reggeli dicséret

Igyekezzetek bemenni a szoros kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak. Lukács evangéliuma 13. fejezet 24. vers Jézustól bármit meg lehetett kérdezni. “Rabbi, szabad-e…?” “Rabbi, lehet-e…?” meg aztán ott voltak azok is, akik mindenféle csellel sarokba akarták szorítani, de ő minden alkalommal ügyesen kitért a kelepce elől. Egyszerűen nem találtak fogást rajta. Hiába durrogtatták lehetetlen találós kérdéseiket, róla minden lepergett. Noha tanításai közben csak úgy repkedtek a kérdések és a válaszok, Lukács erről a napról csak ezt a kérdést tartotta fontosnak feljegyezni. “Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” Borzalmasan fontos kérdés. Persze lehet, hogy én nem így tettem volna fel, hiszen a kérdésből egyértelműen kitűnik az indíttatás is: Uram, ugye nem leszünk sokan? Hányszor érezzük úgy, hogy a kereszténység egy elit klub, a szentek közössége, ahol noha kevesen vagyunk, de legalább kiválasztottak? Hányszor tesszük mi is fel a kérdést: ugye nem les...

"Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem." János evangéliuma 10:14 A Pásztor név szerint ismeri az Övéit. Ő alkotta őket. Ádámtól az összes embernek született emberi lényről tud mindent - többet, mint mi magunkról. Jézus eljövetelekor az üdvözültek egyikének sem kell Jézusnak bemutatkoznia, mert Jézus minden egyes gyermekét név szerint ismeri - a megszámlálhatatlan sokaságban, hatezer év megváltottait figyelembe véve, ez nem kis teljesítmény. De a Teremtőnek ez semmi. Az már nagyobb esemény, hogy Jézust ismerik a megváltottak, pedig egy elátkozott bolygón - ahonnan a bűn száműzte Istent - kellett élniük. Amikor a bűn megfosztotta Istent a tereptől, amelyben Ő szabja a törvényeket az emberiség egészének, akkor Isten választott egy népet, akiken keresztül mégis megtaníthatja az életbenmaradáshoz szükséges törvényeket az egész emberiségnek. Izrael leszármazottainak az elsődleges dolguk lett volna az isteni törvényekre megtanítani az egész vilá...