Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: 2024

Készen állsz?

Kép
Ha gyalogosokkal futva is kifáradsz, hogyan fogsz lovakkal versenyezni? Ha csak békés tájon érzed biztonságban magad, mit fogsz csinálni a Jordán sűrűjében?! Jeremiás 12:5 Középiskolás voltam, amikor egy társunk kezdeményezésére az osztályból egy csapattal beneveztünk egy tájékozódási futóversenyre. A tájékozódás nem volt gond, hiszen erdésznek tanultunk, jól ismertük a térképet. A futásról is úgy gondoltuk, hogy menni fog. Csak arra nem számítottunk, hogy mindjárt az elején 3-400 métert egy sípályán kell megenni - felfelé! Nem voltunk tapasztalt futók, nem voltunk olyan kondiban, és az a kis bemelegítés az indulás előtt nem sokat ért. Nagy lendülettel elindultunk, de aztán többekhez hasonlóan ennek a pár száz méternek az utolsó harmadát én is levegő után kapkodva, már csak gyalogolva tettem meg. Utána persze tudtam újra futni, de értékes perceket veszítettem azzal, hogy nem voltam felkészülve arra, ami rám várt. A lelki életben is járhatunk így. Az ismeretlen, kényelmetlen, vagy ahogy

Az igazi világosság

Kép
Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. János evangéliuma 1:9 Az emberi szem ideális esetben nagyszerűen végzi a dolgát. Ez a feladat nem más, mint begyűjteni és az agyunk számára értelmezhető információvá alakítani a külvilágból beérkezett fényt. A napból induló, a különböző felületekről, különböző hullámhosszokon visszaverődő fény aztán a szemünk közreműködésével az agyunkban megjeleníti az embereket, fákat, autókat, a televíziót, a könyv lapjaira nyomtatott betűket, ezt az áhítatot, amit éppen olvasol. És ha ezt el tudod olvasni, akkor te is alá tudod támasztani hogy az emberi szem ideális esetben nagyszerűen végzi a dolgát. Viszont, mint a világon minden, az emberi szem is korlátozva van. fény nélkül, vagy túl sok fényben közel használhatatlanná válik. Továbbá vannak olyan hullámhosszú fények is, melyeket nem tud érzékelni, mert kívül esnek az általunk látható tartományon – noha bizonyos állatok képesek látni némelyiket. Ilyenek p

A törvény és a pogányok

Kép
Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete a szívükbe van írva, bizonysága ennek lelkiismeretük és gondolataik, melyek hol vádolják, hol felmentik őket… Rómabeliekhez írt levél 2. fejezet 14-15. vers Az első, főként zsidókból álló keresztény gyülekezetek egyik legnagyobb dilemmája az volt, hogy Krisztus halála után a törvény mely előírásai lettek betöltve és mely részei maradtak érvényben, illetve mely parancsolatok betartását kell megkövetelni a más népek (római, görög, stb.) közül megtérőktől. Ahogy Pál apostol leveleiből is kiderül, két alapállás feszült egymásnak. Az egyik - főként a zsidókból megtértek részéről-, amely a törvénnyel dicsekedett. (Róm.2:17,23) A másik – a pogányságból jöttek részéről, amely szerint a „törvény vége Krisztus” (Róm.10:4), a törvény rossz és felesleges, sőt keresztényként már bűn m

A magunk harca...

Kép
Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr! Krónikák második könyve 20.fejezet 17.vers Ki hallott már olyan győzelemről, amelyért nem kellett megharcolni? Ki tapasztalt már küzdelem nélküli győzelmet? Nos, ezekre igencsak csekély az esély… Ingoványos talajra tévedhetünk ha megragadunk azon a ponton, hogy egy olyan harcban, amelyet Isten vív az övéiért   az embernek semmit nem kell tennie. Kardot rántani, íjat venni vagy pisztolyt fogni valóban nem kell. Az ellenséget győzködni, a magunk igazát bizonygatni vagy Isten nevében birokra kelni szintén nem kell. Minden harcot az Úr vállal, legyen szó fizikai vagy lelki harcról. De az Ő harca csak akkor teljesedhet be, ha előtte mi is megvívtuk a magunk harcait. De milyen harcot, ha maga Isten szólít fel arra, hogy ne harcoljunk és csak álljunk és nézzünk? A magunk harcát magunk ellen

