reggeli dicséret

Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek! Pál levele a filippiekhez 4:4 "Ismétlés a tudás anyja", tartja a mondás. Számomra mindig kérdés, hogy akkor ki lehet az apja, de ez most nem ide tartozik. Egy népszerű elmélet szerint 21 napig kell ismételnünk valamit ahhoz, hogy szokássá váljon. Persze azért ez nem ilyen egyszerű, ma már tudjuk, hogy ez lehet sokkal több, de sokkal kevesebb is, attól függően, hogy milyen motivációnk van rá, hogy milyen jutalmazással jár, stb. Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy örülni akkor is, amikor épp nem egyszerű az élet? Na ez nekünk, magyaroknak annyira nem megy. Mindenki tudja, hogy pesszimisták vagyunk, de mi lenne, ha mégis megtanulnánk örülni? Mi lenne, ha azt mondanám, hogy képes vagy begyakorolni az örömöt? A fenti ige nem azt mondja, hogy ha berúgtad a kislábujjad az asztal lábába akkor mosolyogva adj érte hálát. Nem arról van szó, hogy nem lehet rossz kedved, vagy hogy nem gyászolhatsz. Sokszor félreértjük, és leegy

Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi. Jelenések könyve, 19. fejezet 9. vers A hétvégén pont egy menyegzőre vagyok hivatalos. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hányszor hallottam már esküvőkön a vendégek szájából viccesen (és mondtam már én is), hogy ők csak a vacsora miatt jöttek. Ha ennyiszer mondjuk ezt, még ha csak viccből is, az azt jelenti, hogy van ennek némi valóságalapja. És ha belegondolok, talán azért van ez így, mert míg maga a menyegzői szertartás nagyon ünnepélyes, megható, és emlékezetes is, mégis a vacsora az, amikor vendégként, meghívottként lehetőségünk van arra, hogy immár felszabadultabb hangulatban köszöntsük az ifjú párt, beszélgessünk azokkal a barátokkal, rokonokkal, családtagokkal, akikkel talán csak a legutóbbi lagzin találkoztunk, es együtt örüljünk, ünnepeljünk, táncoljunk, nevessünk. És nem utolsósorban ott a sok finom étel is. Nem véletlen, hogy a Biblia is egy menyeg

Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól. Sámuel második könyve 22:2-3 A Sámuel könyvében feltűnő ifjú Dávid a nép üdvöskéjeként jelenik meg a könyv történetében. A jelenlegi király, Saul nem a legjobb, így hát a fiatal pásztorfiúban összpontosul a nép reménysége. A fiú azonban, aki saját kezével végzett a filiszteus óriással, még sok nehézségen kell átjusson addig, míg végül királlyá koronázhatnák – főként a regnáló hatalom üldöztetésével. Ez talán még Góliát fenyegetésénél is nagyobb akadály, és a fiatalember jól látja, hogy egymaga képtelen szembenézni a veszéllyel. A leendő király, aki családja legkisebb tagjaként már pásztorkodás közben is bátran szembeszállt a vadállatok támadásával, saját maga jelentkezett a filiszteus elleni párbajra, és művészi tehetségével a királyt is fel tudta vidítani, most elkeseredve kiált Istenhez, me

És békés lesz a te időd, gazdag boldogságban, bölcsességben és tudományban; az Úr félelme lesz kincse. Ézsaiás könyve 33. fejezet 6. vers Szeretnél olyan helyen élni, ahol nincs és az emberi történelem során soha nem is volt háború? Ahol nincs hadsereg, ahol nincs fegyver? Ahol még rendőrre sincs szükség, mert nem bántja senki a másikat, ahol nincsenek tolvajok, nincs bűnözés? Ahol békében megférnek egymás mellett az emberek? Képzeld, létezik egy ilyen hely a földön, mégpedig egy egész kontinens; az Antarktisz. Persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ezt a földrészt azért sem foglalta el még senki, mert egyrészt csak a XIX. században fedezték fel, másrészt, mert területének 98%-át örök jég borítja. Illetve, van egy 1959-ben megkötött és 58 ország, köztük Magyarország által is ratifikált nemzetközi egyezmény, amely elvileg 2048-ig szavatolja, hogy „ az Antarktiszt csak békés célokra lehet használni; Tilos katonai támaszpontok és erődítmények létesítése, hadgyakorlatok tartása, b

