reggeli dicséret

Ha teljes erőddel jóra igyekszel, jóindulatra számíthatsz te is, ha pedig gonoszságra törekszel, azt kapod te is. Példabeszédek könyve 11.27 (EFO) Isten a természetben az aratást elválaszthatatlanul összekötötte a vetéssel. Nincs olyan őrült gazda, aki bár chili magot vetett, arra számít, hogy majd finom, édes paradicsomot takarít be. Olyan sincs, aki vetés nélkül számítana aratásra, vagy aki a vetés után már másnap termést várna. A kertész sokat tehet a jó termésért, de tudja, hogy vannak dolgok, amikre nincs hatása. A természet által Isten egyszerre tanít türelmes, kitartó munkára, és alázatos, hálás lelkületre. Azt ahogyan másokhoz viszonyulsz, tekintsd magvetésnek! Ne vess olyan magot, amilyen termést nem szeretnél magadnak! Nem te választod meg, hogy mások hogyan viszonyulnak hozzád, de azt igen, hogy te hogyan fordulsz feléjük! Ha kedvesen, türelmesen, segítőkészen és jóindulatúan viszonyulsz, akkor jó eséllyel fogod ezt tapasztalni. Persze néha elveri a jég a termést, de attól m

Isten ugyanis, aki ezt mondta: „Sötétségből világosság ragyogjon fel”, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak: Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak; letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. Pál második levele a korinthusiakhoz 4:6-10 Még bőven általános iskolába jártam, amikor szüleim vettek egy új étkészletet. A meglévő már elég hiányos volt, rengeteg darabját összetörtük, nem tudtunk hat egyforma terítéket kitenni belőle az asztalra, hogyha vendég jött hozzánk (de szerintem négy egyformát sem a mindennapokban, annyira szedett-vetett volt), úgyhogy eljött az ideje az újításnak. Miután megvették, anyám nyomatékosan kijelentette, hogy ak

Mi azonban, akik a nappal fiai vagyunk, legyünk józanok, vegyük magunkra a hit és a szeretet páncélját és mint sisakot, az üdvösség reménységét. Mert Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár alszunk, vele együtt éljünk. Vigasztaljátok tehát egymást, és építse egyik a másikat, ahogyan teszitek is. Pál első levele a thesszalónikaiakhoz 5:8-11 Egyszer egy lelkész kollega azt mondta, hogy jókat szokott kacagni magában amikor a gyülekezetben egyesek úgy imádkoznak, hogy "Urunk, kérünk légy velünk..." Azt mondta, hogy ilyenkor elképzeli, ahogy Isten a gyülekezet ajtaja előtt vár, és amikor elhangzik a mondat, belép az ajtón, majd leül a padsorokba, mert végre bejöhetett. Minden vicc valamennyire komoly. Néha így képzeljük el Istent. Mintha meg kéne hívnunk bárhova, hogy ott lehessen.  Pál azt mondja, hogy még álmodban is veled van. Nem csak akkor, amikor összekulcsolod a k

Ha nem törvényed gyönyörködtetne, elpusztulnék nyomorúságomban. Zsoltárok könyve 119:92 A törvény szó nem valami vidám kifejezés. A legtöbbször különböző szabályok, kötelezettségek, vagy akár szankciók és büntetés is juthat róla eszünkbe. Isten ószövetségi népe számára azonban a törvény valami sokkal több volt. Ők a Tóra szót használták, ha a törvényre akartak hivatkozni, amit mi Mózes öt könyveként ismerünk. De miről is szól ez az öt könyv? A Tóra annak a története, hogyan választ ki Isten egy kicsi, elnyomott népet, és szabadítja fel őket rabszolgatartóik hatalma alól. A Tóra annak a története, hogyan ad ennek a népnek egy egész országot, és az országnak olyan alkotmányt, amely valóban szem előtt tartja a polgárok, de még a föld, a környezet jogait is. A Tóra annak a története, hogyan tart ki Isten az ígéretei mellett, még akkor is, ha követői hűtlenek és hálátlanok. Ha erről az oldalról nézzük, egyből más értelmet nyer Isten törvénye. És ma is az ő hűsége, ígéretei és a róla szóló t

