Erőd és bástya
"Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején!" Jeremiás 16,19 Abban az időben, mikor ezek a sorok íródtak komoly veszély fenyegette Júdea népét. A betörő sereg pusztított, amerre csak járt. Feldúlták a városok, falvak házait zsákmány után kutatva. A lakók közül azokat, akik ellenálltak, kardélre hányták, a többieket fogságba hurcolták. Akik hamarabb tudomást szereztek a támadásról, igyekeztek maguknak védelmet találni, valamilyen megerősített városban kerestek menedéket. Izrael és Júdea királyai is igyekeztek megerősíteni országukat hasonló védelmi rendszerekkel. Ezen települések fő jellegzetessége volt az erőd, vagy a vár. A biztonságot jelentő épület falai szélesek voltak, legtöbbször terméskőből rakták össze azokat, amik ellen álltak a természeti pusztításnak épp úgy, mint az emberinek. A régi korok építői hamar rájöttek arra, hogy az egyszerű fal nem nyújt elegendő biztonságot, mert könnyen áttörhető, létrával megmászható, aláásással és