálkodtatok, hanem teljes jutalmat kapjatok!” János apostol 2. levele 8. vers Borzasztó még rá gondolni is, hogy amiért egy egész életen át küzdöttél, egyetlen éjszaka alatt elveszíted. Rettenetes, ha kirabolnak, de még rosszabb, ha saját butaságod miatt veszítesz el mindent. Utána már hiába vered a fejedet a falba – visszafordíthatatlan. Tudnál-e nekem az alábbinál felfoghatatlanabbat mondani? Jézus nagyon szeret téged. Annyira, hogy képes volt életét adni érted. Több csatornán keresztül hívott, hogy kerülj Vele közelebbi és mélyebb kapcsolatba. A Te válaszod minden hívásra, minden megkeresésre, hogy NEM! Így elveszíted azt a csodálatos örök életet, amit NEKED készített. Elveszíted álmaid otthonát. Elveszíted annak lehetőségét, hogy egy örökkévalóságot betegség, könny, halál és fájdalom-mentesen élj VELE. Elveszíted a korlátlan szellemi, lelki és ismeretbeli növekedés lehetőségét. Ez az elképzel

"Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Pál levele a rómaiakhoz 1:16-17  Az evangélium a jó hírhozónak adott kézzelfogható ajándék, tehát mindig jó hír - ki ne örülne egy zsák pénznek? Az evangélium Isten ereje. De a Mindenhatónak miért kell erő? Miért ereje Istennek az a hír, ami arról szól, hogy Isten szegénnyé és erőtlenné lett értünk - amikor Jézus vállalta ezeket, hogy mi lehessünk gazdagok és erősek? Hogyan nyilatkoztatja ki Isten azzal az igazságát, hogy az Ő Fia bűnné lett mindenkiért? Isten méltóságán csorba esett. Senki sem kérdőjelezte meg a szavahihetőségét, szeretetét, hűségét, mert a bőrükön érezték. De egy nap Lucifer, a leghatalmasabb angyalfejedelem fejébe befészkelte magát a kétely: mi van, ha Isten csak megjátssza Magát? Mi van, ha

„És erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk, és így tesszük bátorságosakká ő előtte a mi szíveinket. Hogy ha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb az Isten a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van az Istenhez; És akármit kérjünk, megnyerjük tőle, mert megtartjuk az ő parancsolatait, és azokat cselekedjük, amik kedvesek előtte.” (János apostol első levele 3. fejezet 19-22.vers) Mai Igénk első olvasatra azt sugallhatja, hogy csak akkor bízhatunk abban, hogy Isten elfogad bennünket, ha előtte leteszünk valamit az asztalra. „ha a szívünk nem vádol, akkor bizodalmunk van.” De ki az akit, nem vádol a szíve, akit nem terhel valami mulasztás, valami botlás? Ki az, akinek nincs valami takargatnivalója, amit megbántál, amit ma már ha lehet másképp tennél, és ha lehet visszacsinálnál? Viszont, ha János levele egészének fényében kezdjük el boncolgatni az Istenhez való bizalom kérdését, akkor egyértelmű, hogy a levélben anny

„Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.”     Róma 5:18  Mit jelent kedvencnek lenni? Azt jelenti, hogy különösképpen szeretnek, értékelnek, és nagyra becsülnek. Azt jelenti, hogy kitüntetett figyelemmel, szeretettel vesznek körül, és különleges bánásmódban részesítenek még akkor is, ha nem érdemled meg. Ádám vétkezett Isten ellen és a BŰN megfertőzte az egész földet, Jézus Krisztus viszont minden embernek elhozta a szabadulást. A saját múltunk, tetteink miatt nem lehetnénk Isten kedvencei, de Ő választ minket erre a kitüntetett helyre. Mi annyit tehetünk, hogy hálaadással, alázatosan elfogadjuk Tőle ezt a csodálatos ajándékot. Ezen a reggelen is ízleld ezt a szót, hogy „kedvenc” . Mondd el Jézusnak: „Köszönöm azt a különleges figyelmet, amit nap mint nap tapasztalok Tőled. Bármi is történik velem a békességem megmarad, mert tudo

„Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást; annyival is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap. ” Zsidókhoz írt levél 10:24-25 Néhány alkalommal hallottam már idősebb hívőktől, hogy ők már nem fogják otthagyni az egyházunkat. Ebbe születtek, ebben nőttek fel, és ebben is akarnak meghalni. Szép dolog a ragaszkodás, és a következetesség, de itt nem az egyház elhagyásáról van szó. Az előbbi érvelésekhez csak annyi kérdésem lenne, hogy ha igazán akarják követni Jézust, és ő máshová vezeti őket, mint ahol felnőttek – miért ne lehetne a lelkiismeret és a meggyőződés hangjára hallgatni? Krisztushoz, vagy egy bizonyos felekezethez kell elsősorban ragaszkodnunk? A Zsidókhoz írt levél írása idején még nem volt több száz féle keresztény egyház. Aki megtért és megkeresztelkedett, az nem is nagyon akart visszatérni régi életéhez. Sokan még az életüke

„Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.” Zsoltárok könyve 24: 3-5 Keresed égen-földön, háborúban és békében. Keresed reggel és este, a bajban és az örömben. Keresed a magányban és keresed a tömegben. Keresed félve és keresed reménykedve. Keresed kitartóan és már-már feladva. Keresed, és nem nyugszol, míg meg nem találod. Mert találkozni akarsz Vele. Mert kell, hogy legyen, kell, hogy éljen, hogy tegyen, és ne hagyja magára a bűnben fortyogó világot. Kell, hogy Ő legyen, és kell, hogy ismerhesd Őt. Kell, hogy életed egy ponton találkozzon Vele, és megforduljon a szélkakas egy másik irányba egy láthatatlan, mindet átható Erőtől. Kell, hogy Ő vezessen, hogy Ő adja a választ, és néha a kérdést is Ő tegye fel. Kell, hogy Ő legyen a te Istened.  És Ő ma reggel bíztatóan szól feléd: Itt vagyok! Itt va