Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2024

Az Úr a megváltó

Kép
Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engem, Uram, igaz Isten! Zsoltárok könyve 31:6 A héten az egyik bibliakör alkalmával a derült égből felmerült a kérdés: miért írja a zsoltáríró, hogy nem szabad emberekben bízni? (Ld. Zsoltárok könyve 146:3 ) A rövid válasz erre a kérdésre az, hogy azért, mert ez egy vers. És a költemények gyakran túloznak. Közvetlenül a mai szakasz utáni verssor például így szól: “Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit, mert én csak az Úrban bízom.” ( Zsoltárok könyve 31:7 ) Nyilvánvalóan több ponton is túloz Dávid, hiszen: - nyilvánvalóan nem gyűlöli azokat, akik bálványokat imádnak. Legalábbis nagyon remélem, hogy nem, hiszen Isten hosszú és nehéz leckéken keresztül tanította az igazi szeretetre. - meg ugye az is túlzás, hogy egyedül csak az Úrban bízik. Az ember nem így működik. Bízunk a buszsofőrben, a szakértelmében, hogy nem vezeti árokba a buszt, amin ülünk. Bízunk az étterem szakácsában, hogy nem főzött mérget a levesünkbe. Bízunk a férjünkben, feleségünkben

A tökfőzelék és a szeretet

Kép
  „Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.”  János első levele 4. fejezet 11. vers Egy életkép, mely mélyen belém égett: Feleségem két életmentő műtét után ott fekszik a kórházi ágyon, alul-felül csövek lógnak ki belőle, melyektől beszélnie is fáj, csak pislogással és halk nyöszörgéssel kommunikál. Végtelennek tűnő két hét telik el így, míg kizárólag infúzión és nyaki szondán keresztül táplálják. Aztán, a következő meghatározó pillanatkép, ahogy kikerülnek a csövek és jön az első étkezés. A nővér és egy nem túl megnyerő kinézetű és állagú valamit hoz. Egy kis lágy tökfőzelék. Nincs étvágyam. - mondja ő. Mire én: - de muszáj! Fintorogva túr bele a tányérba, majd azt kérdi: Nem hoznál inkább egy kis joghurtot, vagy egy kis kalácsot? – Azt még nem szabad. Először ezt kell megenni. – Na jó, de csak egy kanállal. – óvatosan nyeli le, majd így szól: Ennyi elég. – Nem, nem az egészet meg kell enni! Ez mindannyiunk sorsa, akik itt szenvedünk az ön

"...ne ítéltess!"

Kép
„ Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet. ” Első Korinthusi levél 4.fejezet 5.vers Ebben a versben és az előtte olvasható néhány mondatban Pál apostol két roppant fontos témát boncolgat: ítélkezés és titkok. Gondolkodjunk ezekről együtt… Ítélkezés. Ismered a jelenséget? Ítélkeztek már fölötted, vagy esetleg te ítélkeztél más fölött? Az a helyzet, hogy amikor ítélkezésre bocsátjuk a fejünk, az egyik legveszélyesebb úton kezdünk el járni. Akár bennünket ítélnek, akár mi ítélkezünk, az életünk megváltozik. Elindul egy kis fekete folt a lelkünkben és ha nem vagyunk óvatosak ez csak egyre jobban terjed és erősödik, ameddig el nem jutunk arra a pontra, hogy már nem csak egymást, hanem saját magunkat is elítéljük és elzárkózunk mindentől, ami megmenthetné a békénket, a lelkünket és az életünket. Titkok. A titok ebben az esetben nem azt takar

IQ vagy ?

Kép
„Abban az időben így szólt Jézus: Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted az egyszerű embereknek.”   Máté 11.25 Az istenismeret megszerzésének, a lelki élet titkai megismerésének kicsit más a törvényszerűsége, mint más területeken az ismeretek felhalmozásának. Van valami, ami fontosabb, mint az értelmi képesség, a magas IQ. Mégpedig az a fajta egyszerűség, ami egyenességben, önmaga és mások iránti őszinteségben és jóindulatban nyilvánul meg. Vagy amikor nem akar valaki mentségeket gyártani magának a hibáihoz, engedetlenségeihez, ezért nem beszél mellé, nem gyárt magyarázatokat, nem bonyolítja túl a dolgokat. Akkor számíthatunk újabb és újabb megértésre Isten lényével, világával kapcsolatban, ha a már elnyert világosságot megbecsültük és átültettük a gyakorlati életünkbe. Enélkül nem is szolgálja a javunkat az ismeretben való növekedés. Te hogyan vagy ezzel? Inkább az ismeretek felhalmozására törekszel, vagy azok alkalma