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:4 Amikor az autópályán, 130 km/h-s sebességgel (na jó, bevallom, néha egy kicsit többel is) vezetek, néha eszembe jut, hogy milyen érdekes helyzet is ez, milyen mértékű bizalomra van szükség ahhoz, hogy egyáltalán be merjek ülni az autóba. Kezdjük ott, hogy a jármű műszaki állapota több száz ember szakértelmén, figyelmességén és becsületességén múlik, kezdve azokkal a személyekkel, akik megtervezték, a gépeket beállították, vagy saját két kezükkel összeszerelték, a szervíz alkalmazottain keresztül egész a benzinkút üzemeltetőjéig, akinél legutóbb tankoltam. Aztán ott van a közútkezelő, akinek a munkájától az utak állapota függ, amin vezetek. Aztán a többi autósról ne is beszéljünk, a figyelmük mértéke, vagy hozzáértésük mindig lutri, és mégis, én ott vagyok, és 130-cal vezetek, úgy, hogy eszembe se jut, hogy elgurul az egyik kerekem, beszakad az út

A tanítványok pedig álmélkodnak az ő beszédén; de Jézus ismét felelvén, monda nékik: Gyermekeim, mily nehéz azoknak, akik a gazdagságban bíznak, az Isten országába bemenni! Márk evangéliuma 10. fejezet 24. vers Szerintem ez, azaz a gazdag ifjú története az egyik legkeményebb lecke az Újszövetségben. S miért? Mert látszólag arról szól, hogy Istennek semmi sem elég. Nem elég az, hogy naponta akár több órán át térdre esve ’Jó Mester’-ként szólongatjuk. (17. vers) Nem elég az, hogy gyermekkorunk óta hiánytalanul betartjuk az összes törvényt, hogy tisztelettudóan viselkedünk a szüleinkkel, hogy hűségesek vagyunk a házastársunkhoz, hogy becsületesek vagyunk az üzleti életben, sőt, hogy nem is pletykálkodunk. (20. vers) De az sem lenne elég, ha egész vagyonunkat alamizsnaként szétosztanánk, ha a testünket tűzre adnánk, ha annyit és úgy tanulmányoznánk a Szentírást, hogy az összes próféciát ismernénk is,” (1Kor.13:2-3) Értsük meg! A teve sehogy sem fér át a tű fokán! (25.vers) S hogy akkor mé

Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 71.Zsoltár 18-19.vers Amikor kicsi gyerekként azt mondták, hogy „Na majd megtudod, ha öreg leszel.”, nem értettem, hogy mire gondolnak. Mit fogok megérteni és mikor leszek öreg? Erre természetesen nem érkezett válasz… Nos, azóta felnőttem. Jóllehet még fiatal vagyok, de már öregebb, mint akkor voltam, amikor a fenti mondat elhangzott. Azóta „találkoztam” sok boldog, megható és kedves élménnyel és sajnos sok rossz, fájdalmas és keserű tapasztalattal. Azóta megértettem, hogy az idő a legnagyobb kincs, amivel rendelkezünk és tudom, hogy végtelenül bánni fogom, „majd ha megtudom”, „majd ha öreg leszek”, hogy oly’ sok pillanatot töltöttem aggódva, szorongva, rossz helyzetekbe beragadva és boldogtalanul. Azóta megtanultam, hogy értékelni kell a napfelkeltéket, a naplementéket, a

A jótevésben meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk majd, ha el nem lankadunk. Galatai levél 6:9 Amikor a mai szöveget elolvastam, eszembe jutott egy olyan helyzet Izrael történetéből, amikor nemhogy a jó cselekvését nem akarták folytatni, hanem az életük természetes tevékenységeit és fel akarták függeszteni- ez a babiloni fogság idején történt.  Nabukodonozor amikor először vette ostrom alá a szent várost, elvitte az izraeliták krémjét fogságba. Aztán kis idővel később újra visszatért és lerombolta Jeruzsálemet, köztük a templomot is. Akik nem a harcokban vesztek el, azokat meg fogságba vitte Babilonba. Izrael népének idegen országban kellett élnie, idegen istenségek között és a pogány király uralkodása alatt. Nagyon távolra kerültek a dicsőséges Izrael álmától, és az addig dédelgetett álmaik szerte foszlani kezdtek. Hogy mennyire nehezen élték meg ezt a helyzetet az a 137. Zsoltár olvasásakor rajzolódik ki előttünk: „Ott ültünk Babilon folyói mellett, és sírtunk, amikor Sio

