reggeli dicséret

...és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. Jelenések könyve 21:4 A minap a kisfiam elesett, és csúnyán beverte a fejét. Semmi komoly, egy kis seb a szájon, de azért fájt szegénynek. Természetesen sírt mint a vízfolyás. Próbáltuk vigasztalni, de nem sok sikerrel. Egyszer csak odajött a kislányom, hozta a cumit és a nyuszit, odaadta a bátyjának, és megsimogatta a fejét. Egy pillanat alatt meg is nyugodott. Sokszor ámulok a gyermekeimen, hogy segítenek egymáson. Mennyiszer tanulhatok tőlük. Egy egyszerű szeretet kifejezéssel meg lehet vigasztalni egy sírót. A kérdés csak az, hogy mit mikor és ki teszi. Isten pontosan tudja, hogy vigasztaljon bennünket. A jelenések könyvének sok olyan része van, ami arról szól, mi lesz a földön mielőtt Jézus ismét eljön, de ez a szakasz nem arról szól. A remény versei, amik azt akarják nekünk megmutatni, hogy Isten jobbat akar adni nekünk. Nem félelmet s...

De még ha szenvednétek is az igazságért, akkor is boldogok vagytok; a fenyegetésüktől pedig ne ijedjetek meg, se meg ne rettenjetek. Ellenben az Urat, Krisztust tartsátok szentnek szívetekben, és legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. Ezt pedig szelíden és tisztelettudóan, jó lelkiismerettel tegyétek, hogy amivel rágalmaznak titeket, abban megszégyenüljenek azok, akik gyalázzák a ti Krisztusban való példás életeteket. Mert jobb jót, mint gonoszt cselekedve szenvedni, ha ez az Isten akarata. Péter első levele 4:14-17 Ha lehet választani, inkább kihagynám a szenvedést. Persze csak ha lehet. Nem hiszem, hogy sok örömöt lelnék a dologban. Sokkal jobb békességben élni, nem félni, nem szenvedni. Valahogy ez az élet jobban illik hozzám. Gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Nem sok olyan kereszténnyel találkoztam életemben – és éppen ezért tisztelet a kivételnek – aki valóban szívesen szenvedett volna, akár még Istenért is. Persze ...

"Így most ti is szomorúak vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek." János evangéliuma 16. fejezet 22. vers Az ünnepi időszak végeztével vegyes érzelmek törnek a felszínre az emberben: egyrészt ami volt, az jó volt - a családdal töltött idő, a baráti társaságban köszöntött új év olyan élmények, melyeket nem fogunk könnyen elfelejteni. Feltöltötték az év végére kiürült érzelemtankunkat. Ugyanakkor felmerül bennünk a kérdés is: vajon mikor látjuk újra szeretteiket? Lesz lehetőség év közben újrázni, vagy várni kell 2023 végéig, hogy ismét együtt ünnepelhessünk? Így válik keserédessé az emlékek rendezgetése. Jézus és tanítványai szintén ünnepről jönnek: együtt fogyasztották el a páskavacsorát, és sétálni indulnak az Olajfák Hegyére. Vajon mire gondol a Mester? Most néhány napig nem találkozunk? Elutazik, családot látogat? Milyen jó volt együtt ünnepelni, milyen kár, hogy vége! Reméljük, nem kell várni egy évet, ...

„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! ” ( Jakab 5:13 ) Isten sohasem hagy el. Nem csak akkor tart veled, amikor minden rózsás és csendes körülötted és benned, hanem az élet sötét, viharos időszakában veled tart. Ő igaz barát, akire minden időben számíthatsz. Jakab apostol szavai életünk két végletére utalnak: szenvedés és öröm. Sokszor találja magát egyedül az ember, amikor életének ege beborul, ilyenkor kevés barátra számíthat. Az ige arra bátorít, hogy keresd Istent imában, mert nincs messze tőled. Ha bajba kerülsz, Ő akkor is ott van melletted, csupán egy imatávolságnyira van tőled. Imádkozz, szólítsd meg őt és tapasztald meg, hogy mily nagy szeretettel vesz körül. I sten nehéz körülmények között valóságosan megtapasztalható hűségét és szerető jelenlétét Ady Endre is megírta „Az Úr érkezése” című versében. Ady Endre: Az Úr érkezése Mikor elhagytak, Mikor a lelkem roskadozva vittem, Csöndesen és váratlanul Átöle...

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. ” Korinthusbelikhez írt második levél 7. fejezet 10. vers Megbántottam-e már Istent? Igen, többször is és nagyon bántam. De amit még ennél is jobban bántam, hogy ezt újra és újra megetettem és megteszem. Próbálom elhagyni a bűnt, de sokszor csak az után eszmélek rá, hogy rosszat tettem, miután már megtettem. Szégyellem magam, mert megbántom azt, aki a legjobban szeret. Ehhez hasonló érzések mindenkiben megfogalmazódtak már, azért, mert átéltünk hasonlót. Megbántottuk azt, aki hozzánk a legközelebb áll, házastárs, szülő, testvér, barát. Habár nehezemre esik felfogni, hogy Isten ezeknél a személyeknél is jobban szeret, jobban törődik velem, mégis számtalanszor megbántottam Őt. Ehhez kell segítség, hogy felismerjem, megbántottam Őt. Csak úgy, mint egy konfliktusban, óhatatlan hogy megbántjuk egymást, mert olyan szavakat mondunk, vagy oly...

