reggeli dicséret

Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Prédikátor könyve 3:1-4 Úgy gondolom, társadalmunk elég furcsán áll a halál kérdéséhez. Félünk tőle, igyekszünk az egészet eltávolítani magunktól, tabusítani, nem beszélni róla. Szeretnénk siettetni a gyász folyamatát, időt sem hagyva magunknak, hogy megéljük, mert a munkából nem eshetünk ki, és különben is, mindennek mennie kell tovább. Keresztény közösségekben a feltámadásba, és/vagy a mennybe vetett hittel próbáljuk elnyomni a veszteség iránti fájdalmat, próbáljuk megmagyarázni a megmagyarázhatatlant az „Úr akaratával”, m...

„Benned bíztak őseink, bíztak, és megmentetted őket. Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek, benned bíztak, és nem szégyenültek meg.” Zsoltárok könyve 22:5-6  Nem szeretem a hullámvasutat, a nyári bobbal sem vagyok kibékülve, az én tűrőképességemet ezek a pályák jócskán meghaladják, így önszántamból még a közelükbe sem megyek. De ezeken a pályákon is vannak kb. vízszintesen futó, egyenes szakaszok, mégha csak 1-2 méteren át tartanak, és utána jön a meredek fel, meg a le, meg a hajtűkanyar és az átfordulás. Tegyük fel, hogy ezt az egyméteres, egyenes szakaszt lefotózza valaki, és megmutatja neked, mint a hullámvasútról készült képet. És te tudod, hogy ez csak egy apró szelete annak az embertpróbáló, szédítő, halálfélelemmel eltöltő, gyomorfelfordító pályának. Hogy ez csak egy kiragadott rész, és az igazság ennél sokkal, de sokkal több.  Valahogy így van ez a mai igénkkel. Ez egy igazán reményteljes szakasz, de nem a teljes kép, ezért kérlek, vedd elő a Bibliádat,...