reggeli dicséret

  "Annak okáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is; Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő. Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vevén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; és amikor olyan állapotban találtatott, mint ember, megalázta magát halálig, mégpedig a keresztfának haláláig." Fil. 2,5-7 Nem akartam erre a világra születni. Bűnös vagyok, bűnre való hajlamot örököltem és már akkor vágytam a bűn után, és már akkor elkövettem, mielőtt tisztában lettem volna a következményeivel. Nem az én döntésem volt, hogy mindez így legyen. Gyűlölöm azt, hogy ez a világ mindent tönkretesz és azt még inkább, hogy magam is azt teszem, pedig a jót szeretném. Szenvedek attól, hogy a bűneimre nincs bocsánat, mi meg nem történtté tudná azt tenni, vagy legalább részben visszaadná azt, ami elveszett. Bár Hozzá tartozom, mégsem kímél engem. Nem tesz különbséget köztem és a hitetlenek között. Ha választh...

Ha már csalódtál barátban, tudom, mit érzel. De ezen mindenki átment – legalább egyszer az életben. Évek óta gyűjtögetek gondolatokat, bölcs mondásokat. Szeretnék most megosztani veled, egy csokorral a barátról, barátságról. Jó szemezgetést! „Az igazi barát mindig szeret téged, de akkor válik igazán a testvéreddé, ha bajba kerülsz.” Példabeszédek könyve 17:17. (Egyszerű fordítás) *         “Az az ember az igazi barátod, aki ismer téged és mégis szeret.” *         Amikor megkérdezték Arisztotelészt, mi a barátság ő így felelt: "Egy lélek, mely két testben lakozik" *         Ne reméld, hogy más valakiben találsz fel barátot, mint aki benned találta fel barátját. *         Milyen kevesek közt maradna fenn a barátság, ha egyik a másik érzelmeit egész terjedelmében megismerhetné. *         A bar...

„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.” (Jakab levele 1:17) Az élet telis-tele van ellentmondásokkal, és minél inkább belegondol az ember, minél inkább megpróbálja megoldani a rejtélyeket, annál inkább belebonyolódik, és annál inkább nehezedik rá a kétségbeesés és a kilátástalanság súlya. Abszurd módon szemlélteti ezt az amerikai író, Joseph Heller (1923-1999), aki A 22-es csapdája című regényében a 2. világháború borzalmairól ír. No nem arról, amit a németek követtek el, hanem arról amit az amerikai pilótáknak a feletteseiktől kellett elszenvedniük. A főhősnek, Yossariannak rá kell jönnie arra, hogy nemcsak a német légelhárítás tör az életére, hanem saját ezredese is, aki az előléptetés reményében újra és újra felemeli a katonáitól megkövetelt bevetések számát. A 25-ből először 30, aztán 40, végül pedig 60 k...

„A vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.” (Példabeszédek könyve 17. fejezet 22. vers) 1867-ben James White, agyvérzés következtében válságos állapotban, a New York állambeli "Our Home" Danswille betege volt. Az intézmény megbízott orvosa úgy gondolta ennek vallásossága az oka. Így arra biztatta betegeit, felvidulás céljából vegyenek részt a különböző szórakozásokban. Mikor Ellen G. White-ot az egyik jelenlévő arra kérte, hogy egy táncmulatságban vegyen részt és így temesse el bánatát, a következőt válaszolta: Láttál-e engem valaha is komornak, kétségbeesettnek, panaszkodónak? Olyan hitem van, amely tiltja ezt. „Az igaz keresztény vidám. - Ne engedd, hogy a mindennapi élet baja és gondja ingerelje lelkedet és elborítsa agyadat! Ha mégis megengeded, mindig lesz valami, ami ingerelni és bosszantani fog. Az élet olyan, amilyenné tesszük és azt találunk, amit keresünk. Amikor szomorúságot és baj...

"Amit könyörgéstekben kértek, higgyétek, hogy mindazt megnyeritek, és meglészen néktek"(Mk 11:24).  Csak egyetlen feltétele van ezen ígéretnek: Hogy Isten akarata szerint kérjük. Mivel pedig Isten akarata az, hogy bűneinkből megtisztítson, hogy az Ő gyermekeivé tegyen, és hogy képessé tegyen szent életet élni, így tehát kérhetjük ezen áldásokat, és hihetjük, hogy el is nyerjük; sőt már meg is köszönhetjük Istennek azokat. Kiváltságunk, hogy Jézus elé lépjünk és bűneinktől megtisztuljunk, hogy szégyen és lelkiismeretfurdalás nélkül megállhassunk a törvény előtt. "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint"(Róm 8:1).   Többé tehát nem vagytok a magatokéi, mert igen becses áron vétettetek meg. "Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; hanem drága véren... a Krisztusén" (1Pt 1:18-19). E...

„Mert hozzád intézem imádságomat, Uram, halld meg hajnalban szavamat, korán reggel eléd állok és rád vetem pillantásom.” Zsoltárok könyve 5:4 Egy elhalványult kép van előttem. Egy régen élt ember rajzolódik ki rajta. Fáradt. Ereje fogytán. Már nagyon hosszú ideje nem evett. Nehéz próba áll mögötte, de győztesen jött ki belőle. Most már kész arra a munkára, amire elhívást kapott. El kell kezdenie, mert kevés az ideje. Útnak indul, és bátorítja az embereket, hogy változtassák meg rossz szokásaikat, és fogadják el azt az örömhírt, amiről ő beszél. A közeli tó partján sétál. Egyszerű halászembereket lát, akik szorgalmasan dobják hálóikat a tengerbe. Megszólítja őket, megkérdezi a nevüket, és beszédbe elegyedik velük. Új munkalehetőséget kínál nekik, a halászat egy másik formáját. Elfogadják. Most már nem egyedül járja a vidéket, hanem velük, új barátaival. Tanít, gyógyít, megtisztít, és mindezt hatalommal teszi nap nap után. Miből meríti az erejét? Mi a titka? Hosszú napot...

„Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.” Zsoltárok könyve 103:13-14 Féltél tőle. Rettegtél, mit lép a válaszodra. Mert nem kellett a társasága, nem kellettek azok az elvek, az életforma, a kapcsolat. Téves képek éltek benned Róla, a kegyetlen kényúr, aki marionett bábúként rángat minden embert arra, amerre Ő akarja. És ha mégis rosszul lépsz, jön a büntetés, a csapás, egyszer pedig majd te is megtanulod, nincsen kegyelem.  És rejtőztél a bokrok mögé, lépésének neszétől a szíved majd kiugrott a helyéből. Fügefalevelekből szőtted ruhádat, mely sehogy sem takarta szégyened. Aztán küzdöttél ellene. Összeszorított fogaid közül átkok szivárogtak az ég felé keményen, mert számodra mindenért Ő volt a hibás. Kékre-zöldre verted volna az őrzőangyalt is, hogy adja át Neki üdvözletedet, mert a háború még nem ért véget.  Harcoltál, gyűrted az életet, az "egyedül is sikerül"-t,...