2 Korinthus 2,5-8 „Ha pedig valaki megszomorított, nem engem szomorított meg, hanem - hogy ne túlozzak - részben titeket, mindnyájatokat is. Elég az ilyennek az a büntetés, amit a többség mért rá. Most viszont inkább bocsássatok meg neki, és vigasztaljátok meg, hogy a túlságos nagy szomorúság valamiképpen meg ne eméssze az ilyet. Ezért kérlek titeket, tanúsítsatok iránta szeretetet.” (Újfordítás) Egy jó közösség összetart akár kívülről, akár belülről éri támadás. A tagok együtt felismerik a rosszat és elkülönülnek attól. Ha egy csapat tagjaként megbántod, megsérted a társadat, arra nem csupán ő fog reagálni, hanem mindenki. Ki fogják fejezni rosszallásukat. Páran korholnak majd, megszidnak. Lesznek, akik csupán finoman mondják el a véleményüket, míg mások nem fogják véka alá rejteni az érzéseiket. Lehet, hogy néhányan hallgatnak majd, de a szemükben látni fogod az igazságot. A közösség fegyelmező erő. Mindaz, ami így ér, szégyenérzést kelt majd benned és szomorúságot. Ére...

"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez." 2Korintus 7:10. Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’Isten szerinti’ és a ’világ szerinti’ szomorúság között? Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság. De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled....

" Így most titeket is szomorúság fog el, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tőletek: " János evangéliuma 16:22 Szomorúság. Ez az érzés nem ismeretlen előtted és előttem sem. Ott állunk a pályaudvaron és elintegetjük szerettünket, akit egy ideig nem fogunk látni. Nem mosolygunk. Ha nem is könnyes a szemünk, de a lelkünk szomorúan nyugtázza az ürességet, amit a kedvesünk hagyott maga mögött. Aztán az igaztalan vádak viharában nem görbül mosolyra a szánk, leginkább magunkba roskadva és szomorúan kémleljük az eget új célokat keresve. Van, amikor túl gyakran állunk zárt koporsók fölött és csak mérhetetlen fájdalmat érzünk, amit ki nem mondhatunk szavakkal, a szomorúság ráül a szemünkre, szánkra... Oly régen az emberiséggel karöltve jár a szomorúság. Jézus, az emberré lett Isten is kapott ebből a csomagból. Amikor sírt Jeruzsálem felett, amikor tanítványiért, aztán az egész emberiségért könyörgött. Amikor halála előtt búcsúz...

„Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!” (Ézsaiás könyve 53. fejezet 4. vers) Ebben az influenzás időszakban nem nehéz összeszedni egy kis náthát, megfázást. Ha pedig komolyabban ágynak dől az ember, legyen az idős vagy fiatal, kemény megpróbáltatás vár rá, fejfájás, izomgörcs, csontig ható fájdalom magas láz és társaik. Ilyenkor gyakran elhangzik; Miért? Nem figyeltünk eléggé magunkra, táplálkozás, mozgás, stb. Legyengült az immunrendszerünk, és íme, a következmény. De ha már benne vagyok, mindegy. A lényeg segítsen valaki. Az Ige azt mondja: „betegségeinket ő viselte, fájdalmainkat hordozá”. Hogyan? Jézus is volt beteg? Folyt az orra, fájt a feje, láza volt? Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra a legnagyobb fájdalom az, amikor szeretteim szenvedését kell látni. A legnagyobb kín; amikor magatehetetlenül kell nézni a másik vergődését, és nem tudok segíteni. Van olyan is, amikor talán lenne se...

„Mert az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez. ” (Korinthusbeliekhez írt 2. levél 7:10) Isten szomorú a bűneink miatt. Szeretné, ha mi is azok lennénk! Az Isten szerinti szomorúság vége mindig a bűntől megszabadult ember felszabadult boldogsága. Redben vagyok az Úrral! A világban lévő szomorúság nem hoz feloldozást, csak tragédia lehet a vége. További szomorúság, kesergés, fájdalom és szenvedés. A legtöbb bűn eléggé kellemes, boldogságot ad bizonyos ideig. Ha nem így lenne, sokkal kevesebbszer vétkeznénk Isten ellen. Az igazi baj akkor kezdődik, mikor jól érezzük magunkat Istentől elszakadt állapotunkban, és nem is akarunk ezen változtatni. Ilyenkor szeretne Isten bennünket elszomorítani. Klasszikus példa Dávid története. Boldog volt Betshabéval, a megöletett Úriás feleségével egészen addig, míg nem jött Nátán próféta és szembesítette bűneivel és annak következményeivel. Dávid igazán megszomorodott...