reggeli dicséret

"Hogyha gyalogokkal futsz, és elfárasztanak téged: mimódon versenyezhetnél a lovakkal? És ha csak békességes földön vagy bátorságban: ugyan mit cselekednél a Jordán hullámai között?" Jeremiás 12,5 Az attól függ! Hogy mitől? Hát elég sok mindentől: - Először is tőled. Hogy milyen volt a felkészülésed, milyen a fizikai állóképességed, mennyire vagy kitartó, van-e tapasztalatod? Tudod-e, mi a gyenge pontod, mikor fáradsz el és ha ez megtörténik, mit kell tenned, hogy folytatni tudd? Egyszóval, tisztában vagy-e önmagaddal? - Másodszor az ellenfelektől. Tudod-e, kik ők, milyen eredményeik voltak- vannak eddig? Ismered-e a verseny közbeni viselkedésüket, hogy számíthass mindenre? Tisztában vagy-e az ő képességeikkel, állóképességükkel, akaratukkal, gyengeségeikkel is? - Harmadszor a körülményektől. Mi minden történhet a verseny előtti időszakban, ami befolyásolja a fizikai és a mentális állapotod? Hol rendezik a tusát? Milyen az útvonal, amit teljesíteni kell,

„De amik nekem egykor nyereségek voltak, azokat kárnak ítéltem Krisztusért. Sőt, most is kárnak ítélek mindent a Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének gazdagsága miatt, akiért kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem. És benne olyannak bizonyuljak, mint akinek nincs saját igazságom a törvényből, hanem a Krisztusban való hit által van igazságom, Istentől való igazságom, a hit alapján.” Filippi 3:7-9. Nagytakarítás! Gyakran teszel ilyet otthon. Legalábbis remélem. „Ez szemét, erre már nincs szükség, ezt odaadom valakinek, akinek még szüksége lehet rá, ez fontos, ez meg nagyon-nagyon fontos.” Pál is végzett néhányszor ilyen nagytakarítást az életében. Voltak fontos és kevésbé fontos dolgok, és ő elhatározta, nem engedi, hogy bármi is közé és drága Megváltója közé álljon. Amit régen olyan nagyon fontosnak ítélt, most minden további nélkül kukába dobta. Nincs rá szükség. Szemét. Csak elvonná a figyelmemet. Kedvenc írómtól olvastam a

„Minden keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás legyen távol tőletek minden gonoszsággal együtt. Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Efézusi levél 4:31-32 Mennyire legyen távol tőlünk a „keserűség, indulat, harag, kiabálás és istenkáromlás” ? Egy grófnő új kocsist akart fölvenni, és az állásra három kiváló szakember jelentkezett. A grófnő behívta őket, majd az elsőhöz fordulva így szólt: – Tegyük fel, hogy a hintómat hajtja, úgy hogy én benne ülök, és az út éppen egy meredek szakadék mellett halad el. Mennyire lenne képes közel hajtani a kocsit a szakadék széléhez? – Kezeit csókolom grófnő őnagysága! Én bizony még fél könyöknyire is meg merném közelíteni a szakadék szélét, úgy hogy a grófnő őnagyságának még a haja szála se görbülne, olyan biztosan tartanám a gyeplőt. – válaszolta kackiás bajuszát büszkén pödörve az első jelentkező. – Hát maga – fordult oda a

„Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratát lélekből,” (Efézusbeliekhez írt levél 6. fejezet, 6. vers) Nézz már a tükörbe! Hogy nézel ki? Minek ennyire felöltözni? Ma az a trendi, ha minden kilátszik! „Hasonlatosképpen az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat.” (1Tim.2:9) Miért nem iszol legalább egy pohárral? Egész évben egyszer van születésnapom, és te nem iszol velünk az egészségemre? Nem veszed észre, hogy kilógsz a sorból!? „a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, a melyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?” (1Kor.6:19) Mondd, valami bajod van velünk? Miért nem vagy képes legalább egy szombaton eljönni kirándulni, kimenni egy meccsre, vagy szórakozni? „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt.” (2Móz.20:8) No, ide figyelj! Mit gondolsz, más ne

„Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." Pál második levele a Korinthusbeliekhez 5,17 „Ha valaki Krisztusban van…” Állítólag sokan vagyunk vallásosak, akik hisznek Krisztusban, de mégis úgy tapasztalom, hogy viszonylag ritkán, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem találkozunk az újjá teremtés nyomaival a magukat keresztényeknek vallók között. Mennyire lehet ez valóságos, és milyen mértékben mérhető, vagy egyáltalán mérhető-e az új teremtés?  Amikor a teremtésre gondolunk óhatatlan, hogy valamilyen materiális kép villan fel előttünk. A semmiből, valami lesz, méghozzá valami szép, az érzékszerveinknek tetszetős dolog. Amikor a régiek elmúlnak, kevés vagy semmilyen tárgyi bizonyíték nem marad a régiek után. Ha az épületekre gondolunk egy-egy felirat, egy-egy emlékmű juttatja eszünkbe hogy itt valami volt, itt valami történt.  Nem olyan rég egy nagyvárosban sétálgattunk egy kisebb csoporttal és a vágyuk az volt, hog

"A tudós ember takarékoskodik beszédével, és aki értelmes, az higgadt lelkű." Példabeszédek 17:27 Parancs János: Tanácsok Ne lépj soha fölkészületlenül az emberek közé. Légy alázatos és szerény. Légy kíváncsi a dolgaikra. Hallgasd meg őket, kérdezd ki őket. Tanulj tőlük, amíg lehet. Vizsgáld meg érveiket. S amíg hamissága ki nem derül, semmit el ne vess. Ha jót akarsz, ne ítélj elhamarkodottan. Magadat csapod be, ha nem figyelsz minden mozzanatra, ha üres hólyagnak, ostoba fajankónak tartasz bárkit is, mert nem érted, mert a véleménye más. Légy igényes. Ne törődj senkivel. Befelé figyelj a makulátlan, belső lobogásra. S ne higgy a szavaknak, a dörgő szónoklatoknak csak azért, mert izgatóak, vagy szépen hangzanak. Az irgalmatlan igazság hitvallója sose légy. Többnyire kiátkozás, önkény és öldöklés jár a nyomában. S ezekre nincs bocsánat. Légy megértő és türelmes, megalkuvó soha. Akik a mások életére törnek, így vagy úgy, azokhoz ne legyen közö

„Élet és halál van a nyelv hatalmában, amelyiket szereti az ember, annak a gyümölcsét eszi.” Példabeszédek könyve 18:21 Csak egy szó volt, semmi több. Csak egy elejtett mondat, egy elmormolt töredék, de a hatása felbecsülhetetlen. És szeretnéd visszaforgatni az idő kerekét, szeretnéd másként szabadjára engedni gégéd fogságából a hangokat, valami egészen mást formázni belőlük, mint ami kiszökkent a nagyvilágba. Szeretnéd az ellenkező hatást elérni, mert már annyiszor megbántad. Csak egy szó volt, egy elejtett mondat, semmi több. Mégis a nyomában sebek, könnyek és összetört kapcsolatok.  Csak egy szó volt. Ismét semmi több, és megdöbbentett a rá kapott reakció. Nem számítottál ekkora örömre, ennyi életre, nem gondoltad, hogy mindez hatalmadban áll. És mégis, a kiejtett mondattöredék olyan volt, mint egy éhezőnek egy szelet friss kenyér. Olyan, mint a fáradt vándornak egy hűs vizű forrás, amely új erőt ad testnek és léleknek. Csak egy szó, semmi több.  Csak néhány szó, de