Minden jó lesz

Kép
„Házakat építenek, és ők laknak majd bennük, szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké, és amiért megdolgoztak, választottaim maguk élvezhetik. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az Úr áldott népe ez, ők és leszármazottaik. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az Úr.” Ézsaiás könyve 65:21-25 Még élnie kellett volna. Hisz itt maradt a gyermeke, és neki most és később is szüksége van rá. Itt maradt a felesége, a férje, akinek most egyedül kell helytállnia, és nem várja senki egy átkozottul hosszú nap végén. Itt maradt a testvére, a szülei, a tágabb rokonság. Itt maradtak a barátai, a maga választotta család. Már nem tud szeretni

Megfogom a kezed

Kép
Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ézsaiás próféta könyve 41:13 Emlékszel még milyen volt óvodásként a szüleid kezét fogva sétálni? Emlékszel milyen volt szülőként a gyermekedet kézen fogva kísérni? Ez utóbbira emlékszem, mert a héten is többször megtörtént. Van egy szokásunk a kisfiammal. Amikor hazafele sétálunk az ovitól, a járdán akkor fogja meg a kezem, amikor szeretné, de szaladgálhat szabadon. A zebráknál viszont meg kell állni, és megvárni engem. Érdekes, hogy legtöbbször viszont nem így néz ki a dolog. Nagyon sokszor már mikor kilépünk az ovi ajtaján megfogja a kezem, és egészen hazáig markolja. Kacarászva ugrálunk, és játszunk együtt. A gyerekek nagyon jól tudják, hogy a szülő vigyáz rájuk. Ha erősebben fogom a kezét, nem azért van, mert mérges vagyok, hanem mert még jobban vigyázok. Egy szülő vigyázni akar a gyermekére, mert szereti. Ezt szerintem sokszor mondtam már, de Isten egy nagyon jó szülő, és mint oly

Hazatérés

Kép
"Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!"  Lukács evangéliuma, 12. fejezet, 40. vers "Lehet, hogy késni fogok, ne várjatok meg a vacsival!" mondta Jézus, majd lelépett. Ennél bizonytalanabbat nem is mondhatott volna. Mihez képest késik? Mit jelent az, hogy lehet? Valóban késni fog, vagy csak mi, az őt váró, itthon maradt gyerekek érezzük majd így? Egy biztos: amint végzett minden munkájával, hazatér. Néhányan reméltük, hogy ez még a vacsora előtt lesz. De nem így történt. Nem volt könnyű a várakozás, mindenki feszült volt, gyakran összekaptunk valami jelentéktelen apróságon, és néha azon is összevesztünk, hogy mit mondott, mikor ér haza. Még a vacsora alatt is folyt a civakodás, pedig az asztalnál neki is terítettünk, és a székét üresen hagytuk. De így azért nem az igazi. Miután ettünk, legtöbben kiültünk az ablakba, és a sötétedő utcát lestük. Úgy vártuk ott Jézust, mint a GLS futárt, aki reggel azt üzeni, hogy

A ruha teszi az embert, nem?

Kép
...és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. A jelenések könyve 19:8 “Nem a ruha teszi az embert”, szól a mondásunk, aminek az értelmével legtöbben könnyen tudunk azonosulni. A drága ruha, vagy éppen a rongyok, az elegáns öltözet, vagy a szakadt mackógatya semmit nem árul el arról az emberről, aki hordja azokat. A cégvezető is leveszi az öltönyét, amikor otthon, családi körben vacsorázik, és a szegény ember is a legszebb ruhájába öltözik, amikor templomba megy. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy van ruha, ami valóban elárul valamit a viselőjéről. Egy rendőr, mentő, vagy tűzoltó messziről felismerhető az egyenruhájáról, mint ahogy az orvos, a pap is összetéveszthetetlen öltözékben végzi a feladatát. A ruha – még ha a jellemről vajmi keveset árul is el, – jelzésértékkel bír. Messziről hirdeti a viselője pozícióját, munkakörét, vagy éppen szerepét egy szituációban. Gondoljunk csak az esküvőe: nincs annál ünnepélyesebb pilla

Csak egy szánk van!

