Békességre törekvők
„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Máté evangéliuma 5. fejezet 9. vers) Mióta Sátán megvetette lábát földünkön, azóta eltűnt a béke. Mikor ősszüleink szövetségre léptek vele, azonnal tapasztalták, hogy szívükben olyan indulatok ébredtek, mint félelem, kétkedés, bizalmatlanság. Szomorúan nézték, hogy engedetlenségük nyomán, hogyan vált egymás és saját ellenségévé az őket körülvevő élővilág. Elvadult állatok, tövist és bogáncskórót termő föld… S a legszörnyűbb, mikor tudomást szereztek kisebbik fiúk, Ábel erőszakos meggyilkolásáról. És mire Noéhoz jutunk, azt olvassuk: „megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz.” (1Móz.6:5) Bizony a bűneset óta nincs olyan pillanat, hogy valahol ne lenne civakodás, veszekedés, háború. Sőt, szemünk előtt teljesedik Jézus jövendölése; „Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről… Mert nemzet támad nemzet ellen, és orszá...