A kenyér ára

Kép
Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. János evangéliuma 6:35 Egy éhes ember számára milyen nagy segítség egy szelet kenyér is! Ha szembesültünk mulandóságunkkal, milyen hatalmas ígéret a mennyei kenyér, amely életet ad! Értelmet és reményt ad a hétköznapoknak. Jézusban ajándékozott meg minket Isten az élettel. Mindenkinek felkínálja az életet, csak azt kéri, hogy menjünk hozzá és bízzunk benne. Nem teljesíthetetlen feltétel ez, s arra számítanék, hogy bárki örömmel él ezzel a lehetőséggel. Mégis - János evangéliuma szerint - kevesen ragadták meg örömmel, sőt sokan azt mondták: "kemény beszéd ez" (János evangéliuma 6.60). Megértették, hogy amit Jézus kér az az, hogy adják át számára az első helyet és bizalommal kövessék őt. Túl nagy árnak találták ezt, ezért elutasították, s a maguk útján próbálták megtalálni az életet. Te kész vagy Jézusnak átadni a kontrollt és rábízni magad teljesen

Segít-e az aggodalom?

Kép
De aggódásával ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy perccel is? Lukács 12:25 A Kémek hídja című filmben van egy emlékezetes jelenet: Tom Hanks, aki egy ügyvédet játszik, megkérdezi védencét, a nehéz helyzetbe került orosz kémet játszó Mark Rylance-t, hogy nem aggódik-e. Jogos kérdés, hiszen pengeélen táncoltak, és sok forgott kockán. A kém rezzenéstelen arccal válaszol: „Miért, az segítene?” Ez a válasz egyszerű, de elgondolkodtató. Tényleg. Segít az aggodalom? Az életünk tele van olyan dolgokkal, amik miatt aggódunk: a jövő, a siker, az anyagiak, kapcsolatok, az egészség, a választás, vagy hogy merre tartunk egyáltalán., a szeretteink, a másik ember, a javaink, a halál. Végtelen a tárház. De mit érünk el azzal, ha mindezen rágódunk? Segít? Nem. Hiába feltételezzük, hogy ha sokat rágódunk valamin, talán jobban irányíthatjuk azt. Ez nem így működik. Sajnos visszaeső aggódók vagyunk. Újra meg újra előre elképzeljük a legrosszabb forgatókönyvet. Így az aggodalom épp azokat

Bízz az Úrban!

Kép
Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert ő munkálkodik: világossá teszi igazságodat, jogodra fényt derít. Zsoltárok 37:5–6 Az évnek ebben az időszakában mindenhol „szörnyeket” látunk. De mi is a „szörnyeteg” valójában? A „szörnyeteg” visszaél hatalmával, bánt másokat, elnyom, miközben sokszor szépnek, szentnek mutatkozik. A zord külső alatt azonban fontos, hogy sokszor csak egy megsebzett ember lakik, aki a valódi Szépség gyógyító szeretetére vár. Ez az, amit nehéz szem előtt tartani, amikor egy-egy hétköznapi „szörnyeteg” éppen engem szemel ki „vacsorájának”. Mit tehetünk, tehát, ha „szörnyeteggel” találkozunk? A Zsoltárok 37:5-6 először arra bátorít, hogy ne nézzünk szembe egyedül a „szörnyekkel”. Isten az, aki profi ebben. Ő segít nekünk egészséges módon küzdeni. Ő nem csak papíron, vagy szóban segít, hanem olyan nyilvánvalóan, ahogy a sötétséget elűzi a déli nap ragyogó fénye. A déli nap fényénél azok a dolgok, amelyek most talán rejtve vannak, mindenki számára láthatóvá válnak. Ér

