reggeli dicséret

“Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” Jakab levele 1:2-3 Mennyivel könnyebb lenne, ha nem lennénk kísértve, és nem kéne küzdenünk saját természetünk ellen. Sokkal egyszerűbb lenne az élet. Hányszor jut eszünkbe ez a gondolat. Jobb lenne, ha nem lenne kísértés. Akkor nem kéne küzdenünk, vagy gondolkodnunk. Jakab mégsem erről beszél. Az ő olvasatában a kísértés nem ilyen negatív fogalom. Persze nem arról van szó, hogy pozitívum az, hogy bűnösök vagyunk, de van egy szempont amit ritkán gondolunk végig, és rávilágít levelében.  Azt mondja, hogy tartsátok örömnek a kísértést! Furcsa gondolat ez. Örüljünk annak, hogy kísértve vagyunk. Olyan ez, mintha azt mondanánk egy betegnek, hogy örüljön annak a kórnak, ami ellen küzd. Abszurd gondolat. Pont ezért nem hagyja ennyiben Jakab, hanem kifejti, miért örüljünk neki. Örülj a kísértésnek, mert az egy próba. A próbák nem azért

"Jézus ezt mondta nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját." János evangéliuma 4. fejezet, 34 . vers „Ez a gyerek falja a könyveket!” Egyre ritkábban, de néha lehet még hallani ezt a mondatot. S ha valaki ezt mondja, akkor senki sem gondol arra, hogy a gyerek szó szerint megeszi a könyveit. Habár nem emlékszem rá, lehet, hogy ha kisgyermeként valakitől ezt hallottam, akkor szó szerint azt hittem, mert sokáig azt gondoltam, hogy a felnőttek mindig komolyan gondolják, amit mondanak…  A fenti mondattal olyan szülők szoktak dicsekedni, akik büszkék arra, hogy a gyermekük szeret olvasni. Édesapám példáját látva én is ilyen voltam már gyerekként is. Igen, vannak olyanok, akiknek szinte ki sem lehet robbantani a kezükből a könyveket. Egyiket olvassák a másik után, mert vagy nagyon érdekli őket valamilyen téma, vagy mert úgy tudnak olvasni, hogy megelevenednek a szemeik előtt a költői

"Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele! Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az Úr, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban. És fellelkesült a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaitól." A krónikák második könyve 32:7-8 (RÚF) Ha van egy szóösszetétel, ami talán az összes többinél többször fordul elő a Bibliában, az a “ne félj”. Rick Warren szerint a Bibliában pont annyiszor található meg ez a szó, ahány nap van egy (nem szökő-) évben: 365-ször. Ezzel a két szóval köszönti az angyal Máriát, ( Lukács evangéliuma 1:30 ) a pásztorokat, ( Lukács evangéliuma 2:10 ) de ezt tanácsolja Jézus a tanítványainak is, a Hegyi Beszédben, ( Máté evangéliuma 10:31 ) és üzeni Ézsaiáson, ( Ézsaiás próféta könyve 41:10 ) és Jánoson keresztül is ( A jelenések könyve 2:10 )… És ezt üzeni a mai alkalommal is. Van okod félni. Mindannyiunk

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útjait, és légy bölcs!”   ( Példabeszédek könyve 6. fejezet 6.vers ) Szereted őket, vagy sem, tény, hogy a hangyák a sarkvidékeken kívül az egész bolygót meghódították. Több mint tizenkétezer fajtájuk van és becslések szerint körülbelül 1 millió jut belőlük fejenként mindannyiunkra. Lenyűgöző az erejük, a gyorsaságuk, alkalmazkodóképességük, kitartásuk és szorgalmuk pedig példaértékű. No de miért is szorgoskodnak a hangyák? Számukra a közösség, a kolónia fennmaradása és növekedése az első. Ezért egy hangyabolyban minden egyes hangyának meghatározott feladata van. Egyik építi a fészket, a másik védelmezi, a harmadik beszerzi az élelmiszert, vagy táplálja a királynőt, vagy gondoskodik az utódokról, stb. A kutatók azt is megfigyelték, hogy viszont azt az egyedet, amelyik ok nélkül tétlenkedik, azt kilökik a bolyból, sőt, még a királynőt is kivezetik, ha nem rak elég tojást, és helyébe másikat választanak. Igyekezet

„Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mező liliomait, hogyan növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak.” Máté evangéliuma 6:28 Ne aggódj! Tényleg ilyen egyszerű lenne? Milyen szuper dolog lenne, ha volna rajtunk egy gomb, amit ha benyomunk azonnal kikapcsolódik az aggódás érzetünk és élünk boldogan, aggodalmak nélkül. Ám ez nem ilyen egyszerű. Se gomb, se kikapcsolás, se aggodalom mentesség. Van helyette valami más, amivel csökkenteni tudjuk az aggódásunkat? – merül fel a kérdés. A válasz: IGEN! Igaz, hogy nem tudunk megszabadulni az aggodalom érzésétől, de kérhetünk segítséget. Sokszor nehéz dolog a segítségkérés, hiszen az emberi gyengeségre koncentrálódik olyankor az ember. A segítségkérés olyan érzést kelthet bennünk, mintha mi magunk nem tudnánk megbirkózni egy kihívással és emiatt gyengének érezzük magunkat. Ehelyett neki rugaszkodunk egyedül és az aggodalommal   felemésztjük az életünket. Fordulj Istenhez! –ez a legfőbb d

"Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem." Zsoltárok könyve 23. fejezet 4. vers Sok évvel ezelőtt olvastam egy könyvet, amely nagy hatással volt rám. Phillip Keller: A 23. zsoltár egy juhpásztor tolmácsolásában . A szerző arról írt, hogy a 23. zsoltár képei a pásztorkodás egy egész évén végigvezetnek minket. Ez a részlet arról szól, amikor tavasszal a pásztorok felhajtják a nyájat a hegyi legelőkre. Az út mély, sötét szurdokvölgyeken át vezet, ahol veszélyek leselkedtek a nyájra. Szükség volt arra, hogy a pásztor megvédje a nyájat a ragadozóktól, ekkor tett jó szolgálatot a „vessző” (furkósbot), de szükség lehetett arra is, hogy a kampós végű pásztorbottal utána nyúljon a pásztor az útról letévedt báránynak/juhnak és kiemelje a gödörből, megtartsa, míg újra biztosan tud járni… Bár ma már kevesen élnek pásztorkodásból, messze kerültünk ettől a világtól, de a k

„Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára”. Mózes második könyve 31:1-3  Istenben többek között az is csodálatos, hogy neki gondja van életünk minden területére. Az Ő istensége nem állt meg a teremtésnél. Sőt, nem állt meg a megváltásnál sem. Nemcsak egy új esélyt  adott  a  kereszttel és az üres sírral, hanem egészen közel jött hozzánk, és felelősen cselekszik személyes életünkben. Ez az ige, amit az előbb elolvastál, a szentsátor építésének történetébe enged bepillantást nyernünk. Izrael népe a pusztában vándorol, szívükben ott rejtőzik néha hangsúlyosan, néha egészen háttérbe szorulva az új otthonuk, Kánaán ígérete, és Isten úgy dönt, legyen még megfoghatóbb az Ő jelenléte közöttük. Legyen egy hely a táborban, ahol az Ő dicsősége megjelenik, ahol találkozhatnak Vele. Álljon egy sátor a tábor közepén,