reggeli dicséret

Hiszen te vagy a mi atyánk, Ábrahám nem ismer bennünket, Izráel nem törődik velünk. Uram, te vagy a mi atyánk, ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk. Ézsaiás próféta könyve 63. fejezet 16. vers Van úgy, hogy magányosnak érezzük magunkat. Mintha senki sem értene meg igazán – még azok sem, akiktől ezt leginkább várnánk: a család, a közösség, a barátok. Ézsaiás könyve egy fájdalmas, mégis reményteli pillanatot örökít meg. Isten népe átéli az elhagyatottságot: még Ábrahám, a hit atyja sem ismerne rájuk, Izráel sem foglalkozik velük. Mégis van valaki, aki nem fordul el tőlük. Valaki, aki nemcsak a múltjukban volt jelen, hanem ma is megszólítható: „Uram, te vagy a mi Atyánk!” Képzelj el egy árva gyermeket egy nagy városban. Ide-oda sodródik, senki nem figyel rá igazán. Egyik nevelőotthonból a másikba kerül. Az emberek papírokon vezetik a sorsát, de senki sem hívja őt néven, senki sem néz a szemébe. Aztán egy napon jön valaki – nem rokon, nem kötelességből jön, hanem szeretetből. Letérdel el...

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. János evangéliuma 14:18 Érezted már magad úgy igazán egyedül, árván, elhagyottan? Vesztél már el gyermekként az utcán, egy üzletben, egy nagy tömegben, elszakadva a szüleidtől? Érezted már magad magányosan egy nyüzsgő nagyváros közepén, ahol korábban nem jártál még, és senkit nem ismersz? Voltál már ébren az éjszaka visszhangzó, sötét ürességében, amikor úgy tűnik, te vagy az egyetlen létező élőlény az egész világon? Érezted már magad igazán egyedül, miután elvesztettél valakit, aki számodra nagyon fontos volt? Ha igen, akkor Jézus szavai hozzád is szólnak. "Nem hagylak téged árván." Hiszen az az Isten, akivel Jézus Krisztus azonosítja magát, ő az árvák édesapja, vigasztalója, védőügyvédje, meglátogatója, legjobb barátja. Ha van embercsoport, akihez Isten közelebb van, mint bárki máshoz, azok az egyedül lévők, a magányosak, az elhagyottak. Azok, akiknek éppen nincs kihez fordulniuk, akiknek éppen nincs kivel együtt ünnepelniük, gyá...

Hát nem tudod, hát nem hallottad? Örökkévaló Isten az Úr, ő a földkerekség teremtője! Nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi. Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el. Ézsaiás könyve 40:28-31 Hermann Gmeiner 5 éves volt, amikor édesanyját elveszítette. Nővére, Elsa nevelte fel őt és 7 testvérét. Ez a korai tapasztalat sarkallta Hermannt arra, hogy a második világháború után árván maradt gyermekeknek megoldást keressen, hogy ők is szerető, gondoskodó családban nőhessenek fel. Barátaival közösen 1949-ben létrehozták az SOS Gyermekfalvak koncepcióját, ahol egy-egy anya egy faluközösségben neveli a családjukat elvesztett gyerekeket. Herther Drouger és Maria Hoffer kulcsszerepet vállaltak az első gyermekfaluhoz szükséges telek megszerzésében és az építkezé...

  „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.”   ( János evangéliuma 14. fejezet 18. vers )   Egy film, amit minden karácsonykor leadnak a TV-ben. Amit mindenki ismer, de senki sem néz. Mit gondolsz mi az? Igen, ez a Reszkessetek betörők. Kevinnek, a kisfiúnak a kalandja, akit véletlenül otthon hagynak a szülei. No, de félretéve a tréfát, te mit éreztél, vagy érzel akkor, amikor teljesen magadra hagynak, amikor rád tőr a teljes egyedüllét, a magány pusztító valósága. Amikor bármit teszel vagy mondasz, nem figyel rád senki, nem válaszol senki. Amikor levegőnek néznek. Amikor azt érzed te is, mint Kevin, hogy engem itt hagytak. Se apám, se anyám, se kutyám, se macskám. Árva vagyok. Itt ez a betörőktől, rablóktól és gyilkosoktól hemzsegő világ, Jézus pedig olyan távol, fent a mennyben. Én meg itt. Egyedül vagyok. Magamra maradtam. S ekkor, megszólal az evangélium dallama, mint egy telefonhívás; Né félj! Nem vagy egyedül! Nemsokára ott vagyok érted! Sőt, ...

Az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét, hogy ne hatalmaskodjék többé senki a földön. Zsoltárok könyve 10:17-18 (RÚF) Az ember története egy nagyon ambivalens szóval kezdődik: “uralkodj”! ( Mózes első könyve 1:28 ) Ma ez azt jelenti: nyomd el, használd ki, szipolyozd, élősködj! Akkor nem ezt jelentette. A világ tele van igazságtalansággal. A ruhanemű, ami ma rajtad van, nagy eséllyel egy távol-keleti, kényszermunkát alkalmazó gyárban készült. Az ebéded alapanyagai ugyan drágának tűnhettek, mikor megvetted őket a boltban, de biztos lehetsz benne, hogy a termelő ennek csupán törtrészét látja viszont nyereségként. Ahhoz, hogy most ezeket a sorokat olvashasd, nagy valószínűséggel káros anyagokat a légkörbe bocsátó erőművek kellett, hogy előállítsák az áramot. Férfiak, nők, idősek és gyerekek ezrei, tízezrei élnek igazságtalanságtól elnyomottan, nem is beszélve az állatokról… Néha ros...

„Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” János 14,18 Amikor bekerülnek az intézetbe még látszik rajtuk a szülői nevelés, ha azelőtt kaptak valakitől ilyet. Csendesek, visszahúzódóak, visszafogottak. A testvérek csak egymással beszélgetnek, azt is halkan teszik; aki egyedül érkezik nem szól, hallgat. A szemük szomorú, de remény van még bennük. A „Talán visszajön!” – reménye. Aztán telnek a napok, a hetek és a hónapok és ez a könnyes csillogás kivész a szemükből. Sokszor furcsamód vidám – hisz gyerekseregről van szó – és ezért mégis riasztó üresség lép a helyébe. Az elhagyatottság érzése, a dac érzése, a megbúvó harag mélysége. Majd az álfegyelemmel leplezett közöny. A társaktól tanult elvadultság. Olyan egy a sorsuk, hogy nekem is fáj. Belezuhannak a kilátástalanságba. Mindenki apja, anyja – az állam – valójában senkié sem. Aki árva, az egyedül maradt. Valóban és teljesen egyedül. Jézus Krisztus nem hagy árván minket – mondja az Írás, de miért nincs akkor itt, miért nincs velünk?...