reggeli dicséret

A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégeltek meg. A zsidókhoz írt levél 13:2 A sátor bejáratánál üldögélve, a nap legmelegebb szakában Ábrahámnak egyetlen porcikája se kívánta, hogy messze földről érkező vándorok estig nála múlassák az időt. Legszívesebben elfeküdt volna a napfényben – a gazdaság működik, a szolgák végzik a dolgukat. Nincs mit tenni, csak élvezni az Isten adta áldásokat. “Mindenki a saját szerencséjének a kovácsa” gondolhatta éppen, amikor az említett, messziről jött vándorok megálltak a sátra előtt. ( Mózes első könyve 18. fejezet ) Valamivel később Lót Sodoma belvárosában éppen a napi bevételt számolgatta. Néha azért még eszébe jutott, hogy ő is csak jövevény, nem itt született, nem is ehhez a nemzethez tartozik, de olyan rég óta itt lakik, hogy a helyiek nagyvonalúan eltekintenek már ettől az apróságtól. És milyen jó, hogy eltekintenek tőle! Látta már, hogy mihez kezdenek azokkal, akik eltévedtek az úton, é...

"Akik pedig befogadták, azoknak hatalmat adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazoknak, akik hisznek az ő nevében, akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek." János evangéliuma 1. fejezet 12-13. vers Ha vendégségben járunk valakinél, vannak bizonyos illemszabályok, amelyeket be szoktunk tartani. Ilyenkor általában nem nyúlunk hozzá bármihez a vendéglátó engedélye nélkül. Nem kutatjuk át a hűtőt, ha hirtelen megéhezünk. Nem indulunk el csak úgy felfedezni a lakást, ha a mosdót keressük, hanem megkérjük a házigazdát, hogy mutassa meg nekünk az utat. Lehetőleg nem kritizáljuk a szoba elrendezését, nem helyezzük át a vázát a polcról a dohányzóasztalra csak azért, mert szerintünk ott jobban nézne ki. Persze az ilyen szabályok betartásának mértéke jócskán függ attól is, hogy milyen közeli kapcsolatban állunk vendéglátónkkal. De mégis, vendégként nincs olyan hatalmunk mások otthonában, mint az ott lakó felnőtteknek vagy akár gyermekekne...

"Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed?  Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta! Mózes első könyve 4. fejezet 6-7. verse A családi ház és a panellakás számtalan alapvető és egyértelmű dologban különbözik egymástól. Míg az előbbinél a "magánterület" kaputól kerítésig tart, és az udvar pufferzónaként terjeszkedik az intimszféra és a határvonalak között, addig az utóbbinál a bejárati ajtó az egyetlen, ami a "közös tér" és a "személyes tér" között áll. Másrészről kertes háznál, ha a vendég kicsit rámenősebb, előfordulhat, hogy csengetés nélkül lép be a kiskapun, és már a bejárati ajtónál kopogtat (rosszabb esetben be is nyit azon, ahogy ezt saját tapasztalatból tanúsíthatom). Ugyanez panellakásnál nehézkesebb, hiszen a kaputelefon, ideális esetben csak azt engedi be, akit a lakó érdemesnek talál ...

“Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések könyve 3. fejezet 20. vers Kétféle ember van alapjában véve. Az egyik örül a vendégeknek, a másik nem. Mindkettő azért, mert ismeri a szokásos vendégeit. Ha jók a vendégek, akkor örülünk, ha rosszak akkor nem. Ilyen egyszerű. Mit érzel, amikor kopogtatnak? A kisfiam minden alkalommal amikor csöngetnek, felkapja a fejét, és az ajtó felé siet. Tudja, hogy általában valamelyik nagyszülő érkezik hozzánk. Mivel nagyon szereti őket, szalad az ajtóhoz, és figyeli, hogy vajon ki nyitja majd azt ki. Attól függően, hogy milyen vendégeink szoktak lenni, szeretjük a vendégeket, vagy sem. Attól függően, hogy milyen kapcsolatunk van azokkal akik általában meglátogatnak bennünket, örülünk, vagy már előre idegesek vagyunk miatta. Nincs ez máshogy a bensőnkben sem. A Biblia azt írja, hogy Jézus a szívünk ajtaja előtt áll, és finoman kopog, várva r...

"Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” Jelenések könyve 3:20 A múltkor látogatóba mentünk barátainkhoz, és mialatt náluk voltunk, valaki felcsengetett a lakásba. Lévén, hogy nem otthon voltam, ügyet sem vetettem a csengetésre, folytattam, amit éppen csináltam. Egy pár perc után azért furcsállni kezdtem, hogy senki más sem ugrott fel, hogy ajtót nyisson. Megkérdeztem a barátomat, hogy miért nem nyitotta ki az ajtót. Ő meglepetten rám nézett: “Nem is hallottam, hogy csengettek!” mondta. Jézusnak szokása volt, amiért többször bajba is került, hogy olyan embereknél vacsorázott, akik a társadalmi megítélés szerint nem voltak méltóak rá. Tehát olyanokkal, mint Te, vagy én. Sokan el se tudták képzelni, hogy ezt miért teszi, de ő újra és újra olyanokhoz hívatta meg magát, akik a szociális perifériára szorultak: vámszedők, bűnösök, rossz hírű emberek. Mégis, ő kiné...