reggeli dicséret

“Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté evangéliuma 28:19-20 Jól ismert ige, és talán sokszor nem is figyelünk rá, mert tudjuk fejből. Egyszerűnek tűnik, de mégsem az, mégis tartogat magában új dolgokat, akár először, akár századszor olvassuk. Elemezzünk kicsit! Jézus épp köszön el a tanítványoktól, mielőtt a mennybe menne, és ekkor hangzik el ez a mondat. Életének célja, hogy minden ember üdvösségre jusson, azon múlik, hogy tanítványai folytatják-e a munkáját. Isten terve attól a maroknyi embertől függ, akik akkor ott állnak, és nézik a Megváltójukat, ahogy távolodik tőlük. Képzeljük el, mi történt volna, ha a tanítványok azt mondták volna, hogy ott maradnak, és inkább abban a körben amiben voltak, együtt dicsőítették volna Istent! Erről szól az első rész

"Amit csak szeretnétek, hogy az emberek tegyenek veletek, mindenben ugyanúgy tegyetek ti is velük, mert ezt tanítja a törvény és a próféták."  Máté evangéliuma 7:12  Nézem a lányaimat a játékok között - már megint jól szétpakoltak... "Tessék, ő a legszebb baba, te vele leszel!" - hangzik a kisebbik hangja kedvesen, de határozottan. "Nem akarok babázni!" - válaszol a nagyobbik. Hiába, ő már tíz múlt, és már nem érdeklik igazán a babák. "Dehát ő a legszebb barbi! Miért nem kell?" "Mert nem kell..." - ezt már a tinikezdemény mondja. "De lehet az ő barátja Ken!" "De akkor sem kell! Nem akarom!" "Csúnya vagy! Ez a legszebb baba! És van ilyen cipője is - mutatja. Ezt is megkaphatod! Nem kell?" És a párbeszéd szinte a végtelenségig tud folytatódni. Mintha csak a Zöld sonkás tojást olvasnám Dr. Seusstól, amiben Nevem-Sam a címben szereplő furcsa színű, de amúgy finom ételeket akarja rátukmálni áldozatá

...és így szólt: Uram, ha elnyertem jóindulatodat, kérlek, ne kerüld el szolgádat! Mindjárt hozatok egy kis vizet, mossátok meg a lábatokat, és dőljetek le a fa alá! Én meg hozok egy falat kenyeret, hogy felüdüljetek, és úgy menjetek tovább, ha szolgátok mellett mentek el! Ők azt felelték: Tedd azt, amit mondtál! Mózes első könyve 18:3-5 Elég nehéz odaképzelnünk magunkat Ábrahám helyzetébe a 21. századi skandináv gyártású dizájner fotelünkből, de egy percre próbáljuk meg: utazzunk a tűző nap, az égető homok földjére, Hebronba! Ábrahám és felesége Sára éppen a ház körüli teendőkkel volt elfoglalva, mikor három férfi ment el a sátruk előtt.  Ábrahám elfoglalt ember volt. Bizonyára, mint egy nagy háztartás urának, rengeteg dolga akadt a sátor körül: ügyelni a jószágokra, irányítani a gazdaságot…   Az utalás azonban egyértelmű: a főút nem a családfő otthona előtt vezet el, csak az kerül a sátor bejáratának közelébe, aki kimondottan oda tart — aki vendégségbe jött. Ábrahám pedig

„Van itt egy gyermek, akinek van öt árpa kenyere és két hala; de mi az ennyinek?” János evangéliuma 6. fejezet, 9. vers FELHÁBORÍTÓ! Ezzel a szóval tudnám jellemezni azt az érzést, amit ma reggel ennek a jól ismert evangéliumi történetnek az elolvasása keltett bennem. Mert odáig rendben van, hogy rengeteg ember, kicsik, nagyok, fiatalok, öregek, vámszedők, farizeusok, még pogányok is kimentek Kapernaumból és a környék településeiről, és késő estig hallgatták Jézus tanítását Isten országáról. Az azonban már elképzelhetetlen számomra, hogy a több ezer ember közül senki sem hozott magával ennivalót, és csak ennek az egyetlen gyereknek csomagolt az édesanyja uzsonnát. Sőt, meg vagyok győződve, hogyha belenéztünk volna a tarisznyákba találtunk volna máshol is kenyeret, szárított halat, egy kis aszalt fügét, mazsolát, datolyát. Ezért FELHÁBORÍTÓ, hogy egy kisgyermektől veszik el az ételt! Mások miért nem adtak semmit? Micsoda irigység! Hogy lehet az, hogy csak ez a gy