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem. Zsoltárok könyve 23:1-4 Aki vezet, ismeri a rengeteget, mint a tenyerét, és akkor is tudja, merre kell menni, ha az ösvényt már rég benőtte a fű, a bokrok vagy egy csapat akácfa. Megeshet, hogy az egyik kereszteződésnél te erősködsz: „Már pedig itt nem tovább egyenesen, hanem srégen balra kell menni!” „Akkor menjünk arra!” – biccent békésen, és később veled együtt küzdi át magát a kiszáradt patakmeder bokaficamító kövein. Eljön a pillanat, nem is egyszer, amikor úgy érzed, itt a vége, te feladod, nem éri meg keresztülgázolni a csalántengeren. Aztán mégis folytatod. Vele. Sajgó lábakkal, kimerülten. De az út épp egy csendes ligethez ér, ahol jólesik megpihenni, új erőre kapni, aztán élvezni, ahogy a szél összekócolja a ha

Mert nem emberkéz alkotta szentélybe, az igazi képmásába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most megjelenjen az Isten színe előtt értünk. Nem is azért ment be, hogy sokszor áldozza fel önmagát, ahogyan a főpap megy be évenként a szentélybe más vérével, mert akkor sokszor kellett volna szenvednie a világ kezdete óta. Most azonban egyszer jelent meg az idők végén, hogy áldozatával eltörölje a bűnt. És amint elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik, úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye. Másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre. Zsidókhoz írt levél 9:24-28 Emlékszem, amikor egy képzés miatt egy hétig távol voltam a családomtól. Külföldre utaztam, és már alig vártam, hogy hazaérjek. Amikor megérkeztem, azt vártam, hogy a feleségem a nyakamba ugrik örömében, a kisfiam kiabálva magyarázza majd el, hogy mi minden történt amíg nem voltam, kislányom meg majd hozzám

A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét. Lukács 11:34 Gyermekkoromban az egyik kedvenc olvasmányom a Hahota, ez a negyedévente megjelenő könyvecske volt. Képregények, vicces vagy érdekes írások voltak benne, meg naptár és karikatúrák. Az egyik humoros rajzra máig is emlékszem: egy gyerek marhahús konzervet nyújt egy másik felé, és ez volt a kép alá írva: „Amit eszel, azzá leszel.” A szervezetünk azt használja fel a maga felépítésére és működtetésére, amit megeszünk (és megiszunk). Ezért ha egészséges ételeket és italokat fogyasztunk, egészséges mennyiségben, akkor jó eséllyel leszünk egészségesek, és ennek a fordítottja is igaz, hiszen elég rendszeresen táplálkozunk. Ugyanez igaz az értelmünk, gondolkodásunk, érzelmeink táplálására is. Csak ezt nem a szánkon, hanem elsősorban a szemünkön és fülünkön keresztül végezzük. A gondolatainkra, érzelmeinkre ható ingerek leginkább e két érzékszervünk segítségével érnek minket. Amit n

Ha látom az eget, kezed alkotását, a holdat és a csillagokat, amelyeket ráhelyeztél, micsoda a halandó – mondom –, hogy törődsz vele, és az emberfia, hogy gondod van rá? Zsoltárok könyve 8:4-5 Kicsi vagy, jelentéktelen, a világegyetem egy eldugott sarkában keringő, apró bolygócskán élő porszem. Lehet, hogy gyakran érzed magad így – megértem, én is. Még ha az ember olyan fontosnak is tartja magát néha, fontosabbnak mindennél és mindenkinél, a valóság az, hogy távol vagyunk ettől: a világ nem lenne kevesebb, ha mi nem lennénk, sőt, lehet, hogy sokkal jobb volna – nézd csak meg, hogyan szenved a természet az ember rossz döntéseitől! És mégis… A világon minden annyit ér, amennyit adnak érte. Érted Isten az egyetlen fiát adta oda. Isten maga halt meg azért, hogy te örökké élhess. Változik-e az első bekezdés üzenete, ha tudod, hogy Istennek mennyit érsz? Ma gondolj erre! Értékes vagy, végtelenül!

Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? Rómabeliekhez írt levél 6. fejezet 16. vers Jó napot! Közúti ellenőrzés, a papírokat kérem! Köszönöm. Hm. Ez érdekes. Tudja, már jó ideje követtem magát, mert láttam, hogy a megengedett sebességet jócskán túllépve száguldozik, áthajt több tilos jelzésen is, cikázva kerülgeti, levillogja az ön előtt lassabban haladókat, és büntetőfékezéssel adja tudtukra nemtetszését. Amiért azonban megállítottam az az, hogy teljesen meg voltam győződve arról, hogy ön ellopta ezt az autót, hisz a hátsó szélvédőn ott áll nagy betűkkel: ’Keresztény vagyok – Jézus szeret!’ Ma reggel Isten egy belső ellenőrzésre állított meg, és azt kérdezi: Hova és miért rohansz ennyire?   Mi az a fontos dolog, amiért élsz? Kire vagy mire fordítod az idődet, az erődet? Mire költöd a pénzed? Kinek szolgálsz? Nem! Nem kell mondanod! N

Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van, sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe. János evangéliuma 5.fejezet 24.vers Milyen lehet örökké élni? Ahány ember, annyi vélemény, az viszont biztos, hogy mindannyiunkban ott van a kérdés, hogy vajon jó lenne örökké élni? Akarunk-e egyáltalán örökké élni? Az örök élet témáját megannyi vallás, hitvilág és gondolkodó dolgozta már föl. Akadnak olyanok, akik örök körforgásként jelenítik meg, mások egy végtelen világ képét festik le, megint mások csak egy csendes, sötét helyet gondolnak el, ahol semmi sincs. Mi a valódi örök élet? Valójában nem tudjuk. Nincs konkrétan meghatározva, leírva, csak annyit tudunk, hogy ott nem lesz sírás, fájdalom, gyász, harag, békétlenség. Továbbá azt is tudjuk, hogy az örök életet kegyelemből kaptuk és ahogy János is írja, nem valamikor a jövőben kapjuk ezt meg. Ma, ebben a pillanatban örök életünk van, ha hiszünk Jézus Krisztus

Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet Példabeszédek 25:21 Sokszor találkozom azzal, hogy az ellenség szeretetéről szóló bibliai tanítás mély érzelmeket kavar fel, és felháborodást vált ki. Teljesen érthető ez, ha valaki csupán hallja a felhívást: „szeresd ellenséged!”, és úgy érti, hogy tápláljon mély, gyöngéd érzéseket az ellensége iránt. Ha azonban gyakorlatias módon tekintjük át a Biblia ezzel kapcsolatos szakaszait ( 2Mózes 23.4-5 , 2Királyok 6.8-23 ,  Példabeszédek 24.17 , Máté 5.25 , 44-48 , Róma 12.17-21 ), akkor nagyon világosan kirajzolódik két gondolat. Egyrészt óv a Biblia attól, hogy belelovaljuk magunkat az ellenségeskedésbe: Ne örüljünk, ha kár éri az ellenségünket, ne ápoljuk az „adok-kapok” vagy a bosszúállás lelkületét. Másrészt gyakorlati dolgokban, szükségleteiben tanúsítsunk jóindulatot iránta, és tegyünk a javára. Ha éhes, és van ennivalód, adj neki - ilyen egyszerűen szól a Biblia tanítása. Ahhoz pedig, hogy ezt jó szívvel