A legértékesebb dicséret

Kép
Más dicsérjen téged, ne a te szájad, az idegen, és ne a te ajkad! Példabeszédek könyve 27:2 Érdekes, hogy keresztény körökben mennyire megosztóak az egyházi (vagy épp nem egyházi) ünnepek. Különösen igaz ez az október utolsó és november első napjai körüli ünnepcsokorra. A keresztények egy része például ma a megdicsőült szentekre emlékszik, azokra a személyekre, akik a történelem során életükben és halálukban már győztek, és ezzel együtt előretekintenek arra az időre, amikor az egyház egésze, Isten teljes népe a győztesek között lesz. A keresztények másik csoportja viszont elutasítja ezt az ünnepet, halotti kultuszként tekintve rá. Ami azért érdekes, mert, ha nem is ilyen formában, de az ősök, az előttünk járó, Istenért küzdő személyek tisztelete minden közösség, minden kultúra része. (Gondoljunk csak a tegnap ünnepelt reformáció világnapjára.) Függetlenül attól, kik vagyunk, és milyen módon ünneplünk, mindannyian felnézünk azokra az emberekre, akik Isten szolgálatára, valamint lehetőle

Krisztus evangéliuma

Kép
Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni. Pál levele a rómaiakhoz 1:16-17 Mi a te evangéliumod? Az “evangélium” görög szó, a jelentése “örömhír”, ám a keresztény kultúrkörben a görög kifejezés átiratát használjuk a leggyakrabban. Aztán ha kinyitjuk a Bibliánkat, valahol a teljes terjedelem kétharmadánál találunk négy olyan rövid könyvet is, ami különböző férfi nevekhez köthető “evangéliumokat” foglalnak magukban – Máté, Márk, Lukács és János evangéliumai. Aztán ott vannak a különböző felekezetek által hirdetett “jó hírek” is, amik sokszor evangéliumoknak álcázva hagyják el a tanítók száját: az egészséges életmód evangéliuma, a bűntelenség evangéliuma, az imádat napjának evangéliuma, a próféciák evangéliuma. De Pál a mai szakaszban nem ezekről beszél – egyikről sem. Ő

A boldogság szendvicse

Kép
Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,  hanem az Úr törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.  Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz. 1. Zsoltár 1-3. vers Ebédidő! – kiáltott a művezető. Az építőmunkások szerszámaikat letéve elindultak az étkező felé, ahol mindenki elővette a kis elemózsiáját és csendben leültek enni, mire egyikük siránkozva így kiáltott fel: - Ó, ne már! Megint nutellás lekváros rántott húsos szendvics! Pfuj, de utálom! Erre társai szinte egyszerre kérdezték: - Te Bob! Miért nem mondod meg otthon az asszonynak, hogy készítsen valami mást ebédre? - Milyen asszonynak? – kérdezett vissza Bob - Nekem nincs feleségem. Én magamnak készítem a szendvicset. S bizony, mily igaz, akár beismerjük, akár nem, az életünk ’szendvicsét’ mi is mindannyian magunknak készítjük. Boldogtal

Melyiket választod?

Kép
Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. Máté evangéliuma 7.fejezet 13-14.vers Szerinted mi juttat a Mennyországba? Érdekes kérdés ez… Láttam egy filmet, amely bár nem keresztény megvilágításba vizsgálja a témát, de rámutatott egy nagyon fontos és lényegi kérdésre: mennyit érünk mi és ez befolyásolja-e azt, hogy a Mennyországba kerülünk-e vagy sem? A film egy része ugyanis azt dolgozza fel, hogy mennyi pénzt kell fizetnie egy embernek ahhoz, hogy amikor meghal a lelke a Mennyországba kerüljön és ne az alvilágba… Jézus mondatait nem a véletlen szülte. A kor vallási vezetői nagyon nagy hangsúlyt fektettetek a kegyességre, a látványos cselekedetekre, a hangos és nagyot mondó imákra és mindenre, amely nagy látványosságot adott.   F ontosnak tartották, hogy imáik hosszúak, böjtjük minél mutatós

