reggeli dicséret

“Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is.” Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 1:5 „Nekem bizonyíték kell, nem ígéret!” Amikor gyermekként a vasárnapi mesék közötti Old Spice reklámban hallottam ezt a mondatot, még nem igazán értettem, mit is akartak vele kifejezni. Valamit azért sejtettem, mert a csupa izom fickóra két csinos lány tapadt a mondat elhangzása után, de gyermekként akkor sem teljesen állt össze, hogy mit jelent. Azóta sokat változott a világ, és ez a hozzáállás általános lett az emberek gondolkodásmódjában. Különösen a nálam fiatalabbak nem sokat filozofálgatnak azon, hogy valami miért jó, vagy miért nem, hanem kipróbálják, és ami bejön nekik, azt csinálják, ami nem tetszik, vagy aminek nem látják a hasznát, azt ejtik. Kétezer évvel ezelőtt a görög filozófiai gondolkodás volt divatban, és az élet minden dolgára volt valami elméletük. Az egyik filozófusnak ilyen, a másiknak másmilyen, de a

„Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek: eltávolítom testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet adom belétek, és gondoskodom róla, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek.” Ezékiel 36:26-27 »A skorpió át akart jutni a folyó túlsó partjára, de nem tudott úszni. Megkérte hát a békát, hogy vigye át a folyón. „Dehogy viszlek – mondta a béka. – Tudom, hogy mit fogsz tenni. Megszúrsz, és akkor megfulladok.” „Hát azt hiszed, hogy képes lennék erre – méltatlankodott a skorpió. – Ha megszúrnálak, veled együtt én is megfulladnék.” Végül a béka beleegyezett, hogy átviszi a folyón. Vesztére, mert a skorpió félúton megszúrta. A béka szomorúan kérdezte tőle: „Miért tetted ezt velem? Most mind a ketten elpusztulunk.” Sajnálom – mondta a skorpió –, ilyen a természetem.”« A skorpióhoz hasonlóan mi is természetünk rabjai vagyunk, amitől nem csak a környezetünkben élők szenvednek sokszor, hanem mi magunk is. Nem akar

„És ezt mondta nekem: Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie. És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.” Jelenések könyve 22:6-7   A rongyosra olvasott piros szélű Biblia hiába várja már tulajdonosát a kisasztalon. A lapszéleken lévő apró jegyzetek egy részét már elmosta az idő és a sok-sok forgatás. Rengeteget volt a kezében. Ezzel kelt, ezzel feküdt, és beszélt róla mindenkinek, ha akarták, ha nem.  Nyugdíjas volt már, amikor megvette egy könyvárustól, és néhány nap alatt hatalmas fordulatot vett az élete, hiszen találkozott benne azzal az Istennel, akit keresett, akire szüksége volt, aki teljesen átformálta őt. Hosszú, rögös utat tettek meg együtt, de hűségesek maradtak egymáshoz a végsőkig.  Ragaszkodott Istenhez, a Könyvhöz és mindahhoz, amit benne felfedezett. Az élete részévé tette ezeket az igazságokat

„Zálogot visszaad a hitetlen, rablottat megtérít, az életnek parancsolataiban jár, többé nem cselekedvén gonoszságot; élvén él és meg nem hal.” (Ezékiel könyve 33. fejezet 15. vers) Állítólag David Livingstone-t, skót missziónárius orvost egy alkalommal közép-afrikai tartózkodása során egy törzsfőnök az alábbi kéréssel kereste fel: - Fehér doktor, adj nekem valami orvosságot, amitől szívemből eltűnik a harag, a gyűlölet, amitől megváltozik az életem!    Livingstone felemelte a Szentírást és már-már elkezdte felolvasni az Isten átformáló erejéről szóló részeket, mikor a törzsfőnök félbeszakította: - Nem! Én olyan gyógyszert akarok, amit egyszerűen megeszek, vagy megiszok és minden aljasság és önzés eltűnik belőlem. Sokan szeretnék ma is, ha ilyen egyszerű lenne az egész. Csak beveszek egy kapszulát, csak elolvasok egy bibliaverset, csak elmondok egy imát, részt veszek egy csendes héten, egy evangélizációs sorozaton… és meghal bennem az ÉN. S míg így gondolko

„Aki ezt mondja: ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk.” (János apostol első levele 2. fejezet 4-5.vers) Év elején sokan számot vetve önmagukban, fogadalmat tesznek, nagy elhatározásra jutnak, új célokat tűznek ki, majd terveket készítenek, hogy megvalósítsák álmaikat. Céljaink irányultságának kivételével, ez velünk sincs másképp. Missziós terveink készítésekor azon gondolkodunk, hogyan tudnánk még inkább a reménység üzenetével megszólítani a körülöttünk élőket, miként tudnánk felkelteni az emberek figyelmét a Biblia igazságára. Vég nélkül jönnek a hagyományos és az extrém ötletek; Bibliai Szabadegyetem, bibliakör, utcai könyvárusítás, egészség expo, életmódklub, filmklub, flashmob, ingyen ölelés, bibliai idézetet, ajándékot osztogató ’lelki szendvicsemberek’… vagy valami még nagyobb, TV,