reggeli dicséret

Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként megadatnak majd nektek. Máté evangéliuma 6:33 A minap a kisfiam körbejárta a lakást, és mindent feltúrt, hogy megtaláljon egy műanyag játék telefont. Ez az ő telefonja, és amikor dolgozom, nagyon sokszor előveszi, mert ő is dolgozik. Kis semmiség, de neki nagyon fontos ez a játék, úgyhogy a játék helyett keresgélte ahogy csak tudta. Számára a játék olyan fontos, hogy minden mást félretesz azért, hogy megtalálja. Minden más csak azután jön, hogy megtalálta a kis zenélő műanyagot. Te mit keresel? Mi van a középpontban? Mi az első, amivel foglalkozol? Ne értsük félre a fenti igét! Ez nem azt jelenti, hogy minden más értéktelen, vagy nem kell mással foglalkozni. Nem is ezt írja. Jézus nem azt mondja, hogy mondj fel, ne foglalkozz a megélhetéssel, nem kell élvezned az életet, csak olvass Bibliát, és juss mélyebb és mélyebb ismeretre, és tökéletesedj. Igenis legyen munkád és legyen életed. Isten nem várja el, hogy há...

Éppen ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára. Filippibeliekhez írt levél 1:6 Ajándékokat kapni nemcsak a gyermekek szeretnek, hanem mi is, felnőttek, mert az ajándékok azt üzenik, hogy gondoltak ránk, szeretnek (de legalábbis kedvelnek) minket, fontosak vagyunk annak, aki az ajándékot adja. A megváltás Isten ajándéka, és megváltva lenni jó. Ezért örömmel olvassuk a fentihez hasonló ígéreteket: „aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára”. Vagyis, ha már Isten Lelke hitre tudott vezetni, akkor ezt a munkát nem fogja félbe hagyni, ezért Jézus visszatérésekor üdvösséget fogunk kapni. Tapasztalt bibliaolvasók rögtön hozzá teszik: ha mi közben nem fordítunk hátat neki. Igen, ez egy fontos feltétel, mert a szabad akaratunk a megtérés után is megmarad, ezért továbbra is helyesen kell élnünk vele. Ha könnyelműek vagyunk, és nem így teszünk, illetve ha tudatosan mást választunk, bármikor letérhetünk a me...

Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Zsoltárok könyve 3:3-4 A keresztény hit egyik, ha nem a legnehezebben megválaszolható kérdése kerül elő a mai reggeli dicséret szövegében. Azt írom, hogy nehezen megválaszolható, de a valóság ennél még súlyosabb – ez a kérdés megválaszolhatatlan. Ez a kérdés foglalja össze a legtöbb szenvedő ember kételyeit, keserűségét és tanácstalanságát, és valahogy így szól: ha Isten mindenható mindentudó és végtelenül szerető, akkor miért engedi, hogy ártatlan emberek szenvedjenek? A világ tele van ezzel a kérdéssel, “az egész teremtett világ […] sóhajtozik” ( Pál levele a rómaiakhoz 8:22 ) a bűn terhe alatt, és jogos a kérdés: Isten miért nem lép közbe? Miért nem vet véget a háborúknak, az éhezésnek, miért nem töröl el járványokat, betegségeket, szenvedést és gyászt? Ha megteheti majd az új földön, miért nem teheti meg itt és most is? Hiszen mindenható, mindentudó és végtelenül s...

Az Úr azonban monda Sámuelnek: Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van. Sámuel első könyve 16. fejezet 7. vers Nemrég egy ifjúsági alkalmon a talentumok példázatával kapcsolatban arról beszélgettünk, hogy ki, milyen szuperképességet kérne az Úrtól. Volt, aki repülni szeretett volna, mint superman, vagy falat mászni, mint a pókember, vagy olyan gyorsan futni, mint flash a villám. Majd valaki azt mondta, hogy ő szeretné látni mások gondolatait. No, ezen azonnal élénk eszmecsere alakult ki és a csoport két részre oszlott. A csapat egyik fele azzal érvelt, hogy amennyiben látnánk, hogy mi van a másik szívében, hogy mi a mögöttes szándék, akkor kevésbé tudnának rászedni és kihasználni minket. Ezzel szemben a csapat másik fele azt állította, hogy mivel mindenkinek vannak rossz, bűnös, önző gondolatai, melyeket, ha látnánk, senkiben sem tudnánk ...

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal. János első levele 3.fejezet 18.vers Emlékszel az irgalmas samaritánus történetére? Emlékeztetőként… A sorsára hagyott ember, akit rablók támadtak meg és vérbe fagyva magára hagyták, magatehetetlen állapotban feküdt az út szélén. Az arra járó vallási előkelők már-már mintaként mutatták be azt, hogy milyen is a megjátszott szeretet, hiszen ők, akiknek a leginkább példát kellett volna adniuk felebaráti szeretetből, csúfos vereséget szenvedtek. Egy arra járó samaritánus, akit az előbbi vezetők mélyen megvetetettek, lehajolt a haldokló mellé, ellátta sebeit, majd bevitte a legközelebbi helyre, ahol szállást tudtak adni. Pénzt, energiát, időt és emberséget nem sajnálva segített embertársán. Vajon kinek a cselekedete példázza leginkább a fenti igeverset? Gondolhatnánk, hogy ez egy régi történet és ma már nem érvényes, de a valóság nem ezt mutatja. Ma is létezik két csoport: az egyik beszél a szeretetről és f...

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik, akár egy liliom. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és a Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Ésaiás 35.1-2 Olyan különleges látvány, amikor a sivatag, a nagy és kietlen pusztaság egy kiadós záport követően életre kel. Az élettelen tájba felfoghatatlanul gyorsan visszatér a nyüzsgő, lüktető élni akarás. Szemet gyönyörködtető színes virágtenger borítja a teljes látóhatárt. Szinte kirobban az élet, amely már talán évek óta erre az esőre várt. Ilyen lesz Jézus második eljövetele, amikor véget ér a bűn uralma, mert Isten átveszi a hatalmat. Az egész teremtett világ szenved a bűn pusztítása miatt, "nyög és sóhajtozik" (vö. Róma 8.19-20.), de azon a napon kitörő öröm lesz, hiszen véget ér mindaz, ami a pusztulást és szenvedést okozta. Isten arra hív, hogy te is csatlakozz azokhoz akik sóvárogva várják ezt a napot és legyél majd részese...

Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért. Még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált. Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk. Pál levele a rómaiakhoz 5:6-8 Szöges ellentétben álltunk Istennel. Más volt a véleményünk bűnről és igazságról, jóról és rosszról, tudásról, istenképűségről. Amikor ő keresett minket, mi elbújtunk. Amikor kérdezett, vádaskodni kezdtünk. Amikor reményt akart adni, mi menekültünk előle. Aztán eljött az Emberfia, aki nem nézett bőrszínt, egészségi állapotot, nemeket, származást, társadalmi státuszt, politikai hovatartozást. A radikális zelóta Simon és a vámszedő Lévi Máté ugyanúgy helyet foglalt az utolsó vacsorán, mint az írástudatlan halászlegények, vagy a tanult Iskáriótes Júdás. Jézus meghalt zsidóért, rómaiért, szabadért és szolgáért, azokért, akik hittek benne, akik nem értették, és ...