Családi gondoskodás

Kép
Ha pedig valaki az övéinek és főleg házanépének nem viseli gondját, az megtagadta a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 1Timótheus5:8 A napi igénk nem gyakran idézett bibliai szakasz, de ennek ellenére sok kérdést vet fel az „övéink”- azaz „mieink” kapcsán, ez pedig a családi életünk, a benne élőkről való gondoskodásról. A családjaink helyzete nem egyszerű. Ezeket a gondolatokat éppen az őszi szünet idején írom és rögtön megjelennek az iskolásaim arcai. Ismerve helyzetüket, tudom, gyakran az alapvető fizikai szükségleteikre nem viselnek gondot szüleik, nevelőik. Nem beszélve az érzelmi és mentális egészségük-, valamint az idegrendszer fejlődését támogató gondoskodás hiányáról. Amióta köztük dolgozom, talán ez az egyik legkevésbé megértett jelenség, hiszen az én szüleim, mindent megtettek, ami tőlük kitellett, hogy rólam és testvéreim gondot viseljenek, pedig nekik is voltak nehézségeik, és viszonylag korlátozottak voltak a lehetőségeik. Hívőként milyen lehetőségeink vannak? A Bibliát kut

Mert van még szeretet

Kép
A gyűlölet viszályt teremt, de minden hűtlenséget eltakar a szeretet. Példabeszédek könyve 10:12 Megtelt a világ gyűlölettel. Ott van az utcákon, a tereken, a törvényhozás helyén, a megemlékezéseken. A munkahelyen, az iskolában, az otthonokban, a gyülekezetekben. Áthatja a mindennapokat az ellenség-keresés, a széttöredezettség, a megnemértés. De ott van a szeretet is. Lehet, hogy sokszor nehéz észrevenni, mert annyi rossz példát látunk, de hidd el, léteznek szeretetből fakadó tettek! Létezik olyan, hogy fontos vagy valakinek, létezik megértés, elfogadás, együttérzés. Akkor is, ha keresni kell. De megéri keresni. Létezik baráti ölelés, amikor nem mondja senki, „ne sírj!” Létezik olyan, hogy valaki elfogadja az érzéseidet, és nem bíztat arra, hogy nyomd el őket, mert „egy keresztény nem érezhet így”. Padlót fogtam, kiégtem, pánikrohamaim voltak, nem tudtam már kontrollálni a szorongásomat, nem láttam semmilyen fényt. De ők ott voltak mellettem. Meghallgattak. Mindent. Nem ítéltek e

Nem lesz többé halál

Kép
Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr! Ézsaiás 25:8 „Minden olyan szörnyű” – mondják. Konfliktusok, nehéz helyzetek, küzdelem, fájdalom, szenvedés, bizonytalanság, kilátástalanság. Tagadhatnánk, de tényleg néha az emberre nehezedik ez az összetört világ, és nincs már működő és ésszerű elhárító mechanizmus. De kié az utolsó szó? Ézsaiás könyve válaszol: „Véget vet a halálnak örökre! Az én Uram, az Úr letörli a könnyet minden arcról, leveszi népéről a gyalázatot mindenütt a földön! – Ezt ígéri az Úr!” Ennek az éremnek két oldala van: egyrészt az életben mindenkinek kijut könnyből. Hűséges, vagy gonosz, igaz, vagy bűnös, az élet tragédiái, krízisei megtalálnak. De van egy másik oldala is: van valaki, aki minden arcról letörli a könnyet. Ez azt jelenti, hogy nem a fájdalom, és nem a veszteség mondja ki az utolsó szót. Van remény! Isten azt ígéri, hogy Ő mondja ki az utolsó szót – és

Akiket Jézus rehabilitál

Kép
Jézus így felelt neki: Ma lett üdvössége ennek a háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia. Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. Lukács 19:9-10 Az az ember, akinek Jézus a fenti szavakat mondta, Zákeus volt, a jerikói fővámszedő.   Munkája és ahhoz kapcsolódó visszaélései miatt mindenki gyűlölte a városban, részben okkal. Jézus mégis látta, mi van legbelül: a gondolataiban, az érzéseiben, a vágyaiban, ezért megszólította, és bizalmat szavazott neki. Nála vacsorázott és szállt meg aznap. Emiatt már nem csak Zákeusról, hanem Jézusról is megvolt a jerikóiak véleménye... Nem tudjuk, mi mindenről beszélgettek aznap este, de csoda történt. Zákeus olyan döntést hozott, amit kevesen mernénk megtenni: vagyona nagyobbik részéről azonnali hatállyal lemondott. Ráadásul részben azok javára, akiket becsapott, és akiket csak úgy tudott kártalanítani, hogy vállalta a számára megszégyenítő találkozást velük! Egy biztos: döntése hátterében a Krisztus iránti hálából és szere