Aki elfogadja parancsolataimat, és megtartja azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat. János evangéliuma 14:21 Azt akarták, hogy legyen béke, szabadság, egyetértés. Egy jobb hazát akartak, és ezért készek voltak az életüket áldozni. Nemcsak szavakban hangoztatták, hanem cselekedeteik is ezt támasztották alá. A hazaszeretet nem pusztán üres frázis volt az életükben, hanem egy olyan fontos dolog, amiért megéri áldozatokat hozni. „Az aradi vértanuk kultusza már a kivégzés napján elkezdődött, és áldozatuk jelképpé magasztosult. Jelképei ők a nemzeti szabadságért hozott áldozatnak, a nemzetiségi különbségekkel nem foglalkozó, soknemzetiségű ország hazafias összefogásának, hiszen Kiss Ernő és Lázár Vilmos örmény, Poeltenberg Ernő osztrák, Láhner György, Leinengen-Wessenburg Károly, Schweidel József és Aulich Lajos német, Knézich Károly horvát, Damjanich János szerb nemzetiségű volt. Csak négyen, Dess

Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat.  Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűség gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön. Zsidókhoz írt levél 12:14-15 Láttál már olyan filmet, amelyben egy ember miatt elindul egy kór terjedése, amely végül az egész világot megfertőzi? Általában apró, észrevétlen módon kezdődik - egyetlen köhögéssel vagy egy apró harapással -, majd futótűzként terjed, és óriási pusztítást végez. Mi, keresztények is küzdünk egy járvánnyal – egy lelki kórral. Lehetnek kézzel fogható tünetek, de vigyázz: a tünet nem egyenlő a problémával. Nem a külső viselkedés a lényeg! Ez a kór az emberi szív mélyén kezdődik és ott is kell kezelni: a keserűség, elégedetlenség és harag Isten, a világ és önmagam ellen. A Zsidókhoz írt levél 12:15 úgy írja le ezt, mint „a keserűség gyökerét”, amely sokakat megfertőz. Mi ennek a járványnak a gyökere? Az egész az Iste

Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség azoknak, akik megtartják szövetségét és intelmeit. Zsoltárok könyve 25. fejezet 10. vers Könnyű azt mondani, hogy bízol Istenben, amikor minden nap ugyanazt a jól bejárt utat teszed meg, amin már szinte csukott szemmel is végig tudnál menni, ahol nincsenek meglepetések, és már jól ismersz minden apró kavicsot. A kihívás az, amikor olyan útra kell menned, amit még korábban nem tettél meg, olyan helyre, ahol még nem jártál, olyan járműre szállni, amin még nem utaztál, olyan emberek közé, akikkel még soha nem találkoztál... De még ha a jól ismert útvonal veszélytelenebbnek is tűnik, valójában mindkettő ugyanolyan biztonságos, hiszen Isten, aki téged kísér, minden alkalommal ugyanaz. Ő ismer minden útvonalat, és rá mindig támaszkodhatsz: a már jól ismert, letaposott ösvényen, és a meglepetésekkel teli járatlan utakon is. Ha új, ismeretlen út áll előtted, ne félj elindulni rajta, hiszen Isten szeretete és hűsége változatlan, és a világ végére is elkísé

De az Úr ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! Mózes második könyve 4:11-12 A Biblia tele van olyan különleges történetekkel, ahol emberek – olyanok, mint te, vagy én – ellenkeznek, mikor Isten határozottan kijelent számukra valamit. Megtörténik ez Ábrahámmal, az Izráeli néppel úgy általában, és a mai alapigénk esetében Mózessel is. Isten Mózest küldi az egyiptomi fogságban sínylődő nép kiszabadítására, ám a pátriárka nehezen meggyőzhető, hogy ez a feladat pont neki való. “Nem vagyok én a szavak embere” próbálja meggyőzni a Mindenhatót, amire Isten azt mondja: Hát nem én teremtettelek? A különleges a történetben, hogy még ez sem győzte meg Mózest. Még mindig visszakozott, és kérte Istent, hogy valaki mással helyettesítse, bízzon meg valaki mást, aki jobban el tudja végezni a feladatot, mint ő – így kapta mag

