reggeli dicséret

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. Ha engem ismernétek, az én Atyámat is ismernétek. János evangéliuma 14. fejezet 6–7. vers Ma a csókolózás világnapja van. Egy csók beszélhet szeretetről, vágyódásról, bizalomról, összetartozásról. A párkapcsolati szeretet, a vonzódás és a gyengédség Isten ajándéka, mert Ő teremtett minket kapcsolódásra képes emberré. A testi-lelki közelség akkor válik igazán széppé, amikor nem birtokolni akar, hanem szeretni, tisztelni és biztonságot adni. Jézus azonban ebben az igében még mélyebb közelségről beszél. Azt mondja, hogy ő az út az Atyához. Nemcsak azt mutatja meg, hogyan kell szeretni, hanem visszavezet ahhoz, Akitől minden tiszta szeretet ered. Ha Őt ismerjük, az Atyát ismerjük meg. Isten szíve Jézusban válik láthatóvá. Benne látjuk, hogy Isten nem hideg távolságból figyel, hanem közel jön, megszólít, gyógyít és hazahív. Egy szeretetteljes érintés sokszor megnyugtat, oldja a feszültséget és segít átélni...

De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid. Ézsaiás könyve 49:14-16 Körül-belül két hónapos lehetett a nagyobbik gyerekem, amikor orvoshoz kellett mennem időpontra, és őt nem vittem magammal. Álltam a váróban, hogy sorra kerüljek, és egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy ütemesen dülöngélek jobbra-balra, mintha az ölemben lenne a csöppség, és őt ringatnám. Aztán egy másik alkalommal a bevásárlókocsit kezdtem el oda-vissza tologatni, miközben a pénztárnál álltam sorba, mintha babakocsi lett volna. Megtörtént az is, hogy egy felnőtt emberrel beszélgettem, nem baráttal vagy rokonnal, ennél sokkal távolibb és hivatalosabb volt az ismeretségünk (a gyerekek gasztroenterológusa volt), ő köhögött kettőt-hármat, az én számból pedig önkéntelenül kicsúszott, hogy ...

„Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel, vigadozva járuljatok színe elé! Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét! Mert jó az Úr, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.” Zsoltárok könyve 100 Hogy vagy, Kedves Olvasó? Milyen hetet hagysz magad mögött? Mik voltak benne a kihívások és az örömök? Milyen áldásokat fedeztél fel? Milyen győzelmeid voltak? Melyek voltak azok a(z akár aprónak tűnő) lépések, amiket te igenis megtettél, és büszke vagy rájuk? Mi az, ami aggasztott vagy talán még mindig aggaszt? Mi keltett benned félelmet, és mi volt az, ami lelkesített? Miért vagy hálás? Ma reggel engedd meg magadnak ezt a 10 percet, hogy beszélgethess ezekről a kérdésekről Istennel! Engedd meg magadnak az időt arra, hogy kizárd egy kicsit a külvilágot, hogy csak te legyél ott és Ő. Nem tudom,...

„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám! Hallgassatok rám, és élni fogtok! Örök szövetséget kötök veletek, mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.” Ézsaiás könyve 55:3 Az ősi Grúziában élt egy szokás, miszerint a férfiak abbahagyták a harcot, ha a nők odadobták fehér kendőjüket. „1993-ban egy grúz filmrendezőnő, Keti Dolidze előállt egy ötlettel: arra kérte a nőket, hogy szeptember 24-én vonuljanak utcára fehér kendőben, így kifejezve a háború elleni tiltakozásukat. A kezdeményezés hatására kétezren cselekedtek a rendező kérésének megfelelően. Ezért 1993 óta Grúziában ez a nap a megbékélés és a harcellenes gondolkodásmód napja, egy évvel később pedig, 1994-ben Magyarország is elismerte az emléknapot.” (Forrás: https://femina.hu/terasz/feher_kendo_napja/ ) Ma van a fehér kendő napja, és bárcsak, bárcsak vége lenne az értelmetlen vérontásnak, hatalmi játszmáknak, elborult, birodalmi vízióknak. Bárcsak béke lehetne ember és ember között minden téren, bárcsak élhetnénk, és hagynánk élni...