Az az egy azonban ne legyen rejtve előttetek, szeretteim, hogy az Úr előtt egy nap annyi, mint ezer esztendő, és ezer esztendő annyi, mint egy nap.  Nem késlekedik az Úr az ígérettel, amint egyesek gondolják, hanem türelmes hozzátok, mert nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem azt, hogy mindenki megtérjen. Péter második levele 3.fejezet 8-9.vers Gyermekként vártuk, hogy felnőttek legyünk. Diákként vártuk, hogy dolgozzunk és saját pénzünk legyen. Télen várjuk a nyarat, ősszel a tavaszt. Várjuk a nyaralást, a szabadságot, a könnyű életet. Várjuk a nagy szerelmet, a házasságot, a gyerekeket, majd az unokákat. Mindig várunk valamit, nem? Csak a várakozás veszélyeket is rejt magában, mégpedig a figyelmetlenség veszélyét. Ha nem figyelünk, csak mindig várunk valamire, úgy suhannak el mellettünk a lényeges dolgok, hogy észre sem vettünk belőlük semmit. Az idő és a várakozás kérdése gyakran mumusként él bennünk, pedig ez a kombináció akár az életünket is megmentheti. A kérdés egyik f

Mert kegyelemből nyertetek üdvösséget hit által, és ez nem tőletek van, Isten ajándéka ez, nem cselekedetekből, hogy senki se kérkedjék. Efézus 2:8-9 Ebben a világban boldogulni csak pénzzel, hatalommal és eszközökkel lehet- többnyire. Annyira megszoktuk a materiális dolgok által meghatározott életet, hogy el sem bírjuk képzelni: nem ugyanezen az elven működik Isten. Isten nem adok - veszek alapon működik, és amikor a kegyelemről van szó, nem kinek- kinek érdeme szerint osztogatja. A kegyelem, egy meg nem érdemelt ajándék, nem a fizetésen feletti juttatás, azért, mert elkötelezetten végezted a hitbeli munkádat. Egy ajándék, amit nem a születésnapodon kapsz, vagy valamilyen neves alkalomból. Ajándék, csak úgy.  Az üdvösség ajándéka ingyen van mindenki számára, hogy senki ne cselekedhessen érdemeivel. Mi annyira nehezen tudjuk ezt megérteni. Sokkal könnyebb némelyeknek hinni, a nem létező pokol kénköves tüzében, mint az ajándék kegyelemben. Miért gondoljuk azt, hogy Isten ugyanúgy méri s

Legyetek tehát Isten követői mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk áldozati ajándékul, Istennek kedves illatként. Pál levele az efezusiakhoz 5:1-2 „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” 55 éve hangzott el ez a legendás mondat Neil Armstrong szájából, miután első emberként a Holdra lépett. 1969. július 20-án, az Egyesült Államok keleti parti időzónája szerint 16 óra 18 perckor érkezett meg az Eagle holdkomp az Apollo–11 két űrhajósával, Neil Armstronggal és Edwin E. Aldrinnal a Hold felszínére, akik később holdsétát is tettek, kőzet- és pormintát gyűjtöttek. Minden folyamat, esemény, vagy akár világrengető csoda kis lépésekből áll, a holdraszállás is. Sok-sok ember egymásra épülő, összehangolt munkája, fejlesztések, felkészülések, és maga a küldetés végrehajtása millió és millió egymást követő lépés. Némelyikük elhanyagolhatóan kicsinek tűnik, de ha kivennénk a folyamatból, lehetséges, hogy a

Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Pál levele a rómaiakhoz 8:25 Az idő relatív, állapította meg Albert Einstein. Gondoljunk csak arra, hogy milyen gyorsan eltelik a nyaralás, viszont az előtte lévő két-három nap mennyire lassú. Amikor valami igazán jóra várunk, az idő csak úgy vonszolja magát. Amikor elérkezik, az a pillanat amit vártunk, szinte egy szempillantás alatt tovaszáll. Kisfiam nagyon szeret egy könyvet, ahol a főhősök Pécsre utaznak el, és ott töltenek néhány napot. A történetben gyakorlatilag körbejárják Pécs legnevezetesebb helyszíneit, és bemutatják az érdekességeket a gyerekeknek. Kisfiam kedvence a mésztufa barlang, azon belül is a sárkány. Egyszer amikor elolvastuk a könyvet megígértette velünk, hogy el fogunk menni a mésztufa barlangba ha jó idő lesz. Szinte minden másnap rákérdezett, hogy jó idő van e már. Amikor ott voltunk, az a fél órás túra szinte elröppent, úgy élvezte. Mikor a megváltó elköszönt a tanítványoktól, megígérte, h

