reggeli dicséret

Jézus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. János evangéliuma 8. fejezet 12. vers Az emberi szem egy csodálatos szerv. A világból befogadott információ körül-belül 80-85%-a a szemünk segítségével jut el hozzánk és a vizuális információ feldolgozására szolgáló agyi terület az egész nagyagykéreg 30%-át teszi ki – szemben az érintés 8 és a hallás 3%-ával. Mikor a szemeink nyitva vannak, az agy elektromos működésének kétharmadát a látás feldolgozása teszi ki. És még így sem tökéletes. Voltál már teljes sötétségben? Amikor sem egy lámpa, sem egy csillag, semmi nem vetett fényt még egy keveset sem a környezetedre? Ahhoz, hogy bármilyen információ is be tudjon érkezni a szemünkön keresztül, fényre van szükségünk. Ahhoz, hogy ez az információ hiteles legyen a minket körülvevő világról, viszonylag sok fény kell – legalábbis jóval több, mint sok más élőlénynek. Míg az embernek körül-belül 0,...

Sőt valahol valaki így tett bizonyságot: „Micsoda az ember, hogy gondolsz rá, vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?" Zsidókhoz írt levél 2:6 Ez a valaki, akiről a Zsidókhoz írt levél írója szól, az ószövetségi Dávid király volt. Talán még egész fiatalkorában juthatott eszébe a gondolat, amikor a szabad ég alatt családja juhait őrizte. Éjszaka felnézett a holddal és csillagokkal teletűzdelt fényes festővászonra, Isten felfoghatatlanul hatalmas, elképesztő csodáira, és azon gondolkodott, hogy mennyire fontosak lehetünk mi, emberek, Istennek, ha a világegyetem nagyságához képest porszemnyi életünk és létezésünk fontos neki. Milyen nagy értékünk lehet a mindenható alkotó szemében, ha a végtelen teremtett világban tenyerén hordoz mindannyiunkat? Dávid király kora óta számtalan ember tekintett fel az éjszaka fénylő csillagalakzatokra, és merengett el hasonló gondolatokon. Valószínűleg sokan közülük még csak soha nem is olvasták Dávid költeményét, a megigéző látvány mégis hasonló irá...

 "Te vagy az Isten, aki csodákat tettél, megismertetted erődet a népekkel." Zsoltárok könyve 77:15 Elmúlt az éjszaka. A hajnal első fénye aranylik a keleti látóhatáron. A napfény megcsillan a víz tükrén, az ablaküvegen, az utakon megjelenő egyre sűrűsödő járműveken. Lassan beindul az élet, a nyüzsgés. Kis idő múlva nyoma sincs az éjszaka csendjének, rezdületlenségének. Egy-két óra múlva már eszünkbe sem jut, és szinte már el sem tudjuk képzelni, milyen mozdulatlan, sötét és zajtalan volt az éjjel. Ehhez hasonlóan, egy mozdulatlan, sötét és zajtalan éjszakán nehéz felidézni a nappal világosságát, lármáját, eleven forgatagát. Különösen akkor igaz ez, ha álmatlanul fekszem az ágyon és nem tudok elaludni. Nem lehet mit tenni, nincs akihez odafordulhatnék, akit megszólíthatnék. A nyomasztó gondolatok, az élet nyugtalanító kérdései is könnyebben találják meg ilyenkor az elmét. Olyan távol van még a reggel, hogy szinte úgy tűnik, többé nem is fog eljönni. De akármilyen sötét és hoss...