Kép
„Az engedelmes felelet elfordítja a harag felgerjedését; a megbántó beszéd pedig támaszt haragot.” Példabeszédek könyve 15. fejezet 1. vers Egy tanítvány a következőt kérdezte mesterétől: Rabbi, miért nem teremtett az Örökkévaló több szájat az embernek? Egyet, amivel csak imádkoznánk, egyet, amelyikkel a családunkkal beszélnénk, egyet, mellyel a világi dolgokat, az üzletet intéznénk és így tovább. Akkor nem kéne visszafogni magunkat és azon gondolkodni mit és hogyan mondunk. No de arra gondoltál-e – kérdezett vissza a rabbi – hogyha ezzel az eggyel nem tudunk jól bánni és ezzel az eggyel annyi bajt okozunk, mit kezdenénk azzal, ha több lenne belőle? Mert míg a szádban van a szó, addig te uralkodsz rajta, de miután kimondod, ő vesz erőt rajtad. Bizonyára ezt már mindannyian megtapasztaltuk, azaz hogy egy-egy meggondolatlan szó, egy-egy trehányul odavetett komment, milyen visszafordíthatatlan gyűlölet cunamit képes elindítani. S mit tehetünk azért, hogy szavaink ne verjenek ily hullámot

Zamatos élet

Kép
„A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény.” Galata levél 5.fejezet 22-23.vers Ha gyümölcsre gondolok, akkor akaratlanul is valami édes, zamatos íz jut először eszembe és nyelek is egy nagyot, mert nagyon szeretem a gyümölcsöket. Vidéki lányként azt is tudom, hogy ahhoz, hogy egy fa vagy bokor gyümölcsöt teremjen gondozni és óvni kell. Időnként metszeni kell, leszedni róla a kártevőket, amennyire lehet védeni kell a viszontagságos időjárástól és még sorolhatnám. A Krisztussal megélt élet hasonló a gondozásra szoruló gyümölcsfához. Amikor keresztény szabadságról beszélünk, akkor nem egy elméleti síkon mozgunk, sokkal inkább szól ez a lelki ember harcáról a testi ember ellen. Ez a keresztény belső élete, amelyet nem látnak a kívülállók. Erről a harcról nem csak a Biblia ír, hanem már az ókori filozófusok is megértettek valamit az ember természetéről, még pedig azt, hogy az érzéki örömb

Melyik a helyes út?

Kép
" Van olyan út, amely helyesnek látszik az ember előtt, de végül a halálra vezet. "   Példabeszédek könyve 14:12 Néhány évvel ezelőtt egy pénteken sietve igyekeztünk úti célunk felé és szerettünk volna minél kevesebb kilométerrel megtenni az adott szakaszt. Az élet úgy hozta, hogy a "kertek alatt" tűnt a legrövidebbnek és már az út vége felé közeledtünk, de egy faluban a GPS ajánlott egy rövidebb utat, amit el is fogadtunk. Mentünk is egy darabig, aztán egyszer csak földes útra érkeztünk, de úgy gondoltuk biztosan a gép jobban tudja, mentünk tovább. Egyre beljebb értünk ezen az erdős részen, de még mindig a helyes irányt mutatta a navigáció. Aztán hirtelen azt vettük észre, hogy ugyan jó irányba haladunk, de a főút felettünk megy a felüljárón , mi meg alatta és tovább nem tudunk menni, mert előttünk van a Tisza. Nem kevés bosszúságot okozott aznap, a navigációs rendszer. Az irány majdnem tökéletes volt, csak nem a megfelelő úton haladtunk, hanem alatta. Majdnem mind

Túl minden határon

Kép
„Ekkor így szóltak hozzá tanítványai: Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példázatot mondasz. Most már tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen téged: ezért hisszük, hogy Istentől jöttél. Jézus így válaszolt: Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már el is jött, amikor elszéledtek, mindenki a maga otthonába, és engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” János evangéliuma 16:29-33 Az utolsó vacsora egy hatalmas érzelmi hullámvasút lehetett a tanítványok számára. Megélték, ahogy Jézus, a Mester, akit a Messiásnak hittek, lehajolt, és megmosta a lábukat, mind a 12 párt. Aztán elkezdett búcsúzkodni, és olyan dolgokról beszélt, mint a szeretet, Péter tagadása, az Atya háza, elválás, szomorúság, újra találkozás, öröm, de aztán arról is, hogy ő elmegy az Atyához, viszont küld valaki mást – a

