reggeli dicséret

”Mert Istenetek, az Úr veletek megy, harcol értetek ellenségeitek ellen, és megsegít benneteket.” Mózes ötödik könyve 20. fejezet 4. vers Amikor egy nehéz ellenfél áll velünk szemben, félelmetes a harc még akkor is, ha csak farkasszemet néztek. Egy nálunk sokkal tapasztaltabb, látszólag legyőzhetetlen ellenfél megugorhatatlan kihívás lehet előttünk. Egy barátom pingpongozott fiatal korában. Versenyeket nyert. Egy alkalommal kihívtam, egy meccsre. Mivel én csak hobbi játékos voltam, viszont nagyon szerettem, gondoltam csak szerzek pár pontot. Elég hamar rá kellett jönnöm, hogy biztos, hogy csont nélkül kapok ki. Az első szervát vártam, hogy kezdjük a partit, de ő csak állt velem szemben. Kérdeztem, hogy miért nem szervál, mire a válasz annyi volt, hogy már túl vagyunk rajta. 21-0-ra vesztettem háromszor egymás után. Esélytelen mérkőzés. Bizonyos helyzetekben el kell fogadnunk, hogy saját erőnkből semmit sem tehetünk. Bizonyos esetekben meg kell értenünk, hogy nem tudunk nyerni. Néha nem

"De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!"  Mózes második könyve 4. fejezet 11-12. verse Te szeretsz beszélni vagy énekelni? Vagy szeretsz másokat hallgatni? Vannak emberek, akiknek könnyebben megy, hogy kifejezzék magukat, és vannak, akik úgy érzik, hogy ügyetlenek ebben. Vannak, akik élvezik azt, ha beszélhetnek akár többszáz ember előtt, akik csak rájuk fognak figyelni, és vannak, akik pánikolnak, ha arra gondolnak, hogy tíz ember hallgatja majd őket. Vannak youtuberek, akik gondolkodás nélkül tudnak rizsázni akár húsz-harminc percen keresztül is (tényleg gondolkodás nélkül, ez tudható abból, hogy csak beszélnek, de alig mondanak valamit), és vannak, akik ritkán és nehezen szólalnak meg, és akkor is röviden, de amit mondanak, arra érdemes odafigyelni. A beszéd képessége nagy áldás - ug

Az Úr pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére. Mózes második könyve 3:7-8 430 év. Eleinte nem is volt olyan rossz, mindig volt mit enni, egy virágzó országban laktak, generációk generációkat követtek, a kor legjobb iskoláiban tanultak, felelős tisztségeket láttak el, aztán valahogy, mint béka a főzővízben, a helyzet a lehető legrosszabbra fordult. József még a fáraó utáni második ember volt, mostanra még jóindulattal se lehet azt mondani, hogy hátulról másodikak a sorban. Rabszolgák, de abból legrosszabbik fajta. Ostorral verik őket, és azokat az épületeket építik, melyeket még talán ükapáik és óapáik terveztek az egyiptomiaknak. De a két ostorcsapás között, korgó gyomorral

  „Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lészen jól dolguk, akik az ő orcáját félik;”   ( Prédikátor könyve 8. fejezet 12 . vers ) Ismét egyre többen kerülnek kórházba és lélegeztető gépre a COVID miatt. Növekszik a fertőzés következtében elhunytak száma. Megölte két éves gyermekét. Lezuhant egy repülőgép. Tragédia a koncerten. Ítéletidő tombol. Ahogy elborzadva hallgatom e híreket, kitör belőlem a kérdés: Ó, Uram, meddig nézed ezt a sok szenvedést, meddig kell még átélni fájdalmat, szeretteink elvesztését? S a válasz: Lukács 13:6-9. Egy embernek hatalmas szőlőültetvénye volt, melynek közepébe egy fügefát ültetett. Egy alkalommal, ahogy szokása szerint végigjárta kertjét, megéhezett és megállt e fánál, gondolván egy pár fügével csillapítja éhségét. Igen ám, de bárhogy nézte, bárhogy kereste; a fán egyetlen gyümölcsöt sem talált. Azt mondta erre a szolgájának; rendszeresen idejárok és már három éve nem hozott

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok. Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket. Ha kerestek majd, megtaláltok engem, ha teljes szívből kutattok utánam.” Jeremiás könyve 29.fejezet 11-13.vers Te milyen jövőt látsz magad előtt? Mit szeretnél csinálni? Hova szeretnél eljutni az életedben? Mik a vágyaid? Igen, a vágyaid…. Érdekes szó ez egyébként: vágy. Mikor szoktuk ezt használni? Legtöbbször egy szerelmi kapcsolatban találkozhatunk azzal, hogy egyik fél vágyik a másik után és nagyjából itt be is zárul a kör és a szó további előfordulási lehetőségei megszűnnek, de valójában nem így van. Azt gondolom, hogy minden embernek eljön az a pont az életében, amikor felteszi magának a nagy kérdést: mit akarok az életben és ki vagyok? Mindannyian keressük a válaszokat, de csak kevesen találják meg és miért?- mert a válasz gyakran nem találkozik

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 8.26 Isten legnagyobb ajándéka az ember számára: önmaga. Odaadta magát Fiában, Jézus Krisztusban, és odaadta magát Lelkében is. Lelkének jelenléte, bennünk való munkálkodása mindent jelent számunkra: életet, szeretetet, bölcsességet, erőt, reménységet, vigasztalást. A Lélek ajándéka nélkül nem létezne valódi változás, új szív, újjászületés. Isten általa munkálja bennünk „az akarást és a cselekvést” (Filippi 2.13). Sőt még arra sem vagyunk készek önmagunkban, hogy felismerjük valódi szükségleteinket, és azokért könyörögjünk. Isten Lelke még ezen a ponton is fontos szerepet játszik. Nem helyettünk imádkozik, hanem mibennünk sóhajtozik, szavakkal ki nem mondott könyörgésekkel. A Lélek késztetésére nekünk kell kimondani az Isten akarata szerinti kéréseket. Éppen ezért fontos, h

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.” Példabeszédek könyve 11:27 Igen, ilyen csak a mesékben létezik… De hadd áruljak el neked egy titkot, Kedves Olvasó! A mesék igazat beszélnek. Személy szerint nagyon szeretem és igazi kincsnek tartom a népmeséket. Évszázadokon, évezredeken átívelő bölcsességet őriznek, és ismertetnek meg vele gyermeket és felnőttet egyaránt. Segítséget nyújtanak szorongások leküzdésében, útkeresésben, az életben való eligazodásban, veszteségek vagy más megélt események feldolgozásában. Reményt adnak a küzdelmekben, amikor magunktól nem vagyunk képesek túllátni a felénk tornyosuló problémán. Egy olyan világot tárnak elénk, ahol a legkisebből, legszegényebből is lehet győztes, és mindig akadnak útközben segítőtársak – ahogy ellenségek is. Működik bennük az az egyszerű törvényszerűség, amiről a fenti igénk is beszél: jó tett helyébe jót várj, és a gonosz cselekedeteknek előbb-utóbb meglesz a következménye. Biztosít