És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. Jelenések könyve 21. fejezet 23. vers „Legyen világosság” (1Móz.1:3) – Így kezdődött el a földi történelem, így indult e földi élet. „Isten elválasztotta a világosságot a sötétségtől és elnevezte a világosságot nappalnak, a sötétséget meg éjszakának. Lett este és reggel, ez egy nap” (1Móz.1:4-5) S hogy mi adta a világosságot? (Nap, hold és csillagok csak a negyedik nap ’születtek’ meg.) Valami különleges fényforrás? Netán maga az Örökkévaló, az Ő jelenléte, az Ő dicsősége? És mi a helyzet a sötétséggel? Hiszen, Ő éjszaka is jelen van. Ez egyenlőre; titok. Évezredekkel a teremtés után jött egy János nevű ember, aki „bizonyságot tett a világosságról, hogy mindenki higgyen általa” (Ján.1:7) Ez a világosság, ahogy egy másik János írja: „az Ige”, aki testté lett (Ján.1:14) „az Élet”, „aki által minden lett” (Ján.1:3,10), „az emberek világos

Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz. 55.Zsoltár 23.vers Mikor inogtál meg legutoljára? Mikor érezted azt legutóbb, hogy nem tudod merre az előre és kicsit szeretnél kikerülni a mókuskerékből és csak szemlélődni? Én elég gyakran érzem ezt…legutoljára tegnap. Az Úrral való járás, vagy fogalmazzunk hétköznapibban, a hitbeli élet sok mindent „megkövetel”, legalábbis úgy hisszük. Először is megköveteli azt, hogy ne aggodalmaskodjunk soha, hiszen keresztényként milyen dolog az, ha aggódunk?! Félni sem szabad, mert ha valaki ismeri Istent, akkor az nem félhet, hiszen akkor milyen keresztény?! Haragudni sem szabad, mert az rossz dolog és ha haragszol, akkor nem szereted Istent, tehát milyen keresztény vagy?! De akkor keresztényként mindig vidámnak, elégedettnek kell lennem akkor is, ha épp kirúgnak vagy betegséget diagnosztizálnak vagy épp tönkre megy a családi életem? Nem! Szó sincs erről! Keresztény vagyok és elsősorban ember, akinek szü

Mert az Isten szerint való szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerint való szomorúság pedig halált szerez . 2Korinthus 7:10 Szécheni István mondotta volt: „ Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre .” Vajon igaza volt-e? Tényleg erről szólna az életünk? Ha Isten kegyelmi szeme nélkül szemléljük hibáinkat, mullasztásainkat, akkor valóban csak bánkódás hiszen az ihletett igében, a Korinthusi gyülekezetnek írt levélben Pál is így látja ezt a kérdést. De ha a szomorúságunkban Isten szemével nézzük az életünket és feltesszük neki a kérdést: mit tegyünk? – akkor Ő kész minket elvezetni a változáshoz, feloldoz minket és újjáteremt. Ha Isten kegyelmi szemüvege nélkül szomorkodunk vétkeink felett, belesüppedünk a szomorúságba, amely depresszióhoz, céltalansághoz vezet minket, mert csak a hibánkat látjuk magunk elő

Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom a jobbodat, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítelek! Ézsaiás könyve 41:13 Nemrég egy ifialkalmon a fiataljaimat megkértem, szedjenek össze minél több sztereotípiát arról, hogy egy keresztény mi nem lehet, mit nem csinálhat. Milyen „nemszabadok”-at hallottak már ők akár úgy, hogy ezt pont nekik címezték? Hadd idézzek most néhány sort ebből a gyűjteményből! „Egy keresztény nem aggodalmaskodik. Egy keresztény nem érzi magát rosszul. Egy keresztény nem fél. Egy keresztény nem érezheti magát elveszve. Egy keresztény nem bizonytalan. Egy keresztény nem kérdezi, hogy miért. Egy kereszténynek nincsenek kérdései." Ahogy hallgattam őket, és jegyzeteltem (hidd el, a lista ennél sokkal hosszabb), újból és újból belém hasított a fájdalom, hogy ezek mögött a mondatok mögött egytől egyig történetek, sebek húzódnak meg. Mikor rántjuk le végre a rózsaszín leplet a hívő életről, és fogadjuk el, hogy emberek vagyunk mindannyian? Mikor lépünk ki az ít