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János evangéliuma 8:32 Két szó: igazság és szabadság.   Miként van ez a két szó kapcsolatban? Társadalmilag két formában gondolkodnak a szabadságról. Az egyik elmélet szerint, hogy ha sok mindent nem tudnak rólunk, nem tudják a dolgainkat, titkainkat, a valódi énünket, akkor szabadok vagyunk a szónak abban az értelmében, hogy nem szükséges magyarázkodjunk tetteink vagy gondolataink miatt, hiszen lényegében szinte semmit nem   tudnak rólunk, röviden: titkolózunk.  A másik elmélet szerint (talán sokan   ezt preferálják jobban), akkor vagy igazán szabad, hogy ha nyílt lapokkal rendelkezel és nem kell attól félned, hogy mit tudnak meg az emberek rólad, röviden: kitárulkozunk. Jézus ezt a kettőt egy lapra tette és nem csak az egyiket vagy csak a másikat emelte ki. De mi is az az igazság, ami valódi szabadságot ad? Egyszer hallottam egy előadást, ahol a megbocsátásról volt szó.   Hog

"Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincsen más, ezeknél nagyobb parancsolat." Márk evangéliuma 12,31 Eljutni abba az országba, ahol enyém lehet az öröm, a béke a boldogság. Ahol örökké egészségesek leszünk és jól élünk. Mi lehet ennél csodálatosabb? Sokan kutatták az oda- vezető út titkát. Hogyan juthatunk el az örök élet forrásához? Hogyan ehetnénk újra az élet fájának gyümölcséből? A legtöbb válasz általában ezekre a kérdésekre spirituális. Elérni a szférák magasságába az kell, hogy magunk mögött hagyjuk mindazt, ami földi, ami emberi, ami visszahúz ehhez a jelenlegi világhoz. A spirituális gondolkodók azonban így tévúton jártak. Jézus tanítása azonban megmutatja nekünk az utat úgy akkor, mint ma reggel is, és ez a válasz nagyon is gyakorlatias: Urunk az őt kérdező figyelmét visszairányította oda, ami mindig is számított: Istenre és az emberre. Szeretni Istent a Mennyben és embertársamat itt a földön. Igen, ez nem más, mint a Tízparancsolat összefoglal

„Ismerd meg a bölcsességet és az intést, értsd meg az értelmes mondásokat! Fogadd el az okos intést, az igazságot, a törvényt és a becsületességet! Ezek adnak az együgyűeknek okosságot, az ifjúnak ismeretet és megfontolást. Hallgat rá a bölcs, és gyarapítja tudását, az értelmes útmutatást nyer,” Példabeszédek könyve 1:2-5  Pár perce görgeted unottan az egyik közösségi oldalt, de már legalább tíz bölcs idézetet elolvastál, hála az ismerőseid megosztásainak. Van egy-kettő, amivel egyet is tudsz érteni, és tényleg elgondolkodtató a mondanivalója. Van néhány vicces, de igaz, és ilyennek is szánták. Aztán van, aminek a naivsága fájdalmas nevetést csal ki belőled, pedig valaki ezt nagyon is komolyan gondolta. Van olyan, aminél őszintén végigfut az agyadon, hogy a megalkotója nem állott-e netán valamilyen tudatmódosító szer hatása alatt, amikor „papírra vetette” „bölcsességét”. Van, ami nem más, mint olcsó közhelyek hangoztatása egy szépen photoshopolt háttér előtt. Van, aminél csak azé