A reménység Istene

Kép
A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által. Pál levele a rómaiakhoz 15:13 A számítógépemen van egy jegyzetem, amibe összegyűjtöttem minden olyan áldást, amit az igehirdetéseim végén el szoktam mondani. Ha még nem vagy járatos ilyen körökben, akkor ezt képzeld el úgy, mint az igei gondolatok zárszavát, amolyan búcsúzó gondolatokat. Általában ezeket valamelyik újszövetségi levélből szoktuk idézni, különösen azokat a verseket, amelyeket a levél írója búcsúzásként a levél olvasoihoz intéz. Az egyik ilyen áldás, amit gyakran, és nagyon szívesen használok fel, a mai szakaszunk. Pál apostol a levele végéhez érkezve, még az utóiratok előtt ezekkel a szavakkal búcsúzik a Rómában élő hittestvéreitől. Milyen jó is volna találkozni velük, de amíg ez nem valósulhat meg, “a reménység Istene töltsön be titeket a hitben”.  Ahány lelkész, annyi stílus, kedvenc téma, megközelítés. Nem mindegyik szimpatiku

Isten kijelentése

Kép
Én hirdettem, és megtartottam, és megjelentettem, és nem volt idegen isten köztetek, és ti vagytok az én tanúim, így szól az Úr, hogy én Isten vagyok. Ézsaiás könyve 43. fejezet 12. vers „Én Isten vagyok”; visszhangzik többször Isten kijelentése itt Ézsaiás könyvében: „Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincsen szabadító!” (43:11); „Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.” (44:6); „Ti vagytok tanúim! Hát van-é rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!” (44:8); „Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kívül nincs Isten!” (45:5). S hogy miért kellett ezt ennyiszer elismételni a választott nép felé? Mert sajnos, hiába volt számukra a távoli múlt megannyi csodája, tapasztalata (Vörös-tengeren való átkelés, felhő- és tűzoszlop, mannahullás, stb.), hiába látták Salamon Templomát a maga pompájában, hiába hordták ezerszámra az áldozataikat, mert közben ők is legyártották a maguk házi ’aranyborjúit’. „Az ember cédrusfát vág magának… tüzet gerjeszt, és melegszik

Építkezz az összetörtségből

Kép
Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett. Pál levele az Efézusiakhoz 4.fejezet 22-24.vers Ismered a törött korsó történetét? Egy teljesen átlagos korsó volt. Semmi díszítés, semmi cicoma.   Érte nyúltak, ha a forró nyári napon friss vízért mentek a kútra és benne tárolták a téli hideg időre készült forró italokat is. Minden évszakban kitűnően működött. Egyik nap a gazdasszony egy hirtelen mozdulatot tett és a korsó az asztal széléről a földre zuhant. Darabokra tört. Nagyon sajnálták, mert tudták az értékét és próbálták megmenteni. Foldozták itt, foldozták ott, de a korsó árnyéka lett csupán önmagának. Amikor a sokadik alkalommal folyt át rajta a friss víz úgy döntöttek, hogy megválnak a korsótól. Felkerült a padlásra és talán még azóta is ott van… Te mikor törtél össze utoljára? Mikor érezt

Vetés és aratás

Kép
Ha teljes erőddel jóra igyekszel, jóindulatra számíthatsz te is, ha pedig gonoszságra törekszel, azt kapod te is. Példabeszédek könyve 11.27 (EFO) Isten a természetben az aratást elválaszthatatlanul összekötötte a vetéssel. Nincs olyan őrült gazda, aki bár chili magot vetett, arra számít, hogy majd finom, édes paradicsomot takarít be. Olyan sincs, aki vetés nélkül számítana aratásra, vagy aki a vetés után már másnap termést várna. A kertész sokat tehet a jó termésért, de tudja, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatása. A természet által Isten egyszerre tanít türelmes, kitartó munkára, és alázatos, hálás lelkületre. Azt ahogyan másokhoz viszonyulsz, tekintsd magvetésnek! Ne vess olyan magot, amilyen termést nem szeretnél magadnak! Nem te választod meg, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzád, de azt igen, hogy te hogyan fordulsz feléjük! Ha kedvesen, türelmesen, segítőkészen és jóindulatúan viszonyulsz, akkor jó eséllyel fogod ezt tapasztalni. Persze néha elveri a jég a termést, de attól m