Ahogyan tehát egy ember bűne lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára éltető megigazulássá. Pál levele a rómaiakhoz 5:18 "Mindenki egyért, egy mindenkiért!" - hangzik a három testőrtől ismert mondat. Ha egyet közülük megtámadtak, mindenki a támadóra vetette magát. Ez a bajtársiasság netovábbja. Gyerekként nagyon szerettem a történeteiket, és sokszor gondolkoztam rajta, hogy milyen jó lenne, ha ilyen barátaim lennének. (És voltak is. Sőt, vannak is.) Annyira csodálatos számomra, hogy a fenti ige valójában csak az "Egy mindenkiért!" részig jut el. Egy ember, aki teljesített minden kritériumot. Egy ember, aki elég jó volt ahhoz, hogy mindenki helyett teljesítse a követelményeket. Mintha egy focicsapat megszerezné a világ legjobb játékosát, mindenki más kancsal, félsánta rokkant lenne, de sorra nyernék a kupákat, mert az az egy játékos mindent visz. Egy csapatjáték, amiben egy ember dolgozik mindenki helyett. Így működik a m

De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. Lukács 10:20 Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk hozzá, mégis elmondható, hogy a hatalom minden ember számára vonzó. Vannak, akik az egész világot uralni akarják, mások beérik egy országgal. Vannak, akik a beosztottjaikat akarják leuralni, és vannak, akik megelégszenek azzal, ha csak néhány embert irányítanak (miközben a Bibliában azt olvassuk, hogy az az igazán nagy dolog, ha önmagunk felett tudunk uralkodni, lásd Példabeszédek 16:32). Olyanok is vannak, akik látszólag visszahúzódók: ők különböző játszmákkal próbálják rávenni az embereket arra, hogy az ő kívánságaik szerint tegyenek dolgokat. Ezek az embertársaink trükkösen gyakorolnak hatalmat, lehet, hogy felettünk is. A hatalom önmagában nem rossz. Jézus is hatalommal cselekedett és tanított, sőt, hatalmat adott a tanítványainak is, mégpedig arra, hogy hirdessék Isten országát, hogy gyógyítsanak,

Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. Jakab levele 5:8 “Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak...” írja Móra Ferenc A cinege cipője című versében. Előkerülnek a kabátok, a csizmák, a hideg limonádét felváltja a forró csokoládé és a tea. A naptár rendezgetése már nem a nyári hónapok utazással, családlátogatással, nyaralással és strandolással zsúfolt időszakát, hanem a nyugodtabb, bekuckózós, hétköznapokba visszazökkenős, óvoda- és iskola- és munkakezdős – kinek, mi – heteit veszi számba. A szeptember már véget is ért, hamarosan az év is. Nem akarlak elkeseríteni, (vagy éppen felcsigázni, újra kinek, mi) de már csak hetek kérdése, és a bevásárló központokba kikerül az ünnepi dekoráció, és akarva-akaratlanul is elkezdesz gondolkozni a karácsonyi ajándékokon. Az ünnepekben az a jó, hogy mindig tudjuk, hogy mikor jönnek. De mi a helyzet az olyan eseményekkel, amikhez nem tudunk pontos dátumot társítani? Például egy gyermek szület

Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen… Péter első levele 5. fejezet 8. vers Aki látott már természetfilmet az oroszlánokról, az tudja, hogy a macskafélék közül egyedülállóan falkában, jól összedolgozva, sajátos taktika alapján vadásznak. A magas fűben a földhöz lapulva minél közelebb kúsznak a szavannán legelésző zebra vagy antilop csordákhoz, türelmesen várnak, figyelnek, majd hirtelen egyszerre rájuk rontanak és rendszerint a lemaradozó, a gyenge, a sánta, vagy a fiatal egyedeket ejtik el. Péter apostol azt írja, hogy így vadászik az Ördög is. Nem szemtől szembe támad, nem akkor terít le, amikor erősek vagyunk, hanem, mint ahogyan az oroszlán, megpróbál leválasztani Istenről és a nyájról, az egyházról, a közösségről. Így ejtette el anno ősszüleinket is. Először a kérdéseivel éket vert a Teremtőjükkel való kapcsolatukba, majd miután megfertőzte őket az önzés szellemiségével, a másikra mutogatás során e