reggeli dicséret

„Már egy gyermek tetteiből is fel lehet ismerni, hogy tiszta és helyes-e, amit tesz!” Példabeszédek 20,11 Sok emberben él egy kép saját magáról, jó esetben ez a kép reális. Akkor egészséges az önértékelésünk, ha tisztában vagyunk saját értékeinkkel, képességeinkkel, de hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. Ha ez nincs így, akkor van baj. Úgy az alacsony, mint a magas önértékelés komoly gondokat okozhat, de mit tehetünk? Honnan tudjuk, hogy helyes képet ápolunk önmagunkról? Mi legyen a tükör, ami megmutatja, hogy kik is vagyunk valójában? A bölcs egyszerű tükröt tart elénk, a cselekedeteinket. Voltál már úgy, hogy olyat tettél, amit nem akartál, amit nem gondoltál volna, ami téged is meglepett? Sokszor az érzelmeink átveszik az irányítást az értelmünk felett és ez igaz pozitív és negatív értelemben is. Sajnos általában legtöbbünkben inkább negatív értelemben. Ekkor csalódunk, de ne feledjük: cselekedeteink mutatja a valóságot! Lehet, hogy ilyenkor legszívesebbe

„E beszédek megbízhatóak és igazak, és az Úr, a próféták Istene elküldte angyalát, hogy megmutassa szolgáinak őket: ennek hamarosan meg kell történnie. Ímé hamar eljövök. Boldog, aki megtartja e könyv prófétai beszédeit.” Jelenések könyve 22:6-7. Ma reggel elgondolkodtam azon, hogy mire mondhatnánk napjainkban azt, hogy megbízható, igaz, biztos, változhatatlan. Szinte semmire. Minden változik. Itt meg ma reggel azt mondja nekem Isten, hogy ebben az állandóan változó világban van egy – egyetlen – pont, ami igaz, változhatatlan. És ez Isten beszéde. Isten már évezredekkel ezelőtt elmondta, leíratta prófétáival, hogy Jézus el fog jönni. Olvashatunk a Szentírásban arról, hogy ez hogyan történik. Hogy mi előzi meg. Hogy milyen események mutatják közeledtét. A jelekből ítélve, ez most már hamarosan bekövetkezik. Jézus eljövetele egyre közelebb van hozzánk. És azok az igazán boldogok, akik készülnek a nagy találkozásra. Akik figyelnek. Akik mindent megtesznek azért, hogy már

Harmadszor is szólt hozzá:  - Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki:  - Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki:  - Legeltesd az én juhaimat!" János evangéliuma 21:17 Azon a tengerparti kiránduláson és közös reggelin a szeretetről beszélgettek - csak férfiak. Nem szerelemről, hanem valami ennél is fontosabbról volt szó: akarsz-e mindennek ellenére a Teremtővel - Aki közben Megváltó is lett egyben - újra kapcsolatban lenni. Amióta utoljára találkoztak sok dolog történt: Jézus egyedül volt a legsötétebb órában, mindenki elszaladt Tőle. Júdás elárulta Jézust, Péter nemkülönben. Még azon a napon mindkettejük sorsa eldőlt: Júdás véget vetett az életének, Péter szíve mélyéig bánta tagadását. Jézus meghalt a kereszten, egyetlen tanítványa kísérte el a Golgotáig. Sötétség támadt, Jézus megbocsátott bántalmazóinak és nem szállt

„Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket, és én rendeltelek titeket, hogy ti elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek, és a ti gyümölcsötök megmaradjon; hogy akármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja néktek.” (János evangéliuma 15. fejezet 16. vers)   Az a mód, ahogy Jézus kiválasztotta tizenkét tanítványát, teljesen ellentétes mai világunk elüzletiesedett és sikerorientált gondolkodásával. Hiszen, ha az egész világot megmozgató feladatra szeretnénk embereket kiválogatni, akkor nem egyszerű halászokat, lázongó lelkű zelótákat, hitetlenkedő Tamásokat választanánk, hanem magasan kvalifikált, iskolázott, elismert, mindenki által tisztelt és megbecsült és persze anyagilag is jól prosperáló személyeket. Olyanokat, akik komoly referenciával rendelkeznek, legalább három nyelven beszélnek, több éves szakmai gyakorlatuk van. Kiváló szónoki képességgel bírnak és anatómiai ismeretekkel rendelkeznek. Valószínű, ha Jézus kicsit jobban körülnézett volna, bizt

"A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1) "Krisztus volt az, aki az Ószövetségben intette Izraelt: "A bor csúfoló, a részegítő ital háborgó, és valaki abba beletéved, nem bölcs" (Péld 20:1). Ő maga senkinek sem adott ilyen italt. Sátán az élvezetekre csábítja az embereket, ami elhomályosítja az értelmet, megbénítja a lelki érzékenységet. Krisztus viszont arra tanít minket, hogy tartsuk féken alacsonyabb rendű ösztöneinket. Az Ő egész élete az önmegtagadást példázza. Azért, hogy az étvágy hatalmát megtörje, elszenvedte érettünk a legkomolyabb  próbát, amit ember csak kiállhat. Krisztus volt az, aki utasította Keresztelő Jánost, hogy ne igyék sem bort, sem részegítő italokat. Ő volt az, aki ugyanilyen önmegtartóztatásra kötelezte Mannoah feleségét. És Ő mondott átkot arra, aki felebarátjának részegítő italt ad. Krisztus nem mondott ellent saját tanításának. Az erjedetlen must, amivel a menyegzői vendégeke

„ És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy két keze fölemelve maradt naplementig .” (2Mózes 17:11-12) Küzdelem az élet napról napra. A világ bizonyos részein véres harcok folynak, máshol vallási, vagy politikai csatározások történnek. Szemben állnak volt barátok, testvérek; kétségbeesett küzdelem folyik a mindennapi betevőért, a becsületért, az igazunkért. Bármilyen jellegű is a harcunk, egyedül sokkal nehezebb győzni. Erről szól a mai üzenetünk is. Mózes vezetésével Isten kihozta Egyiptomból Izrael népét. Már önmagában ez is nagy csoda volt, de az igazi próbák csak ezután vártak rájuk. Túlélni a pusztában napról napra. Amikor Mózes látta a szükséget megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Isten elmondta, és adott vizet, mannát,

„Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.” Pál második levele Timóteushoz 2:15 Egyszer majd mindenkinek meg kell állni Isten előtt. Neked is, ezt tudod jól. Talán már többször elgondolkodtál azon, milyen is lesz majd az a pillanat, amikor szemtől szemben állhatsz vele, és megláthatod az arcát. Milyen lesz az a pillanat, amikor mélyen egymás szemébe néztek, és a percek összeolvadnak az örökkévalósággal, megszűnik tér és idő és az eddigi valóság.  És mit tükröz majd a te szemed? Milyen érzésekkel, gondolatokkal fogsz megállni a mindenség Ura előtt? Ha most jönne el a pillanat, akkor mi kerülne felszínre szíved legmélyebb zugából? Talán félelem? Félelem, mert tudod, soha nem leszel elég jó ahhoz, hogy átléphesd a menny kapuját. Félelem, mert Isten túl tökéletes, és te annyiszor elbuktál már. Félelem attól, hogy talán út közben meggondolja magát, és sorsod nem élet lesz, hanem ha