Elefánt a porcelánboltban

Kép
Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Pál második levele a korinthusiakhoz 4:6-10 Még bőven általános iskolába jártam, amikor szüleim vettek egy új étkészletet. A meglévő már elég hiányos volt, rengeteg darabját összetörtük, nem tudtunk hat egyforma terítéket kitenni belőle az asztalra, hogyha vendég jött hozzánk (de szerintem négy egyformát sem a mindennapokban, annyira szedett-vetett volt), úgyhogy eljött az ideje az újításnak. Miután megvették, anyám nyomatékosan kijelentette, hogy ak

Mindig veled!

Kép
Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. Pál első levele a thesszalónikaiakhoz 5:8-11 Egyszer egy lelkész kollega azt mondta, hogy jókat szokott kacagni magában amikor a gyülekezetben egyesek úgy imádkoznak, hogy "Urunk, kérünk légy velünk..." Azt mondta, hogy ilyenkor elképzeli, ahogy Isten a gyülekezet ajtaja előtt vár, és amikor elhangzik a mondat, belép az ajtón, majd leül a padsorokba, mert végre bejöhetett. Minden vicc valamennyire komoly. Néha így képzeljük el Istent. Mintha meg kéne hívnunk bárhova, hogy ott lehessen.  Pál azt mondja, hogy még álmodban is veled van. Nem csak akkor, amikor összekulcsolod a k

Szabadság és ígéret

Kép
Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Zsoltárok könyve 119:92 A törvény szó nem valami vidám kifejezés. A legtöbbször különböző szabályok, kötelezettségek, vagy akár szankciók és büntetés is juthat róla eszünkbe. Isten ószövetségi népe számára azonban a törvény valami sokkal több volt. Ők a Tóra szót használták, ha a törvényre akartak hivatkozni, amit mi Mózes öt könyveként ismerünk. De miről is szól ez az öt könyv? A Tóra annak a története, hogyan választ ki Isten egy kicsi, elnyomott népet, és szabadítja fel őket rabszolgatartóik hatalma alól. A Tóra annak a története, hogyan ad ennek a népnek egy egész országot, és az országnak olyan alkotmányt, amely valóban szem előtt tartja a polgárok, de még a föld, a környezet jogait is. A Tóra annak a története, hogyan tart ki Isten az ígéretei mellett, még akkor is, ha követői hűtlenek és hálátlanok. Ha erről az oldalról nézzük, egyből más értelmet nyer Isten törvénye. És ma is az ő hűsége, ígéretei és a róla szóló t

130-cal a völgyben

Kép
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:4 Amikor az autópályán, 130 km/h-s sebességgel (na jó, bevallom, néha egy kicsit többel is) vezetek, néha eszembe jut, hogy milyen érdekes helyzet is ez, milyen mértékű bizalomra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán be merjek ülni az autóba. Kezdjük ott, hogy a jármű műszaki állapota több száz ember szakértelmén, figyelmességén és becsületességén múlik, kezdve azokkal a személyekkel, akik megtervezték, a gépeket beállították, vagy saját két kezükkel összeszerelték, a szervíz alkalmazottain keresztül egész a benzinkút üzemeltetőjéig, akinél legutóbb tankoltam. Aztán ott van a közútkezelő, akinek a munkájától az utak állapota függ, amin vezetek. Aztán a többi autósról ne is beszéljünk, a figyelmük mértéke, vagy hozzáértésük mindig lutri, és mégis, én ott vagyok, és 130-cal vezetek, úgy, hogy eszembe se jut, hogy elgurul az egyik kerekem, beszakad az út