Világosság a sötétségben

Kép
Lábam előtt mécses a te igéd, ösvényem világossága. Zsolt 119:105 Amikor kisgyermek voltam, hétvégéken és szünidőben gyakran aludtunk a mamámnál. Egy kis faluban lakott, az egyik szélső utca utolsó házában. A közvilágítás gyengébb volt akkoriban. Ha sötétben mentünk a járdán, nagyon kellett figyelni, hogy hova lépünk. Ennek ellenére, amikor lefekvésre került a sor, mindig leengedték a redőnyöket is, koppanásig, úgy, hogy a lyukacsok se látsszanak. Bent a szobában koromsötét volt. Elég érdekes játék volt kitalálni, ha vécére kellett menni éjszaka. Amikor felébredtem a sötétben, azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán óvatosan letettem a lábam a földre, megkerestem a papucsomat, belebújtam, és a lábamat a földön csúsztatva, a kezemmel magam előtt tapogatózva próbáltam megkeresni az ajtót. Elindultam, egy ütés a combomon: hopp, ez az asztal sarka volt; menjünk tovább. A kezemmel beleütöttem valamibe: ez a fotel támlája. Aztán a fejem koppant: ez a szekrény. Amikor nagy sokára megtaláltam

Hirdetni a legfontosabbat

Kép
Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit! Zsoltárok könyve 118:17 De milyen tetteket? A 118. Zsoltár az egyik, ha nem a leggyakrabban idézett zsoltár a Bibliánkban. Ha nem is teljes egészében, de egyik-másik versét, vagy azok részeit gyakran hallhatjuk viszont igehirdetésekben, vagy egyházi énekekben (pl. 24. vers ). Ami még ennél is érdekesebb, az az, hogy az Újszövetségben is sok helyen, sok mindenki szájából elhangzik a zsoltár egy-egy részlete, gondolj csak a 6. versre ( Róm. 8:31 ; Zsid. 13:6 ), vagy a 22-23. és a 25-26. versekre! Miért olyan hatásos ez a zsoltár, és miért idézzük több ezer éve újra, meg újra a szavait? A válasz már az első mondatban megtalálható: “Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” Sőt, nem is csak az első – az első négy vers apró eltéréssel, de ugyanezt az igazságot írja le: Isten szeretete örökké tart. Erre emlékeztet bennünket minden egyes sora. Isten örökké tartó, változatlan szeretettel szeret téged, ami nem függ kör

Örök szeretet

Kép
„ Messzünnen is megjelent nékem az Úr, mert örökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomat.” Jeremiás könyve 31. fejezet 3. vers Ó, csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy, Mint egymástól itt a földi szivek! A Sziriusz van tőlem távolabb Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg? Ó, jaj, barátság, és jaj, szerelem! Ó, jaj, az út lélektől lélekig! Küldözzük a szem csüggedt sugarát, S köztünk a roppant, jeges űr lakik! Így szól Tóth Árpád Lélektől lélekig című, költeményének két utolsó versszaka. S mily örökérvényű igazság, amit megfogalmaz, hogy az egymástól való eltávolodásunk mértékét nem lehet sem méterben sem fényévben kifejezni. Itt, a mi lakótelepünkön is több tízezren vagyunk összezsúfolva, csak egy pár centis, minden hangot átengedő panelfal választ el egymástól, s mégsem tudunk egymásról semmit. S ha egymástól így eltávolodtunk, milyen messze kerültünk a mi Teremtőnktől? Hol van az Éden kertje? Hova lett az istenképűsé

Életed próbája

Kép
„ Hit nélkül pedig senki sem lehet kedves Isten előtt, mert aki az Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő van, és megjutalmazza azokat, akik őt keresik. ” Zsidókhoz írt levél 11.fejezet 6.vers Nagyra értékelem azokat az embereket, akik mernek kockázatot vállalni és befektetéseket indítanak. Legyen szó lakásról, egy cégről vagy egy pénzügyi befektetési alap elindításáról, szinte biztos, hogy a kockázat és a nyereség benne van a levegőben és éppen ezért fontos, hogy a befektetés kellő körültekintéssel és hozzáértéssel történjen. Úgy érzem, hogy az ilyen típusú befektetéshez kevés vagyok, így inkább más irányba haladok… Kevésbé kézzel fogható és látható az a befektetés, amiről most írni szeretnék. Talán neveltetésemből fakad, hogy számomra fontosak az érzések. Néha túlságosan is előtérbe helyezem őket és hajlamos vagyok intenzíven megélni a legtöbbet. Szeretem, ha szeretnek és szeretek szeretni. Fontos számomra, hogy legyenek biztos pontok az életemben és ezek a pontok a nehezebb napja

Jól haragszol?

