reggeli dicséret

"Így szólt a Seregeknek Ura, mondván: Igaz ítélettel ítéljetek, és irgalmasságot és könyörületességet gyakoroljon ki-ki az ő felebarátjával, özvegyet és árvát, jövevényt és szegényt meg ne sarcoljatok, és egymás ellen még szívetekben se gondoljatok gonoszt." Zakariás 7:9-10 Min múlik egy ország sorsa? Min múlik egy nép jövõje? Ma nagyon sokan teszik fel ezt a kérdést a világban, mert olyan válságot élünk át, ami mindenkit érint. Gazdasági válság van és a szakemberek azt hangoztatják, folyamatosan növekvõ szektorokra van szükség, hogy dübörögjön az ipar, virágozzon a mezõgazdaság, legyen az embereknek pénze, hogy éljenek a szolgáltatások adta lehetõségekkel és forogjon a piac.  Erkölcsi válság van és az emberek nem találják, vagy nem veszik figyelembe életük útjelzõ tàbláit. Milliók csalódtak a keresztény eszmékben éppen úgy, mint mások az iszlámban, a hinduizmusban, de a modern vallások sem kivételek. A politikai ideák úgy keleten, mint nyugaton kudarchoz

„Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alszanak, éjjel alszanak, és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk mértékletesek, öltsük fel a hit és szeretet páncélját, és sisak gyanánt az üdvösség reménységét!” 1Thesszalonika 5:6-8. Csak éber állapotban vagy cselekvőképes. Jézus eljövetele előtt Sátán szeretne mindenkit mély álomba ringatni. Ehhez altatódalokat énekel a füledbe: money, money, money… (ABBA együttes száma). Vagy azt mondja: Ezt megteheted, mert megérdemled! Vagy azzal kábít, hogy ráncosan, idősen, kövéren nem vagy értékes, ezért minél többet foglalkozz magaddal, és lelki értelemben máris kába vagy, kit érdekel a Biblia, az imádkozás, ha kalóriákat kell számolni, ránctalanító krém után kell futkosni. Közben elveszíted józan ítélőképességedet, mert vagy túlságosan leértékeled magad, vagy esztelenül föl. Ma reggel józanságra hív az Úr. Bár ebben a világban kell élned, de vegyél magad

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejthető el a hegyen épült város. A lámpást sem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és akkor világít mindenkinek a házban. Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” Máté evangéliuma 5:14-16 Régebben tátott szájjal hallgattam a nagy misszionáriusok történeteit. Valakiről azt olvastam, hogy ha fölszáll a repülőre, az első dolga, hogy Jézusról beszéljen a mellette ülőnek. Mire megindul a fölszállás, ő már meghajtja a fejét a bal oldalánál ülővel, és közösen imádkoznak; mire elérik a 10.000 m magasságot, ő már a jobb oldalán ülő utassal imádkozik. Micsoda missziós lelkület! – tör elő belőlem, ugyanakkor egy kis keserűség is vegyül csodálatomba. Én miért nem vagyok ilyen jó misszionárius? Rám miért nem figyelnek úgy föl, mint a hegyen épített városra? Én miért nem tudok az embereknek olyan világosság lenni, mint a lámpás? Többször

„Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: És mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul.” (Apostolok cselekedetei 13. fejezet, 38-39. vers) Egy fiatalembert „a bűntől való szabadulás és az Istennel való megbékélés utáni mélységes vágy arra késztetett, hogy kolostorba vonuljon, és szerzetesi életet éljen. A legmegalázóbb munkát kellett végeznie. Megkövetelték tőle, hogy házról házra járva kolduljon. Ezek az alantas szolgálatok mélységesen sértették természetes érzéseit. De türelmesen elviselte ezt a megalázást, mert azt hitte, hogy erre bűnei miatt szükség van. Minden percet, amit napi feladatai megengedtek, tanulással töltött. Inkább nem aludt, és még a szűkös étel elfogyasztására is sajnálta az időt. Mindennél nagyobb örömet talált Isten Igéjének kutatásában. Rábukkant egy Bibliára, ami a kolostor falához volt láncolva, és ide sű

" Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.   Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor. " Zsoltárok könyve 121:7-8 A 121. Zsoltár úgy kezdődik: ’Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet!’ És ha valóban a hegyekre, a magasba emelem szememet, figyelve, honnan jön a segítség, akkor az Úr megőrzi lelkemet. Tanulóvezető koromban – hú de rég volt már! – az oktató hányszor mondta: ’Ne a kocsi orrát nézd! Nézz előre!’ Ha szemeimet a hegyekre emelem, ha felfelé nézek, nem a mocsokra, ami körülvesz, nem a bántásokra, akkor – de csakis akkor tudja lelkemet megőrizni az Úr minden gonosztól, rossztól. Nem azt írja, hogy ’megőrzi testedet’ – hanem a lelkedet. Hány emberrel találkoztam már beteg testben – tökéletesen ép lélekkel – mert szemüket szüntelen Istenre emelték. Napi – vagy talán percről perci kapcsolatban voltak Vele. Sokan mennek át az ellensé

"Közel van az ÚR a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti." Zsoltárok könyve 34:19 Néhány évet szükséges csupán a földi bűnös történelemből tapasztalni a saját bőrödön és egészen biztosan valami megsebzi a lelkedet. Itt a Föld nevű bolygón nem lehet úgy eltölteni még egy rövid életet sem, hogy ne kapjunk láthatatlan sebeket. Sebeket szerezhetünk - ellenségtől és barátnak hitt emberektől, - a saját butaságunk vagy a más óvatlansága miatt, - nagyokat és elviselhetetleneket,  - kicsiket és alig tapasztalhatóakat, mégsem múlóakat, - évekre, vagy egy egész életre. Mindenkinek van sebe. Van, aki állandóan azzal foglalkozik, mások letagadják és úgy tesznek, mintha nem fájna. Pedig mindenkinek van és bármennyire is tagadjuk, fáj. Jézus azért jött a Földre, mert nem tudott magunkra hagyni a fájdalmunkban. Nem hagyta, hogy reménytelen legyen a sorsunk. A fájdalmat Magára vette, hogy kiszabadítson belőle örökre. Közel van azokhoz, akik megs