Az utolsó naplemente
„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus” János első levele 2:1 Hazafelé vezetsz a lemenő nap fényében. Most csak komótosan nyomod a gázpedált, a mai munka kezd a végéhez közeledni, és már semmi kedved nincs a sietéshez. Szemed újból és újból az alábukni készülő sárga óriásra téved, és különös érzések kerítenek hatalmukba. A színek fájdalmasan gyönyörűek, és olyan, mintha örökre búcsút mondanának a Földnek. Mintha a nyugvó Nap többet nem kelne fel beragyogni tragikus bolygónkat. Mintha megelégelte volna a sok gonoszságot, és nem akarna többet látni belőle. Mintha ez a naplemente az utolsó lenne. Felhőréteg vonja be az eget feletted, és csak a nyugati határt hagyja szabadon, teret engedve a búcsúzó fény utolsó pillantásainak. Sárga, piros, lila, kék, és az összes létező árnyalat jár táncot szemeid előtt, míg gondolataid már hangosabban kiabálnak a színek fájdító vibrálásánál....