Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: szeptember 27, 2009
Istenre figyelve „De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!” 2Móz. 4.11-12 Nem mindig jó hallani azt, amit az Úr mond. Nem mindig érezzük azt, hogy nekünk szól, amikor valami feladattal bíz meg. Jó lenne valami konkrét, ami szerintünk pontosan ránk szabott, ránk szabatott. Sokszor látjuk, mit kellene- hogyan kellene tenni; és nem gondoljuk, hogy pontosan azért látjuk, mert ez a miénk, a mi feladatunk. Vannak sokkal alkalmasabbak nálunk. Akik jobban beszélnek, akik jobban észlelik, mit kell tenni, jobban látnak. „Hát nem látod, Uram, mennyire alkalmatlan vagyok? Tele vagyok sok–sok hibával, nincsenek meg a képességeim, lelkiajándékaim. Kevés a bátorságom, kevés a hitem. Nem merem, nem hiszem, hogy sikerülne… Keress helyettem valaki mást! Egy sokkal, sokkal jobb embert.” Így valahogy gondolkodhatott Mózes és így gondolkod
Az első péntek „Aztán szólt Isten: "Hozzon elő a föld élőlényeket fajuk szerint: háziállatokat, csúszómászókat és mezei vadakat fajuk szerint." Úgy is történt. Isten megteremtette a mezei vadakat fajuk szerint, a háziállatokat fajuk szerint és az összes csúszómászót a földkerekségen, fajonként. Isten látta, hogy ez jó. Isten újra szólt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog." Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinek és nőnek teremtette őket. Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: "Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog." Azután ezt mondta Isten: "Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, é
Az Úr őriz " Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad, és nem engedi, hogy ingadozzék az igaz ." Zsoltár 55:23 Töprengő könnyes szememmel kémlelem az eget és azt kérdezem, vajon figyelsz-e? Figyeled-e a várakozásomat, látod-e a reszkető kezemet miközben a sötétben tapogatózom fény után kutatva? Látsz-e engem, amint felemelem a kezeimet az ég felé és könyörgök Hozzád, hadd legyen kevesebb, amit hordoznom kell… Hallod-e a lassan elcsukló hangom hullámait ott fent a mennyei palotádban és meghallod-e azt, amikor nem szólok, de mégis kérdezek? Érzed-e tenyerem érdességét, a semmibe hulló erőtlen kezem súlyát és hallod-e a bensőmben lüktető gondolatokat? Észrevetted-e már, hogy mindig a Társisba menő hajókat keresem, ahol kezed által teremtett napernyőd alatt pihentethetem megfáradt testem? Tudom, hogy tudod. Hát szólj nekem, merre induljak a sötét alakos éjszakában… Ezeket sorokat néhány hónapja vettem "képernyőre", amikor választ kerestem. Pontosan azt a ve
Istennek tetsző szomorúság   „Mert az Isten szerint való szomorúság üdvösségre való megbánhatatlan megtérést szerez; a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez.” (Pál apostol 2. levele a Korintusbeliekhez 7. fejezet 10.vers)   Furcsának tűnhet, hogy egy apostol, aki ódákat zengett a filippieknek az örömről (Fil.4:4), itt pedig a szomorúsáról, mint isteni erényről beszél. Persze ennek a szomorúságnak más az oka, mint ami miatt úgy általában szomorkodni szoktak emberek. Szinte mosolyogni való, hogy milyen apróságok miatt mekkora siralmakat tudunk produkálni, akár a kisgyerekek. Elszakadt a kedvenc ruhám! Jaj, kijött egy pattanás, hogy nézek ki! Már megint odaégett az ebéd!… Pál az Isten szerint való szomorúságon azonban nem a külső, hanem a belső rossz tulajdonságaink feletti bánkódást érti. Arra hívja fel figyelmünket, hogy ne azért bánkódjunk, mert ’ellgéppeltünk’ valamit, hanem mert a nyers modorunkkal ismét fájdalmat okoztunk valamely szerettünknek. Tudjuk a kor

Ne félj, én megsegítelek!

„Mivel én vagyok Urad, Istened, a ki jobbkezedet fogom, és a ki ezt mondom néked: Ne félj, én megsegítelek!” Ésaiás 41,13 Fárasztó napom volt. Egy továbbképzésen voltam amely arról szólt, hogy az internetet, hogyan használjuk fel a Jézus Krisztusról szóló örömüzenet terjesztésében. Az előadó, Sándor elmondott egy nagyon megható történetet. Jó pár éve amikor még nem volt ennyire sem elterjedve az internet, belépett egy chat szobába és elkezdett teljesen ismeretlenül beszélgetni valakivel. Beszélgettek sok mindenről és készült elbúcsúzni. Amikor már elköszönt, a chatpartnere kérlelte, maradjon még egy kicsit. Beszélgettek tovább. Később megint elérkezett a búcsúzás ideje, de a beszélgető partnere megint kérlelte, hogy maradjon. Beszélgettek mindenről, az időjárástól kezdve a politikán át egészen Jézus Krisztusig. Azt vették észre, hogy az egész éjszakát átbeszélgették. Bármikor el akart köszönni az előadónk, a társa kérlelte „Maradj még”. Megbeszéltek egy személyes találkozót, a köve
A megigazulás útja „Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” Rómabeliekhez írt levél 5:18 Az örökség nem mindig irigylésre méltó dolog. Örökölni nemcsak vagyont és gazdagságot lehet, hanem adósságot is. Emberi természetünket, sőt egészségi állapotunkat, vagy várható élettartamunkat is befolyásolja, hogy mit kaptunk szüleinktől. A Biblia nem szépíti a tényt: mindannyian a bűn adósságát örököltük Ádámtól és Évától (még akkor is, ha egyesek úgy vélik, nem tőlük származnak). Az Ige ezt írja: ”amint meg van írva: „Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem.” (Róm. 3.10-12) Ha hozzáolvassuk a Római levél 6:23 versét, ezt látjuk: „a bűn zsoldja a halál…” Ha nincs egy igaz ember sem, és a bűnnek a zsoldja (fizetsége) a halál, akkor mi mindannyian halálra
Az egyszerűek bölcsessége „Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.” Lukács evangéliuma 10:21 Bonyolult világban élünk. A technika fejlődése is ezt hozta magával: gombok, választási lehetőségek sokasága jellemzi még a legegyszerűbb gépeket is. Sőt, a pénzügyi válság kapcsán is arról panaszkodnak, hogy annyira összetett a rendszer, hogy egy-egy vezető saját banki felelősségén túl az egész világ gazdaságára hatással van. Ne menjünk azonban ilyen messze. Amikor reggel elindul, mi mindent kell magával vinnie? Mosakszik, felöltözik, eszik, azután ellenőrzi, hogy ott van-e a zsebében a lakáskulcs, kocsikulcs, személyi, jogsi, és még néhány papír, no meg a telefon és a pénztárca és a GPS, meg a táska és minek is kell benne lenni? Ugye milyen bonyolult elindulni otthonról, és milyen gyakran kapunk a fejün