Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: május 1, 2011

Megváltás keresők

Kép
Mi, emberek, mindannyian keressük a megváltásunkat. Mindannyian érezzük, szükségünk van rá. Tennünk kell valamit, mert így nem maradhat, „meg kell változtatnunk a világot!” – gondoljuk. Keressük a rosszat, amit le kell győznünk. Meg kell találnunk azt, ami nekünk és mindenkinek jó. El kell tipornunk a Világellenséget és ehhez hősökre van szükségünk, így magunknak is hősökké kell válnunk. Ez a nagybetűs Ember igazi útja! E cél elérése érdekében választjuk meg az ösvényt, melynek végén az áhított megváltás vár. Ahol már nem mi vagyunk, hanem a belőlünk lett hős, a Hérosz, aki minden bűnét jóvátette, minden rossz tulajdonságát levetkőzte és kiérdemelte jutalmát cselekedeteivel. Aki megtette, ami az ő feladata volt. Ezért eddzük testünket, hogy az ide vezető út keménységét elviselje, eddzük elménket, hogy csak a jó tulajdonságunk maradjon meg. Minél több jót érhetünk el, annál bocsánatosabb lesz az a kevés rossz, amit közben elkövettünk. Fel kell számolnunk mindent, ami a magunkról b

Megszabadított az Úr

Kép
„Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott számba, a mi Istenünknek dicséretét” Zsoltárok könyve 40:2-4/a „Várván vártam az Urat!” Reménykedve várom Őt. Nem indulok el nélküle. ’Várván vártam’ – azaz folyamatosan, erősen vágyakozva. Nemcsak úgy ímmel-ámmal. Isten látja legtitkosabb vágyainkat – És lehajol hozzánk. – És lehajol hozzám – És lehajol hozzád. Meghallgatja szívből jövő imádat! Meghallgatja kiáltásodat És cselekszik. Sőt – felgyorsulva – cselekszik. „Kivon a pusztulás gödréből” - Úgy érzed – gödörben vagy? - Hogy innen már csak lefelé vezet az út? - Elkeseredtél? - Magadra maradtál? Ő képes innen is felemelni – kihozni! „Kivon a sáros fertőből” Önmagában a „sár” is borzasztó! De hogy „sáros fertő”! Ő még inne

Egyetlen út az Atyához

Kép
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” (János evangéliuma 14. fejezet 6. vers) Sokszor hallható a különböző vallások közötti feszültséget áthidaló mondat, miszerint; a legnagyobb különbségek ellenére, végülis ugyanazt az Istent imádja mindegyik. Olyan ez, mondják sokan, akik szeretnék összebékíteni egymással Jézust, Buddhát, Allahot, Jahvet, mint mikor elindulunk fel egy hegyre; egyikünk az egyik, másikunk a másik oldalról, és végül mindannyian ugyanarra a csúcsra érünk fel. Ám, ha a Szentírás szemszögéből vizsgáljuk meg ezt a kérdést, ez az elgondolás nem állja meg a helyét. Mert a Biblia szerint nem különböző pontokból indulva jutunk el egy helyre, hanem épp fordítva, valamikor egy pontból indultunk, de ma nagyon távol vagyunk az egy igaz ’helytől’, az egyetlen Istentől, és egymástól. A legtöbb esetben a fenti magyarázat nem más, mint az Örökkévaló parancsolatait megszegő és engedetlen ember kifogása. Mint, mi

Jézussal megyek érettségizni

Kép
„És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké.” János 14,16 Ma reggel a következő gondolatokkal ébredtem: „… az Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?” . Zsoltár 56,4. Több fiatal keveset aludt az éjszaka. Izgatottak voltak, hogy vajon milyen feladatok lesznek a matematika írásbeli érettségin. Ez az a tárgy, amitől legtöbben félnek. Vannak, akik reggel felkelnek, nem is gondolnak Istenre, csak izgalommal, magukban bízva mennek a vizsgára. Mások imával kezdik a napot, kérik Jézust, hogy segítsen nekik a feladatok megoldásában. Ő bennük is van vizsgadrukk, de olyan segítséget vesznek igénybe, amit nem tilt a vizsgabizottság. Félelmeiket átadják Istennek, ha eddig szorgalmasan tanultak, Isten az eszükbe fogja juttatni a megoldást. Ha Jézus személyesen itt élne a földön, hozzá kellene elzarándokolni segítségért. Amikor Ő elment közülünk a mennybe, elküldte a Szentlelket. Ő minden helyen, minden másodpercben mellettünk van.

Nyugodt álom

Kép
„Békében fekszem le, és el is alszom, mert csak te adod meg, Uram, hogy biztonságban élhessek!” Zsoltárok könyve 4:9 Ha voltak már álmatlan éjszakáid valamilyen nyomasztó probléma miatt, akkor tudod miről szól ez a zsoltár. Bevallom, nekem is voltak már ilyen időszakok, amikor egyszerűen nem tudtam félretenni a gondokat, hanem magammal cipeltem, állandóan az járt a fejemben. Még éjszaka is. Azt gondolom alapvetően két fő problémára vezethető vissza az ilyen ránk akaszkodó feszültség. Az egyik ok, a rendezetlen dolgaink. Lehet ez egy konfliktus, sérelem, vitás helyzet… a lényeg, hogy mi is részese vagyunk a problémának, talán épp a kiváltói. Ilyenkor addig nem lesz békességünk, míg le nem rendeztük becsülettel a dolgot. A másik feszültségforrás az lehet, amikor megoldásra váró problémáink vannak, de tehetetlenek, korlátozottak vagyunk és nem áll módunk cselekedni, beavatkozni. Ilyen esetben csak az Istenbe vetett teljes bizalom segíthet. Hozzá viszem, leteszem terheimet és megnyugszo

Egy vacsora emléke

Kép
„És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképpen vette a poharat is, miután megvacsoráztak, és ezt mondta: E pohár az új szövetség az én vérem által, amely tiérettetek ontatik ki.” Lukács evangéliuma 22:19-20 Körültekintesz a családtagok és barátok csoportján. Szemed sugárzik az örömtől, boldog vagy, és boldog mindenki körülötted. Az arcod már zsibbad a sok mosolytól, de te sem akarsz másként nézni a körülötted lévőkre. Ünnep, egy szövetség ünnepe. Két szó, két „Igen”, ami gyökeresen megváltoztatja az életed, piros betűvel vési be ezt a napot a naptáradba, és örök emlék marad közted és közte; egy szövetség emléke.  Egy vacsora, amire mindvégig emlékezni fogsz. Ott ülsz az asztalnál, minden gyönyörű, minden pont olyan, amilyennek lennie kell, és érzed a levegőben a változás illatát. Igen, innentől más lesz, innentől egy új élet vár. Egy vacsora, ami egy új fejezetet ny