Bemenni Isten Országába

Kép
A tanítványok pedig álmélkodnak az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Márk evangéliuma 10. fejezet 24. vers Szerintem ez, azaz a gazdag ifjú története az egyik legkeményebb lecke az Újszövetségben. S miért? Mert látszólag arról szól, hogy Istennek semmi sem elég. Nem elég az, hogy naponta akár több órán át térdre esve ’Jó Mester’-ként szólongatjuk. (17. vers) Nem elég az, hogy gyermekkorunk óta hiánytalanul betartjuk az összes törvényt, hogy tisztelettudóan viselkedünk a szüleinkkel, hogy hűségesek vagyunk a házastársunkhoz, hogy becsületesek vagyunk az üzleti életben, sőt, hogy nem is pletykálkodunk. (20. vers) De az sem lenne elég, ha egész vagyonunkat alamizsnaként szétosztanánk, ha a testünket tűzre adnánk, ha annyit és úgy tanulmányoznánk a Szentírást, hogy az összes próféciát ismernénk is,” (1Kor.13:2-3) Értsük meg! A teve sehogy sem fér át a tű fokán! (25.vers) S hogy akkor mé

Erre nagyon vigyázz!

Kép
Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 71.Zsoltár 18-19.vers Amikor kicsi gyerekként azt mondták, hogy „Na majd megtudod, ha öreg leszel.”, nem értettem, hogy mire gondolnak. Mit fogok megérteni és mikor leszek öreg? Erre természetesen nem érkezett válasz… Nos, azóta felnőttem. Jóllehet még fiatal vagyok, de már öregebb, mint akkor voltam, amikor a fenti mondat elhangzott. Azóta „találkoztam” sok boldog, megható és kedves élménnyel és sajnos sok rossz, fájdalmas és keserű tapasztalattal. Azóta megértettem, hogy az idő a legnagyobb kincs, amivel rendelkezünk és tudom, hogy végtelenül bánni fogom, „majd ha megtudom”, „majd ha öreg leszek”, hogy oly’ sok pillanatot töltöttem aggódva, szorongva, rossz helyzetekbe beragadva és boldogtalanul. Azóta megtanultam, hogy értékelni kell a napfelkeltéket, a naplementéket, a

Tedd a jót nehéz körülmények között is!

Kép
A jótevésben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Galatai levél 6:9 Amikor a mai szöveget elolvastam, eszembe jutott egy olyan helyzet Izrael történetéből, amikor nemhogy a jó cselekvését nem akarták folytatni, hanem az életük természetes tevékenységeit és fel akarták függeszteni- ez a babiloni fogság idején történt.  Nabukodonozor amikor először vette ostrom alá a szent várost, elvitte az izraeliták krémjét fogságba. Aztán kis idővel később újra visszatért és lerombolta Jeruzsálemet, köztük a templomot is. Akik nem a harcokban vesztek el, azokat meg fogságba vitte Babilonba. Izrael népének idegen országban kellett élnie, idegen istenségek között és a pogány király uralkodása alatt. Nagyon távolra kerültek a dicsőséges Izrael álmától, és az addig dédelgetett álmaik szerte foszlani kezdtek. Hogy mennyire nehezen élték meg ezt a helyzetet az a 137. Zsoltár olvasásakor rajzolódik ki előttünk: „Ott ültünk Babilon folyói mellett, és sírtunk, amikor Sio

Keresztül a rengetegen

Kép
Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:1-4 Aki vezet, ismeri a rengeteget, mint a tenyerét, és akkor is tudja, merre kell menni, ha az ösvényt már rég benőtte a fű, a bokrok vagy egy csapat akácfa. Megeshet, hogy az egyik kereszteződésnél te erősködsz: „Már pedig itt nem tovább egyenesen, hanem srégen balra kell menni!” „Akkor menjünk arra!” – biccent békésen, és később veled együtt küzdi át magát a kiszáradt patakmeder bokaficamító kövein. Eljön a pillanat, nem is egyszer, amikor úgy érzed, itt a vége, te feladod, nem éri meg keresztülgázolni a csalántengeren. Aztán mégis folytatod. Vele. Sajgó lábakkal, kimerülten. De az út épp egy csendes ligethez ér, ahol jólesik megpihenni, új erőre kapni, aztán élvezni, ahogy a szél összekócolja a ha