reggeli dicséret

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsidókhoz írt levél 4:15-16 "Mielőtt megítélsz valakit, járj egy mérföldet a cipőjében." - mondta a híres angol író, Lesley Pearse. Mennyivel egyszerűbb olyanokkal megbeszélni a küzdelmeinket, problémáinkat, aki megérti azokat, mert átélt már hasonló dolgokat. Ahogy megnyílunk, és rájövünk, hogy a másik is hasonló élethelyzetben volt mint mi, a gát átszakad, és az a sok különbség átalakul. A kritika helyét átveszi az empátia, a rosszallás helyét a megértés. A Biblia elmesél egy történetet, miszerint Isten a földön járt, és átélte a küzdelmeket, amiket te és én átélünk minden nap. Nem úgy áll veled szemben, mint egy távoli, megfoghatatlan lény, aki csak ítéletet mond feletted, holott azt sem tu

Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. Zsoltárok könyve 144. fejezet, 12. vers Az ószövetségi korban az utódok, a gyermekek, a felnövekvő generáció volt az egyik legnagyobb érték a társadalomban. Ennek egyszerű oka volt: rájuk épült a jövő. Ezért voltak olyan jelentőségteljesek Isten ígéretei is, amikor népe ősatyáinak–Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak–gyermekeket ígért. Évszázadokkal később, Dávid a király, a zsoltáríró egyik énekében arra kéri az Urat, hogy védje és áldja meg népét. Az első dolog, amit említésre méltónak talál, a nép gyermekei, fiataljai. De mégis mit jelent az, hogy legyenek olyanok, mint a nagyra nőtt palánták, vagy a palotákat tartó faragott oszlopok? Egyszerűen csak annyit, hogy ők táplálják a társadalmat, rájuk épül a jövő. Ez a hasonlat két fontos dologra is megtanít bennünket. Egy olyan jóléti társadalomban, mint a miénk, ahol az ember megélhet hetven, nyolcvan v

Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. János evangéliuma 12:35-36 A gyermekeim szobájának ajtajára egy tucat műanyagból készült, különböző méretű világoszöld csillagot ragasztottunk. Örömmel figyelték, ahogy egymás mellé helyeztük őket, és segítettek, hogy hogyan rendezzük el a kisebb és nagyobb égitesteket az ajtólapon. Mi már tudtuk, amit ők csak az este beálltával, a teljes sötétségben láttak meg: a csillagok “feltöltődtek” a nap fényével, és a sötétben világoszöld színben fénylettek az ajtón. János evangéliuma különleges gondolatokkal kezdődik. A többi evangéliumtól eltérően nem Jézus születésének történetét, vagy keresztségének eseményét írja le, hanem szimbólu

Az Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 8. vers Voltál már úgy, hogy egy egész napos utazás után letetted a fejed, elaludtál és álmodban is ott ültél a kocsiban, a buszon és utaztál tovább? Vagy, hogy egy munkás nap után még álmodban is fested a lakást, gyomlálod a kertet, szeded a cseresznyét, magozod a meggyet, vagy beragad egy sokat dúdolt dallam... Bizony, nem kell agykutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a gondolkodásunkat leginkább azon dolgok határozzák meg, melyekkel a legszívesebben és a legtöbbször foglalkozunk. Amit naponta, rutinszerűen szemlélünk, hallgatunk, kimondunk, cselekszünk, az mind befolyásolja érzelmeinket, mélyen zsigereinkbe vésődik és meghatározza jellemünket. Éppen ezért, ahogy E.G.White megfogalmazza „ Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt

És új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásárolta meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből. Jelenések könyve 5.fejezet 9.vers Szeretek forgatókönyveket gyártani. Leginkább azokban az esetekben, amikor valamit határidőre kell elkészíteni vagy el kell végezni egy feladatot, de egy adott esemény is beindítja a fantáziám és általában az összes lehetőséget lefestem magam előtt. Előfordulnak vészes forgatókönyvek is, amelyek megkövetelik, hogy legalább egy mondat legyen benne, amely nyugalmat áraszt. A Jelenések könyvében – a közhiedelemmel ellentétben – sokkal több pozitív dolog van, mint negatív, még akkor is, ha először nem rögtön látjuk.   Ha eddig esetleg féltél a könyv tartalmától, akkor most szeretnélek megnyugtatni: Jézus a kezében tartja a történelmet és ezzel együtt az életedet is és a Jelenések könyve erről szól! A teremtés pillanatában több forgatókönyv is

Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki az ő tulajdon fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottjait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk . Római levél8:31-34 Nemrégiben olvastam a következő tanmesét, ami mélyen megérintett és az el nem fogadott legnagyobb ajándékról gondolkodtam- Krisztus bűnt eltörlő helyettes áldozatáról, a kegyelemről. Megosztom ma veletek, kedves olvasók. Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, és a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézsaiás könyve 41:10 Ugyan már, hogyan lehet félni a kutyáktól? Teszi fel valaki értetlenkedve a kérdést, miközben cuki házikedvencét sétáltatja. El sem tudja képzelni, hogy valakiből ennek az édes négylábúnak már csak a látványa is félelmet, rettegést vált ki, bekapcsolnak az életmentő reflexek, és minden idegszála, izma, gondolata a menekülésre összpontosít. Talán egy rossz kutyás emlék miatt van ez, de az is lehet, hogy semmi köze nincs a négylábúakhoz. Valamiért ott van benne ez a megmagyarázhatatlan, leküzdhetetlen, olykor kontrollálhatatlan félelem. A kutya helyére pedig annyi, de annyi mindent behelyettesíthetünk. Még Istent is. Van, aki fél tőle, néha egyenesen retteg, mert élete során annyian mutatták be károsan a Mindenhatót. Egy zsarnok szülő, egy bántalmazó felnőtt, egy szigorú és következetlen tanító, egy hatalmával visszaélő lelkész. G