reggeli dicséret

Jeremiás 15,16 „Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!” Károli fordítás Örültünk az ünnepnek. A csillogásnak, a jó társaságnak, a kedvenc ételeinknek és az ajándéknak. A vigalomnak, a közös játéknak, a képeslapokon megjött köszöntéseknek, a szeretetnek, a családnak. Örültünk az újévnek. Az új reménynek, a felmerülő új lehetőségeknek, hogy minden rossz ellenére mégis van tovább. A mindennapok újrakezdődő, nyugalmat hozó rutinjának. Örültünk, hogy egy kicsit minden megváltozott, mert az egyes után most már a kettest írjuk. De vajon megmarad-e, tartós lesz-e az örömünk? Nem szárítják-e ki a monoton hétköznapok, az újra viharfelhőként tornyosuló gondok sokasága? Eljutott-e hozzánk a szívbéli öröm? Találkoztunk-e igaz, meg-megújuló forrásával? Megérintett-e bennünket is az Isten élő Szava? Ha igen, akkor tudhatjuk ezt abból, hogy megváltozott az életünk, megváltozot

„Íme, Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az ÚR, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából.” Ézsaiás 12:2-3. „Nézzétek: Isten az üdvösségem! Bizalom tölt el, s nincs bennem félelem, mert az Úr az erősségem, a dicsőítő énekem, és az üdvösségem. Örömmel meríttek majd vizet az üdvösség forrásaiból.” Dicsőítő zsoltár! Isten az én Szabadítóm! Nem rettegek. El tudod ezt ma reggel mondani? Miért félsz? Tedd kezébe félelmedet, gondodat. Bízz benne, Ő ott van! Készségesen teljesíti terveit Veled. Nem eshet le tudta nélkül egyetlen hajszálad sem. Fölfogtad? Gondoskodni fog rólad, ha tökéletesen rábízod magad. Tudod mi a gond nagyon gyakran? Hogy nem mered megtenni ezt a lépést. Azt mondod imáidban: Istenem segíts nekem! Segíts munkahelyet találni! Segíts leszokni valamiről! Segítsd elhagyni ezt és ezt a bűnömet. Rájöttem, nem így kell! Mióta azt mondom: Uram, itt vagyok minden bajommal, tehetetlenségemmel. V

" Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi. " Példabeszédek könyve 18,21 Kommunikációs karambolok világára ébredtem ma reggel. Még szavak nélkül is mondtam valamit magamról, és mindezt úgy, hogy még csak nem is igaz. Milyen sok félreértést okozhat az, ha félinformációkat tudunk a másik emberről? Sokat. Gyakran élet- halál kérdése is lehet. Nagyon érdekes és nyilvánvaló tényre hívja fel a figyelmet ma reggel a Biblia. Életet és halált is mondhatsz, és amelyiket gyakrabban teszed, annak a következményeit viseled. Ezzel kapcsolatban osztok meg Önökkel egy vers részletet, ami tanács és üzenet a mai napra: "Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, És áhitattal ejtsétek a szót, A nyelv ma néktek végső menedéktek, A nyelv ma tündérvár és katakomba, Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek! E drága nyelvet porrá ne törjétek, Ne nyúljon hozzá avatatlanul Senki: ne szaggassátok szirmait A rózsafának, mely hóban virul. Úgy beszéljen

„És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.” (Lukács evangéliuma 2. fejezet 10. vers) Mindig is furcsálltam, azt a lelki vakságot és süketséget, mely a Megváltó születésekor jellemezte az Ő népét. Méltán jelzi ezt a tényt János is evangéliumában; „Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.”(Jn.1:11) De hogyan történhetett meg mindez? Hiszen mindenki hallhatta a Messiásról szóló próféciákat, anyák meséltek leányaiknak arról, hogy talán majd ők lesznek a kiválasztottak világra segíteni Őt. Mégis milyen érdekes, József és Mária történetét nem kapták fel a korabeli híradók, még a pletyka szintjén sem, pedig valószínűleg beszámoltak családjuknak és rokonságuknak az angyali látogatásról és ígéretről. Csak néhányan voltak, akik ott Betlehemben és a Templomban felismerték az Üdvözítő megérkezését. De vajon változott valami kétezer év alatt? Nem hiszem. A mai világ szerinti örömhír legalább annyira földhözragadt,

"És ezt mondják a Sion felől: Mind ez, mind amaz ott született, és ő, a Felséges, erősíti azt. Az Úr beírván, feljegyzi a népet: ez ott született!"   Zsolt. 87,5-6 Sokszor úgy értünk meg egy igét, ha más bibliai helyekkel is összehasonlítjuk. Ki Sion, akihez itt szól az Úr?   Ha tovább lapozzuk a Bibliánkat Ézsaiás könyvéhez és ott az 51 fejezet hatodik versének a végét elolvassuk ezt találjuk: „….és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te! ” Egyből érthetőbb lesz a ma reggeli igénk is. „Ezt mondja az Úr az Ő népének…! Isten figyeli az Ő népét, gondot visel rá, nem hagyja soha magára. Vele volt a pusztai vándorlás alatt, megmutatkozott a jelenléte az égő csipkebokorban, a tűz és füstoszlopban ami vezette Isten népét éjjel és nappal. Ő velük volt akkor is amikor bementek az ígéret földjére Jerikó elfoglalásánál, de még az Ai városnál történt vereségnél is. Jóban rosszban ő az Ő népével volt! Velük volt a babiloniai fogságban, de akkor is amikor a bá

" Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked!   Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.   Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. "   Mózes 1. könyve 12:1-3 Több vallás számára is rendkívül fontos Ábrahám személye, hiszen ősatyjuknak tekintik kezdettől fogva. Nem véletlen, hiszen Ábrahám nem egyszerűen egy hithős, vagy példakép, hanem Isten ígéreteinek jelképe és biztosítéka. Isten többször is úgy mutatkozik be, mint Ábrahám, Izsák, Jákób Istene. Mindegyik ember élete példa lehet számunkra, de itt nem is az emberi érdemekről, hanem Isten cselekvéséről van szó. Ő választotta ki és hívta el Ábrahámot, hogy hagyja ott városát, majd ígérete szerint elvezette Kánaán földjére. Az Ábrahámnak tett ígéret, és megígért örökség azóta is sokakat motivál és bátorít, annyi különbséggel, hogy mi már a

„Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít és felken, Isten az. Ő pecsétjével el is jegyzett minket, és a Lélek zálogát adta szívünkbe.”   Pál második levele a korinthusiakhoz 1:21-22 Uram, nem csodát, nem valami megmagyarázhatatlan természetfeletti dolgot kérek, csak a te jelenlétedet, a te erődet a mindennapokhoz. Nem azt kérem, hogy múljon el a vihar, hanem, hogy veled tudjak járni a tajtékzó tengeren. Nem azt, hogy minden legyen olyan, mint a mesében, csak hogy éljem meg, éljem túl ezt a kalandot veled. Elfáradtam az élet kockaköveit taposva, és most úgy érzem, nem megy tovább. Emelj fel, kérlek a porból, és adj újra életet, hogy felérve a hegytetőre egész más fényben láthassam a világot. Te vagy az egyetlen, akibe kapaszkodhatok.