reggeli dicséret

“Jézus így válaszolt: Nem tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát, de ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.” János evangéliuma 11:9-10 A legtöbben ismerjük a tényt, hogy a világon a legnagyobb fájdalom, ha Lego-ba lép az ember. Persze ideális körülmények között ez nem igazán történhet meg. Most nem az éghajlati viszonyokról, vagy arról a merész elképzelésről beszélek, hogy a gyerek elpakolja a játékot. Ha világos van, általában észrevesszük a földön heverő játék darabkákból létrejött terepakadályokat. Próbáltál már éjjel végigsétálni a lakáson úgy, hogy nem kapcsoltad fel a villanyt. Általában ez nem annyira nehéz, mert ismered a helyet, de elég egy szék pár centivel jobban kihúzva, vagy egy elől hagyott játék, hogy közelről megvizsgáljuk a szőnyegmintát. Épp ezért előnyösebb, ha villanyt kapcsolsz. Jézus azt mondja, hogy jobban jársz, ha fényben jársz. Csak az járkál a sötétben, aki valamiért el akar bújni

Ha megtelik szívem aggodalommal, vigasztalásod felüdíti lelkemet. Zsoltárok 94:19 Ki ne aggódott volna már közülünk? Ki ne ismerné a bizonytalan vagy ismeretlen jövőtől való félelmet? Az aggódás alapja általában valami, ami a jelenben van - bár vannak, akiknek ez sem kell hozzá-, de oka az, hogy elképzeljük a lehetséges folytatást, és gyakran leragadunk valamelyik rossz, vagy akár a legrosszabb kitalálható forgatókönyvnél, és félni kezdünk attól, hogy ez meg fog történni. Pedig a tapasztalat azt mutatja, hogy félelmeink túlnyomó többsége soha nem következik be, a dolgok általában sokkal jobban alakulnak, mint ahogy azt - aggódva - elképzeljük. Mégis, bár tudjuk ezt, időnként aggódunk. Ki ritkábban, ki gyakrabban. Úgy tűnik, hogy ez ember voltunk része. Az aggodalom akkor múlik el, amikor a jövő biztossá válik. Ez így van a nem hívő és a lelki emberek életében is. Sokszor mondták már hívő ismerőseim, hogy szomszédjaik, munkatársaik szinte irigykedve mondták nekik: „Milyen jó n

"Mert mondom nektek, nem láttok engem mostantól fogva mindaddig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jön!" Máté evangéliuma 23:39 "Jól csak a szívével lát az ember..." kezdődik Antoine de Saint-Exupéry jól ismert mondata. Ha a szemünkön beérkező információ folyamatábráját kellene felrajzolnunk, akkor mindenképpen jeleznünk kellene, hogy a látott képet nagyban befolyásolja a szívünk (nevezhetjük érzelmeinknek is) állapota. Gondolj csak bele! Belépsz a munkahelyed ajtaján, és meglátod a munkatársadat, aki tegnap elhappolta előled azt a jól fizető kuncsaftot, és így ő kapja a hónap végi prémiumot. Az iskolapadban ülve belép az ajtón szíved szerelme, és a kezét egy másik személy fogja. Valaki nem veszi figyelembe az "elsőbbségadás kötelező" táblát, és körülnézés nélkül eléd vág. — A nap ugyanolyan szépen süt, a madarak csicseregnek; a látott kép jelentését nem a szemen beáramló információ, hanem az érzelmeid változtatják meg. A munkatársad, lehet

  „Kiki amint eltökélte szívében, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégségtek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.”  ( Korinthusbeliekhez írt második levél 9. fejezet 6-7. vers ) A minap egy érdekes kísérletet láttam a TV-ben. A kutatók azt vizsgálták, hogy milyen erős bennünk a birtoklási vágy, hogy milyen nehezen tudunk lemondani arról, és hogy mekkora veszteségként éljük meg annak hiányát, ami egyszer már a miénk volt Történetesen az utcán találomra megszólították a járókelőket és csak úgy 20 dollárt adtak nekik ajándékba, majd dupla vagy semmi alapon egy kis kártyajátékra hívták őket. Talán mondani sem kell, hogy csak egy-két személy akadt, aki továbbment a húszassal, azonban a többség örömmel belement a játékba. Persze, mikor aztán vesztettek, olyan csalódottság ült az arcukon, mintha a saját, kemény munkával meg

„Valóban nagy a kegyesség titka: aki megjelent testben, igaznak bizonyult lélekben, megjelent az angyaloknak, hirdették a népek között, hittek benne a világon, felvitetett dicsőségben.” Timóteusnak írt első levél 3.fejezet 16.vers Mindig elcsodálkozok az égbolton, a csillagokon, a Hold varázsán és a Nap életet adó sugarain. Mindegyik egy külön csoda és fel nem foghatom, hogy hogyan létezhetnek ilyen tökéletesen. A felsoroltak között van egy, amely különösen sokoldalú: a Nap. Láttad már a Napot felkelni? Lenyugodni? Néztél már délben fel az égre, amikor a legmagasabban van? Ugye, hogy mindig más és mégis ugyanaz? Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg egy olyan laskában élek, ahol minden reggel megcsodálhatom a napfelkeltét. Előfordult már az is, hogy a szépségétől meghatódottan köszöntem meg Istennek mind azt a jót, amit kaptam eddig Tőle. Amikor arra gondolok, hogy vajon Jézus milyen lehet, eszembe jut a Nap. A Nap minden reggel „felkel”, életet és fényt ad. Meleget ára

"Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel!" 1Thesszalonika 4. fejezet 16-18. vers Veszítettél már el valakit, aki fontos volt számodra, akit nagyon szerettél? Rettentő mély fájdalmat tud okozni a halál. Átérezzük az űrt, ami velünk marad, és a tehetetlenségünket a halál kérlelhetetlen valóságával szemben.  Emlékszem, amikor 18 évesen elveszítettem édesanyámat, milyen sokat jelentettek számomra Isten ígéretei. Aznap nem sokat figyeltem a tanórákon. A pad alatt a Bibliámat lapoztam, és sorra olvastam a feltámadásról szóló részeket. A feltámadás ígérete jelentett és jelent ma is kapaszkodót, reménységet számomra. Milyen csodálatos lesz, amikor Isten hatalmas szava életre kel

„Mindenre van erőm Krisztusban, aki megerősít engem.” Pál levele a filippiekhez 4:13 Ahány ember és ahány történet, annyiféleképpen hangozhat el ez a mondat. Gyere, játsszunk el egy kicsit a gondolattal! Képzeld magad elé a megingathatatlan hőst, aki sziklaszilárd hittel néz szembe az előtte álló kihívással. Egy csepp kétely sincs benne, ahogy gondolatain átfut ez az ige. Tudja, hogy Istennel minden lehetséges. Most képzelj magad elé egy először szülő anyát, aki mindezidáig rettegett a rá váró fájdalmaktól, de eljött az idő, elindult a folyamat, és innen már nincs visszaút. Két fájás között már alig van 1-2 perc a pihenésre, a félelem még, ha halványabban is, de ott van, miközben remegő ajkakkal erőért imádkozik. Képzelj magad elé egy kisgyereket, aki fél a sötéttől. Végre felriadt a rossz álomból, de a házban már kihunytak a fények, és neki el kell valahogy jutnia szülei biztonságot nyújtó ölelésébe. Át a sötét folyosón keresztül, közben magában mormogja: „Mindenre van erőm