Kép
„Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.” Prédikátor 7.9 A harag önmagában nem jó, és nem rossz, hanem egy érzelmi reakció. Nagyon fontos szerepe van az életünkben, mert – jó esetben – arra késztet, hogy komolyan tegyünk a dolgok megváltoztatásáért. Kimondhatjuk azt is, hogy bizonyos esetekben egyenesen bűn, ha valaki nem haragszik. A harag hiánya adott esetben a féltő, felelősséget viselő szeretet hiányát jelzi. Elkeserítő, félelmetes erkölcsi, lelki állapot a közönyösség és érdektelenség! Mégis a szentírás következetesen óv attól, hogy hirtelen haragúak legyünk, akik a legapróbb bosszantó dologra is indulatosan, hevesen reagálnak. „Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen…” Prédikátor 7.9/a ,   „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja” Jakab 1.19/b-20 . Ma már tudjuk, hogy konkrétan milyen hatással van a szervezetünk működésére, ha nagyon könnyen „f

Bárcsak

Kép
„Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel Erőssége: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.” Ézsaiás könyve 1:23-27 Zaklatott időket élt Júda népe. Kívülről ellenséges hatalmak fenyegették, belülről pedig önmagát tette tönkre a társadalom. Isten világos törvényeken keresztül igyekezett segíteni népét, hogyan is éljen immár önálló nemzeti életet, hogyan váltsa tettekre a második nagy parancsolatot, miszerint „szeresd felebarátodat, mint magadat”. De az olló csak egyre jobban nyílt, a szegények mindinkább a társadalom

Faltörő kos

Kép
Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal. Pál első levele Timóteushoz 5:1-2 Nehéz fiatalon mások számára rávilágítani a problémákra. Sokszor csak egyszerű lázadásnak veszik, vagy szimplán azt mondják, hogy a fiatalságod miatt gondolkozol csak így, majd ha idősebb leszel, meglátod. Ha fiatalokkal beszélsz, akkor ők túl közelinek éreznek, így nincs akkora tekintély, hogy figyeljenek rád. Mégis hogy lehet ezen változtatni? Ez a jó? Így kell legyen? Pál Timóteust, fiatal munkatársát kinevezi a gyülekezete vezetőjévé. Mindenkinek furcsa a dolog, de hát Pál mondta, akkor nincs min vitatkozni. Mégis mindenki fiatalnak nézi, és ő küzd, mert bár lát dolgokat, amikkel foglalkozni kellene, a gyülekezet mégsem hallgat rá. Mit tegyen? Na de mielőtt belemegyünk, nézzük meg az előtte levő szakaszt. Jól ismert rész: 1 Timóteus 4:12-16. Pál megbízza Timóteust, sőt, azt mon

Isten tollai

Kép
"Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége." Zsoltárok könyve 91. fejezet, 4. vers Isten a fáradhatatlan fecskemama, aki kitartóan táplálja követelőző fiókáit jobbnál jobb falatokkal. Isten az aranytorkú vörösbegy, aki türelmesen tanítja repülni kicsinyeit, egyre magasabb és magasabb ágakról. Isten a fejedelmi császárpingvin, akihez pelyhes kis trónörökösei a legnagyobb hidegben is hozzábújhatnak. Isten a színpompás papagáj, aki kényelmes, biztonságos fészket épít, és egy percre sem hagyja magára gyermekeit. Isten a barátságos kék szajkó, aki még akkor is gondot visel utódairól, amikor azok már rég elhagyták a szülői fészket. Isten a gondviselő tyúkanyó, aki maga alá gyűjti csibéit, elrejtve őket a rájuk leselkedő veszély elől. Isten a méltóságteljes sasmadár. Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz.

