reggeli dicséret

“Dávid zsoltára. Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók.” Zsoltárok könyve 24:1 Magyarország a mai nap ünnepli a méhek napját. A világ apró élőlényeit, akik egyáltalán nem lényegtelenek. Állítólag Einstein mondta,  hogy ha a méhek kipusztulnak, az emberiség csak négy évig marad életben. Bár ez azért kutatások szerint nem ennyire drasztikus, de jó pár finomságoktól megfosztaná a világot a hiányuk. Nem csak a méz, de a kávé és a csokoládé is hamar eltűnne a polcokról. Isten fantasztikus módon találta ki világunk rendjét. Minden apró létformának meg van a maga jelentőssége. Lehet, hogy számunkra csak zavaró zümmögő lények, de Isten művében fontos szerepet játszanak. A méhek lehetnek bármilyen aprók, mégis életünk meghatározó részét képzik akár közvetve. Milyen érdekes ahogy Dávid rácsodálkozik a világra. Egy pillanatra körbenéz, és belegondol: Mindaz, ami körülvesz Isten keze munkája, az Ő tulajdona. Bármit is látunk magunk körül, Isten teremtette. Persze nem a beto

"Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek. Válaszoltam neked a felhőből mennydörgésben: próbára tettelek Meríbá vizeinél." Zsoltárok könyve 81:8 Aki rendszeresen követi híreket az interneten, az utóbbi két hónapban rendszeresen olvashat olyan cikkeket, amikben a szerzők azt találgatják, hogy mit fognak tenni az egyes országok vezetői, az USA vagy a NATO, ha Oroszország taktikai atomcsapást mér Ukrajnára, vagy ha másik országot is megtámad, például olyanokat, akik fegyverekkel is segítik az ukrán hadsereget. Vannak népek, akik arra alapozzák a biztonságukat, hogy erős katonai hatalmak szövetségesei, akik mögöttük állnak, és közbelépnek, ha kell. Több mint 1400 évvel ezelőtt a zsidó nép Egyiptomban élt rabszolgasorban. Nem volt látható szövetségese: hiszen ki mert volna szembeszállni a kor legfejlettebb haditechnikáját birtokló birodalommal? Egyvalaki volt, akihez segítségért fordulhattak: Isten, aki korábban ígéretet tett arra, hogy gondoskodni fog róluk. Hoz

"Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?  Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! Mózes első könyve 4. fejezet 6-7. verse A családi ház és a panellakás számtalan alapvető és egyértelmű dologban különbözik egymástól. Míg az előbbinél a "magánterület" kaputól kerítésig tart, és az udvar pufferzónaként terjeszkedik az intimszféra és a határvonalak között, addig az utóbbinál a bejárati ajtó az egyetlen, ami a "közös tér" és a "személyes tér" között áll. Másrészről kertes háznál, ha a vendég kicsit rámenősebb, előfordulhat, hogy csengetés nélkül lép be a kiskapun, és már a bejárati ajtónál kopogtat (rosszabb esetben be is nyit azon, ahogy ezt saját tapasztalatból tanúsíthatom). Ugyanez panellakásnál nehézkesebb, hiszen a kaputelefon, ideális esetben csak azt engedi be, akit a lakó érdemesnek talál

  „ Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten. ”  ( Korinthusbeliekhez írt első levél 13. fejezet 12. vers ) Ó, az a néhai budapesti vidámpark! Gyermekkorom egyik legnagyobb élménye volt; a favázas hullámvasút, a megannyi összevissza pörgő, forgó hinta, no és az elvarázsolt kastély a megannyi homorú, domború és girbegurba tükörrel. Emlékszem, milyen nagyokat kacagtunk, mikor megláttuk magunkat összezsugorítva, vagy épp elnyújtva. Pál sorai szerint az egész életünk olyan, mint egy elvarázsolt kastély, ahol szinte semmi sem az, aminek látszik, ahol sokszor csapdák és rémisztő dolgok lesnek ránk. Amit pedig mi látunk belőle az a valóságnak csak egy torzított szelete, mint amit a simára csiszolt bronz, vagy ezüstlapokban láttak, melyeket az ókorban tükörként használtak. Ahogy az apostol írja; Most, ebben az állapotunkban, a bűnös és korlátolt érzékszerveink

„Rám figyeljetek a föld legvégéről is, és megszabadultok, mert én vagyok az Isten, nincsen más!” Ézsaiás könyve 45.fejezet 22.vers Mindannyiunknak vannak félelmei. Én például nagyon tudok félni a darazsaktól, a magasságtól és régen a pókokkal sem voltam barát. Utóbbival már egész jó a kapcsolatom, de a darazsaktól még ma is képes vagyok elsírni magam, annyira félek tőlük. Kiskorunkban még több félelmünk van és ahogy haladunk az életben egyre inkább látjuk, hogy egy-egy addig veszélynek titulált dolog valóban veszélyes-e és tényleg félni kell-e tőle vagy csak a tapasztalatlanság vesz rajtunk erőt. Idővel ezek a félelmek átváltoznak illetve teljesen eltűnnek, mert megtanulunk együtt élni velük (mint én a pókokkal). Később más félelmek, nagyobb félelmek veszik át a helyüket. Ilyen például a család, munkahely, kapcsolatok körüli félelmek. Vajon helyt tudunk állni ezeken a területeken? Vajon lesz elég időnk a családunkra? Vajon kifogunk tudni jönni a fizetésből? Minden nap találkozun

„De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!" Jeremiás siralmai 3. fejezet 21-23. vers Minden reggelben benne van az újrakezdés lehetősége. Sokszor megkötöz bennünket a múltunk, vagy szívesen merengünk a jövőnkön, de a valóság az, hogy igazából nekünk csak a ma, csak a most adatott. Milyen nagy kegyelem van abban, hogy az életünket napról napra éljük, a döntéseinket percről percre hozzuk! Elég egy napnak a terhét hordoznunk. Megtanulhatjuk azt a bizalmat, amelyet itt és most kell gyakorolnunk, s magunkévá tehetjük Krisztus tanítását: „Ne aggodalmaskodjatok a holnap felől… Elég minden napnak a maga baja.” (Máté 6.34) Az a tény, hogy felébredtél a mai napra és olvasod e sorokat, azt üzeni neked, hogy nem fogyott el Isten irgalma irántad! Isten ma hív, hogy kapaszkodj bele a kegyelmébe, mert ő nem mondott le rólad, szeret téged, ragaszkodik hozzád. Arra kér, hogy ma járj vele

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek majd. Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben? Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd testvéred szeméből a szálkát.” Máté evangéliuma 7:1-5 Tapasztaltad már a saját bőrödön az előítéletességet? Azt, amikor még meg sem szólaltál, de már mínuszból indulsz? Amikor valaki csak rád néz, és leír téged anélkül, hogy megpróbálna csak egy kicsit is megismerni? Amikor nem feltételezi rólad a másik, hogy képes vagy elvégezni egy adott feladatot csak azért, mert nő/férfi/fiatal/idős/színes/fehérbőrű stb. vagy. Mert olyan vagy, amilyen. Amikor a származásod, a foglalkozásod, az iskolai végzettséged, a csa