Mert ki a mi reménységünk, örömünk és dicsekvésünk koronája, ha nem ti a mi Urunk Jézus előtt az ő eljövetelekor? Bizony ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk. Thessalonikabeliekhez írt I. levél 2:19-20 (ÚRK) Nemrég búcsúztunk valakitől, akinek 5 gyermeke, 11 unokája, 20 dédunokája és 15 ükunokája volt. Amikor nála jártam, mindig örömmel, büszkén, és Isten iránti hálával mutatta "kis családja" tagjainak fényképeit. „Ezt is megadta az Úr, hogy ennyi ükunokámat láthassam”- mondta. De mindannyian, akiknek vannak gyermekeink, unokáink, esetleg déd- és ükunokáink, ismerjük azt az örömöt. Az örömöt, amibe egy kis büszkeség is vegyül – nem az öntelt, sokkal inkább a hálás büszkeség. Hiszen nem a mi érdemünk, ha születik valaki a családunkba, hanem Isten ajándékai ők. Hozzánk hasonló módon büszkélkedik, dicsekszik Pál apostol is a fent idézett két versben. Csak kicsit másmilyen „rokonsággal”, gyermekekkel. Olyanokkal, akik az ő és munkatársai küzdelmei, lemondása, áldozatvállalása

Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg. Nehémiás könyve 9:21 A keresztényi gyakorlat nagy ellentmondása, hogy noha az ima Istenhez szól, a fókusza mégis mi magunk vagyunk. Nem újdonsült gondolat ez, hiszen Jézus a Miatyánkot, ( Máté evangéliuma 6:9-13 ) a követőire hagyományozott mintaimát is úgy tanította, hogy az Istent dicsőítő bevezető után az ima céljára térjen – az életünket fenntartó és jobbá tevő tényezők igényére. Hiszen ki profitálna abból, ha 1) Isten neve megszenteltetne, 2) eljönne az ő országa, és az 3) ő akarata lenne meg a földön is, a mennyeihez hasonlóan? Hát persze, hogy mi! Nem is beszélve a mindennapi kenyerünkről, a vétkeink megbocsátásáról, a kísértések elkerüléséről, stb.  És ebben nincs semmi furcsa, hiszen a hitünk szerint Isten az életünk, és az abban lévő minden jó dolog forrása, fenntartója, ajándékozója. Hát kitől kérnénk ezeket az ajándékokat, ha nem tőle? Tudjuk, hogy által

És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak Napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok. Malakiás könyve 4. fejezet 2. vers Amikor megláttam ma ezt a kifejezést ’az igazság napja’, akkor egy vizsgához, egy számonkéréshez, egy bírósági tárgyaláshoz hasonló kép jelent meg előttem. Amikor ott állok az Isten és a világmindenség bűntelen lényei előtt, majd előkerülnek és mindenki számára ismertté válnak a rólam készült mennyei feljegyzések. Levetítik az életemet, mint egy filmet. Ott lesz mindaz, amit valaha is tettem, hallhatóvá lesz mindaz, amit akárcsak fülbe súgva mondtam, sőt még a gondolataim és a szándékaim is nyilvánvalókká lesznek. Félelem és rettegés fog el, ha erre a napra gondolok. Aztán, mikor többször elolvastam Malakiás sorait, rá kellett döbbenjek, hogy ’az igazság napja’ nem rólam szól és nem is az én, vagy a mások sötét titkaiban való vájkálásról, hanem az Örökkévaló szeretetéről, az Ő gyógyító kegyelmér

Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: Uram, hányszor kell megbocsátanom az ellenem vétkező testvéremnek? Még hétszer is? Jézus így válaszolt: Mondom neked, nemhogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is. Máté evangéliuma 18.fejezet 21-22.vers A megbocsátás szép dolog, de rettenetesen nehéz. Azt hiszem nagyon kevés az olyan ember, aki igazán képes szívből megbocsátani. Talán csak Isten az egyedüli, aki igazán képes a megbocsátásra. Mindannyian mások vagyunk. Szokták is mondani, hogy ahány ember, annyi élet. Sokféleségünk nem csak a kulturális, földrajzi vagy meggyőződésbeli különbségekben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy miként bánunk egymással és önmagunkkal. A harag, a bántás emésztő tűz. Borzasztó veszélyes annak is, aki adja és annak is, aki elszenvedi. Aki adja megtörténhet, hogy nem is gondolja végig micsoda károkat tud okozni egyetlen szóval, aki pedig elszenvedi lehet, hogy nem tudja helyén kezelni sem a bántó félt, sem annak szavait. Az bizonyos, hogy ez egy é

Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből. János evangéliuma 10.29 Előfordult már veled, hogy amikor önmagadra tekintettél, reménytelen esetnek láttad magad és elcsüggedtél? Rossz szokásainkkal, szenvedélyeinkkel, jellembeli hiányosságainkkal szembesülve jogos is ez az érzés. Az üdvösségünk reménysége azonban nem ránk épül! Nem arra, hogy elég jók vagyunk, sőt még csak arra sem, hogy elég jó vagy ügyes hívők vagyunk, hanem arra, aki kellő hatalommal, előrelátással, és bölcsességgel rendelkezik, hogy valóságosan és hatékonyan segítsen rajtunk. Jézus ismer és keres bennünket. Azt kéri, hogy hallgassunk rá és kövessük őt. Így szól: "Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem fogja kiragadni őket az én kezemből." János evangéliuma 10.27-28 Amikor hallgatunk Rá és követjük őt, akkor teret engedünk neki életünkben, és ke

Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz. Példabeszédek könyve 18:9 Egyik ismerősöm néhány éve egy félkész házat vásárolt, amit szeretett volna befejezni, hogy nyugdíjas korára ott élhessen békében. Akárhányszor beszéltünk telefonon és rákérdeztem, hogy bírja a megpróbáltatásokat, borzasztóbbnál borzasztóbb történeteket mesélt. Voltak szakemberek, akik mégsem értek rá a korábban többször is leegyeztetett időpontban, nem jelezték, hogy nem jönnek, és kínkeservesen lehetett csak elérni őket. Természetesen akadtak egymásra épülő munkafolyamatok, amiket különböző szakiknak kellett volna elvégezni, de ha az egyik mégsem tudott jönni, csúszott mindenki másnak is a munkája. A leghorrorisztikusabb történeteket a cserépkályháról mesélte, amiből, mire elkészült, és használni lehetett volna, dőlt a füst minden egyes begyújtáskor, és hiába magyarázta a problémát a készítőnek, a válasz erre az volt, hogy biztosan ő nem tud begyújtani… Mondanom sem kell, hogy egy másik szakember kés

Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett. Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsidókhoz írt levél 4:15-16 "Mielőtt megítélsz valakit, járj egy mérföldet a cipőjében." - mondta a híres angol író, Lesley Pearse. Mennyivel egyszerűbb olyanokkal megbeszélni a küzdelmeinket, problémáinkat, aki megérti azokat, mert átélt már hasonló dolgokat. Ahogy megnyílunk, és rájövünk, hogy a másik is hasonló élethelyzetben volt mint mi, a gát átszakad, és az a sok különbség átalakul. A kritika helyét átveszi az empátia, a rosszallás helyét a megértés. A Biblia elmesél egy történetet, miszerint Isten a földön járt, és átélte a küzdelmeket, amiket te és én átélünk minden nap. Nem úgy áll veled szemben, mint egy távoli, megfoghatatlan lény, aki csak ítéletet mond feletted, holott azt sem tu

Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban, mint a nagyra nőtt palánták, leányaink pedig, mint a faragott oszlopok, amilyenek a palotákban vannak. Zsoltárok könyve 144. fejezet, 12. vers Az ószövetségi korban az utódok, a gyermekek, a felnövekvő generáció volt az egyik legnagyobb érték a társadalomban. Ennek egyszerű oka volt: rájuk épült a jövő. Ezért voltak olyan jelentőségteljesek Isten ígéretei is, amikor népe ősatyáinak–Ábrahámnak, Izsáknak, Jákóbnak–gyermekeket ígért. Évszázadokkal később, Dávid a király, a zsoltáríró egyik énekében arra kéri az Urat, hogy védje és áldja meg népét. Az első dolog, amit említésre méltónak talál, a nép gyermekei, fiataljai. De mégis mit jelent az, hogy legyenek olyanok, mint a nagyra nőtt palánták, vagy a palotákat tartó faragott oszlopok? Egyszerűen csak annyit, hogy ők táplálják a társadalmat, rájuk épül a jövő. Ez a hasonlat két fontos dologra is megtanít bennünket. Egy olyan jóléti társadalomban, mint a miénk, ahol az ember megélhet hetven, nyolcvan v

Jézus ezt mondta nekik: Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Addig járjatok a világosságban, amíg nálatok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket; mert aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy. Amíg nálatok van a világosság, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! Ezeket mondta Jézus, majd elment és elrejtőzött előlük. János evangéliuma 12:35-36 A gyermekeim szobájának ajtajára egy tucat műanyagból készült, különböző méretű világoszöld csillagot ragasztottunk. Örömmel figyelték, ahogy egymás mellé helyeztük őket, és segítettek, hogy hogyan rendezzük el a kisebb és nagyobb égitesteket az ajtólapon. Mi már tudtuk, amit ők csak az este beálltával, a teljes sötétségben láttak meg: a csillagok “feltöltődtek” a nap fényével, és a sötétben világoszöld színben fénylettek az ajtón. János evangéliuma különleges gondolatokkal kezdődik. A többi evangéliumtól eltérően nem Jézus születésének történetét, vagy keresztségének eseményét írja le, hanem szimbólu

Az Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok. Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 8. vers Voltál már úgy, hogy egy egész napos utazás után letetted a fejed, elaludtál és álmodban is ott ültél a kocsiban, a buszon és utaztál tovább? Vagy, hogy egy munkás nap után még álmodban is fested a lakást, gyomlálod a kertet, szeded a cseresznyét, magozod a meggyet, vagy beragad egy sokat dúdolt dallam... Bizony, nem kell agykutatónak lenni ahhoz, hogy belássuk, hogy a gondolkodásunkat leginkább azon dolgok határozzák meg, melyekkel a legszívesebben és a legtöbbször foglalkozunk. Amit naponta, rutinszerűen szemlélünk, hallgatunk, kimondunk, cselekszünk, az mind befolyásolja érzelmeinket, mélyen zsigereinkbe vésődik és meghatározza jellemünket. Éppen ezért, ahogy E.G.White megfogalmazza „ Nem bölcs dolog, ha állandóan a múlt

És új éneket énekeltek ekképpen: Méltó vagy arra, hogy átvedd a könyvet, és feltörd annak pecsétjeit, mert megölettél, és véreddel vásárolta meg őket Istennek minden törzsből és nyelvből, minden nemzetből és népből. Jelenések könyve 5.fejezet 9.vers Szeretek forgatókönyveket gyártani. Leginkább azokban az esetekben, amikor valamit határidőre kell elkészíteni vagy el kell végezni egy feladatot, de egy adott esemény is beindítja a fantáziám és általában az összes lehetőséget lefestem magam előtt. Előfordulnak vészes forgatókönyvek is, amelyek megkövetelik, hogy legalább egy mondat legyen benne, amely nyugalmat áraszt. A Jelenések könyvében – a közhiedelemmel ellentétben – sokkal több pozitív dolog van, mint negatív, még akkor is, ha először nem rögtön látjuk.   Ha eddig esetleg féltél a könyv tartalmától, akkor most szeretnélek megnyugtatni: Jézus a kezében tartja a történelmet és ezzel együtt az életedet is és a Jelenések könyve erről szól! A teremtés pillanatában több forgatókönyv is