Vendégszeretet

Kép
A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. A zsidókhoz írt levél 13:2 A sátor bejáratánál üldögélve, a nap legmelegebb szakában Ábrahámnak egyetlen porcikája se kívánta, hogy messze földről érkező vándorok estig nála múlassák az időt. Legszívesebben elfeküdt volna a napfényben – a gazdaság működik, a szolgák végzik a dolgukat. Nincs mit tenni, csak élvezni az Isten adta áldásokat. “Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” gondolhatta éppen, amikor az említett, messziről jött vándorok megálltak a sátra előtt. ( Mózes első könyve 18. fejezet ) Valamivel később Lót Sodoma belvárosában éppen a napi bevételt számolgatta. Néha azért még eszébe jutott, hogy ő is csak jövevény, nem itt született, nem is ehhez a nemzethez tartozik, de olyan rég óta itt lakik, hogy a helyiek nagyvonalúan eltekintenek már ettől az apróságtól. És milyen jó, hogy eltekintenek tőle! Látta már, hogy mihez kezdenek azokkal, akik eltévedtek az úton, é

Könyörülő és irgalmas Isten

Kép
„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!” 86. Zsoltár 15. vers Hogy milyen könyörülő és irgalmas az Isten? Egy ismerős evangéliumi történettel válaszolnám meg: Adott két fiú. Egy nap a kisebb odaáll az apja elé és azt mondja: Apám! El akarlak hagyni. A saját életemet akarom élni. Add ki az örökrészemet! Majd miután megkapja a vagyon rá eső részét, elmegy és elherdálva feléli az egészet. Erszénye és gyomra üres, a barátainak hitt társai mind cserben hagyják, szégyen vagy nem szégyen egy darabka falatért a legalja munkát is elvállalja. Ám nyomorúságában eszébe jut az otthona, a családi birtok, s az, hogy apja szolgáinak is jobb dolga van, mint neki. Rongyosan, szakadtan felkerekedik, vissza az apjához. S milyen a fogadtatás? Mikor az apja messziről meglátja hazatérő fiát, elébe fut, átöleli, csókolgatja, megfürdeti, új ruhát ad rá, nagy ünnepséget szerez örömében. Milyen dolog ez? - Méltatlankodik duzzogva az idősebb fiú – emez e

Szabadulás a fogságból

Kép
„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.” 119.Zsoltár 165.vers Szabadság. A legtöbben úgy definiálják a szabadságot, hogy azt tehetsz, amit csak szeretnél, oda mehetsz, ahová csak szeretnél és azzal lehetsz, akivel csak szeretnél. Összefoglalva: a szabadság nem jelent mást, minthogy a saját vágyainkat kiszolgálhatjuk anélkül, hogy figyelnénk arra, hogy más mit mond. Tényleg ennyi lenne a szabadság? A Bibliát tanulmányozva első olvasatra úgy tűnhet, hogy Isten szinte minden rendelkezése gátolni akarja a szabadságunkat, vagy épp azt, hogy azt tegyük, amit szeretnénk. Bár ez felvet egy nagyon fontos kérdést, amit ritkán teszünk fel: mi az, amit én valóban szeretnék? Tényleg azt teszem, amit én szeretnék vagy azt, amit mások sugallnak, hogy tennem kell? Ádám és Éva egy tökéletes életet kaptak. Megvolt mindenük, ami a jelenlévő boldogságukat táplálta. Életük egy olyan képet festett, amely a tökéletesség felé hajlott. Aztán történt valami. Az ún. „szaba

Az ítélet napja- az elismerések napja

Kép
" Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készített, a világ megalapítása óta ." Máté evangéliuma 25:34 Ha a 25. fejezet fent idézet versét olvasnánk csak , akkor egy meghívás tárulna elénk, és ma reggel Isten hívó szaváról kellene szólnunk. Azonban csak akkor érthetjük meg igazán mire vonatkozik, a szóban forgó hívás, ha előtte-utána is elolvassunk a verseket. Miért más ez a hívás, amit Jézus akkor fog mondani, amikor visszajön és ítéletet tart? Ez a hívás, azoknak szól, akik tettek valamit. Ebben a hívásban benne van az, hogy az ítéletkor elismerik, ha valaki gyakorolta a szociális érzékenységet az elesettek felé. Azokat az Atya megdicséri, kiemeli akik, az éhezőknek enni-és inni adtak, felruházták a koldust, és betegségben- fogságban együttérzést tanúsítottak  Én, ma reggel, ezeket az igéket olvasva ledöbbenek és felfedezem, hogy ez mekkora ellentmondás a keresztény "kegyesség" v

Engedd meg magadnak!

Kép
„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsoltárok könyve 100 Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás? Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom,