A megrepedt nádat nem töröm el!
Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam õ belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Ézsaiás 42:1-3 Édesanyám elvileg „keresztény” családban nőtt fel, mire azonban nagykorú lett, úgy döntött, hogy ebből a kereszténységből nem kér. Az amúgy is „megrepedt nádszálat” törvényhez hűen ragaszkodó testvérek eltörték. Ezért két testvéremet és engem úgy neveltek, hogy nincs Isten. Aztán a tanárképző után Dél-Somogyban kapott állást, ahol egy nála idősebb hölgy felkarolta, aki később egy értelmi fogyatékos felnőtteket gondozó intézet igazgatója lett. A jó kapcsolat miatt mi nagyon sokat voltunk közöttük. Karácsony, húsvét, majális vagy jelmezbál…, mi mindig ott voltunk. Így megtanultuk azt a szabályt, hogy az amúgy is megrepedt nádat nem töröm el. Juhász Zsófia, aki az őrbottyáni intézetben dolgozot...