Mit mondunk tehát ezekre? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Aki az ő tulajdon fiát nem kímélte, hanem őt mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk mindent vele együtt? Ki vádolja Isten választottjait? Isten, aki megigazít. Ki az, aki kárhoztat? Krisztus, aki meghalt, sőt aki fel is támadt, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk . Római levél8:31-34 Nemrégiben olvastam a következő tanmesét, ami mélyen megérintett és az el nem fogadott legnagyobb ajándékról gondolkodtam- Krisztus bűnt eltörlő helyettes áldozatáról, a kegyelemről. Megosztom ma veletek, kedves olvasók. Egy fiatalember, aki életében először volt részeg, és a kocsmában verekedés közben embert ölt. Letartóztatták és halálra ítélték. Az egész falu nagyon sajnálta ezt a fiút, hisz addig nagyon rendes életet élt. Egy kérvényt írtak az uralkodóhoz és az egész falu aláírta. Leírták, hogy ez a fiú mindig nagyon rendes volt, soha nem tett semmi rosszat, most történt vele először ilyen. Kérték a királyt, ha lehet, adjon

Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. Ézsaiás könyve 41:10 Ugyan már, hogyan lehet félni a kutyáktól? Teszi fel valaki értetlenkedve a kérdést, miközben cuki házikedvencét sétáltatja. El sem tudja képzelni, hogy valakiből ennek az édes négylábúnak már csak a látványa is félelmet, rettegést vált ki, bekapcsolnak az életmentő reflexek, és minden idegszála, izma, gondolata a menekülésre összpontosít. Talán egy rossz kutyás emlék miatt van ez, de az is lehet, hogy semmi köze nincs a négylábúakhoz. Valamiért ott van benne ez a megmagyarázhatatlan, leküzdhetetlen, olykor kontrollálhatatlan félelem. A kutya helyére pedig annyi, de annyi mindent behelyettesíthetünk. Még Istent is. Van, aki fél tőle, néha egyenesen retteg, mert élete során annyian mutatták be károsan a Mindenhatót. Egy zsarnok szülő, egy bántalmazó felnőtt, egy szigorú és következetlen tanító, egy hatalmával visszaélő lelkész. G

Uram, szereteted az égig ér, hűséged a fellegekig. Zsoltárok könyve 36:6 Nem is olyan rég a feleségemmel repülőre szálltunk. Neki ez volt az első alkalom. Nagyon izgult. Amikor már a magasban voltunk, átrepültünk a felhőkön, és csak csodáltuk az alattunk elterülő tájat. Ekkor a gép elkezdett fordulni, megdőlt, olyannyira, hogy a jobb oldalon csak a földet, a bal oldalon csak az eget lehetett látni. Bármilyen magasan is voltunk, az "ég" még mindig magasabban volt. Van egy általam nagyon kedvelt gyerekkönyv, a címe "Találd ki mennyire szeretlek!". Egy kis nyusziról szól és az apukájáról, ahogy azon versengenek, hogy melyikük szereti a másikat jobban. A kis nyuszi a könyv utolsó lapjain elálmosodik, és ahogy a holdra pillant, még elalvás előtt annyit mond apukájának: "Annyira szeretlek, mint ide a hold." Ahogy elalszik, az apukája a fülébe súgja: "Én is annyira szeretlek mint ide a hold... És vissza..." Valahogy így tudom elképzelni ezt a gondolatot

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság. Zsoltárok könyve 32:1-2 Kire érvényes az, amit Dávid ezekben a mondatokban írt? Valószínűleg magunktól is tudjuk, de a zsoltár folytatásából egyértelmű: arra, aki érzi bűnei terhét és megvallja azokat, kérve Isten bocsánatát. Miért fontos ezt tenni? Bizonyára mind voltunk már olyan helyzetben, hogy akarva-akaratlanul megbántottunk valakit, vagy rosszat tettünk neki. Ez az eset mindenképpen piszkálta a lelkiismeretünket, de ha olyan valaki ellen tettünk valami rosszat, akit szerettünk, akkor különösen bántott, nem? Azon törtük a fejünket, hogy hogyan hozhatnánk helyre. Mert terhelte a kapcsolatunkat, mert nyomasztott minket. Ki akartunk békülni vele. Ha Istent szeretjük, akkor az is rosszul esik, az is bánt minket, amit vele szemben követünk el, még akkor is, ha tudjuk, hogy minden rossz ellenére szeret, és mindig kész megbocsátani, ha őszinté

Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s