A hegyi vándor imája
"Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?" (Zsoltárok könyve 121) Kezemben egy csésze kávéval ülök a Tanács téren, 800 kilométerre az otthonomtól, idegen földön. Előttem a Cenk, a hegy tetején "Brasov" felirattal, a felvonó fel-alá szállítja turisták tömegeit.
Turisták. Ma így hívjuk a vándort, aki otthonát elhagyva idegen földön tölti szabadidejét. Hogy mi okból teszi, azt mindenki maga tudja csak: búfelejtésből, szórakozásból kirándul-e az ember, vagy azért, hogy lelki élményt kapjon? Vagy csak azért, mert az egész élet egy nagy zarándoklat? Ahogy ezeken gondolkozom, eszembe jutnak a Zsidókhoz írt levél szavai, és azok az elődeink, akik kitartottak mindamellett, amiben hittek, noha tudták, csak "idegenek és jövevények a földön." (A zsidókhoz írt levél 11:13)
Amikor az ember idegen földre megy, biztosítást köt, mert nem tudja, mikor történik baj. Kell valami, ami biztosítja az épségben lévő hazaérkezést, vagy legalábbis a sérülések ellátását. Az életre azonban nincs biztosítás, még ha van is biztosítás, melynek neve ezt sugallja.
"Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem?" Ahogy nézem az idegen épületeket, a szökőkutat, a sétáló embereket, a szemem megakad az 1300-1400-as években épült Fekete Templom óratornyán, ami a tér fölé magasodik. "Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta."
Jegyet váltok, és leülök az utolsó padra. A hatalmas orgonán múlt vasárnap talán pont az evangélikus himnuszt énekelték: "Erős vár a mi istenünk, jó fegyverünk és pajzsunk". (Zsoltárok könyve 46)
Itt az életbiztosítás, mindegy merre vándorolsz!
"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."
