Mond igaznak, ami igaz!
"Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR." Példabeszédek 17,15 Sokan, sokféleképp gondolkodtak már a hazugságról és a legtöbben azt is elmondták, hogy bizony helytelen. Az ókorban úgy tekintettek a vallások a hazugságra, mint bűnre. Etikai normáik szerint is elítélendő, hiszen képtelenség egy olyan közösségben élni, ahol minimális szinten sem bízhat az ember a másikban. A hazugság nem más, mint a valótlanság állítása mások-, és/vagy önmagunk félrevezetése céljából. Ha azért tesszük ezt, hogy másoknak hasznára legyünk vele, akkor rendben van. Például, ha valakit bújtatunk, hogy az életét megmentsük. De önző céllal elkövetni komoly hiba. Éppen ezért ma már sokkal árnyaltabban látják ezt a kérdést. Például Sissela Bok a hazugságról szóló könyvében a hazugság ellentétének nem az igazságot, hanem az őszinteséget látja, míg szerinte az igazság ellentéte a valótlanság. Vagyis lehet igaz ember az, aki mások