reggeli dicséret

"Sőt azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében bolondok, hogy megszégyenítse a bölcseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében erőtlenek, hogy megszégyenítse az erőseket, és azokat választotta ki Isten, akik a világ szemében nem előkelők, sőt lenézettek, és a semmiket, hogy semmikké tegye a valamiket, hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt." Pál első levele a korintusiakhoz 1:27-29 Boldog bolondok napját! Néha szokták mondani, hogy ez az én ünnepem. Miért is vitatkoznék ezzel, ha egyszer igaz? Mindjárt elmagyarázom miért is igaz, hogy ez az én ünnepem, és miért is örülök ennek ennyire. Szeretünk okosnak látszani, és nagyon rosszul tud esni, ha bolondnak néznek. Mikor egy kérdést feltesznek nekünk, a lehető legjobb tudásunkat előbányászva próbálunk egy megközelítőleg jó választ adni rá. A bölcsességünk legmélyéig megpróbálunk lenyúlni, és ha szerencsénk van, nem mondunk ostobaságot. A Sziget fesztiválra, a Lelki Betérőbe készülve szin

Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt. Apostolok cselekedetei 12:11 Előfordult veled, hogy álmodtál valamit, és annyira valóságszerű volt, hogy azt hitted, hogy tényleg az történik, amit álmodsz? Ebben nincs semmi csoda: az álmaink többsége ilyen. És olyan már történt veled, hogy álom közben egyszer csak arra gondoltál, hogy ez annyira képtelenség, hogy biztosan csak álmodsz? Én többször gondoltam ilyenkor arra (amikor rossz álom volt), hogy most megrázom a fejem, és fel fogok ébredni, és úgy is történt. Amikor pedig jó álomból ébredtem, csalódott voltam, és szerettem volna folytatni. De mivel álom volt, és felébredtem, sajnos elszállt a folytatás. Valószínűleg sokan ismerjük ezt az érzést is. Péter a mai történetünkben egy teljesen lehetetlen helyzetben aludt. A várható kivégzése előtti éjszakán, két katonához bilincselve. Egyszer csak megjelent egy an

Hűségesen terelgeted e megváltott népet, erőddel vezeted őt szent hajlékodba. Mózes második könyve 15:13 Soha nem voltam még túravezető igazi túrán, nem is vagyok biztos benne, hogy jó túravezető volnék. Nagy felelősség egy tucat, vagy akár még több embernek helyes utat mutatni keresztül az erdőn, úgy, hogy néhány fánál tovább nem látni az utat. Persze értem én, tapasztalat és tudás kérdése az egész, de hát azt meg is kell szerezni valamikor. Nem azt mondom, hogy képes vagyok az egyutcás faluban is eltévedni, de azt igen, hogy azért a túravezetői feladat nem biztos, hogy nekem való. Vannak nálam rátermettebb személyek is erre a munkára. Mert elvárásaink azért vannak, és az első elvárás az, hogy a túravezető legyen ott a túrázók élén. Vannak feladatok, amiket el lehet végezni home officeban, vagy távolról, de a túravezetés nem ilyen. Csak úgy vezethetőek el a túrázók A-ból B-be — főleg, ha hozzávesszük azt az igényt is, hogy mindez lehetőleg sérülés, eltévedés és vadtámadás nélkül törté

„Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” ( János evangéliuma 8. fejezet 33-36. vers ) Tudom, hogy messze van, meg nem a mi problémánk. De akkor is. Engem mind a mai napig mélyen megérint a február elejei törökországi földrengés. A gondolat, hogy milyen törékeny ez a világ és milyen törékeny az ember. Hogy este az aznapi történéseket letéve, a holnap terveivel lefekszel a puha ágyadba, majd arra ébredsz, hogy ott vagy beszorulva egy fal és a ruhásszekrény közé. Fény nincs, minden csupa por, levegő alig. Csak hallgatod, ahogy valami sistereg, csöpög, folyik, valaki nyöszörög, más valaki kiált.   Fejedben a belső hang: Ne pánikolj! Megoldod. OK. Megpróbálom ki

„Megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.” János evangéliuma 8.rész 32.vers Kezdjünk egy nagyon egyszerű kérdéssel: mi az igazság? A szót elemezve a következő tények derülnek ki: 1. a görög nyelvben az a szó, ami az igazságot jelöli a "felfed" és a "semmit sem rejteget" jelentést hordozza magában, 2. a héberben ugyancsak az a szó, amely igazságot jelent, egyben szilárdságot, állandóságot, és tartósságot is jelöl. Mindkét jelentés csokor azt sugallja, hogy érdemes és jó dolog tudni az igazságot, de ahogy lenni szokott az igazságnak is két oldala van…és a másik nem feltétlen napos. Vagy mégis? Jézus nem óvatoskodott akkor, amikor magát különböző jelzőkkel illette, pl.: az élet, a világosság, a Jó Pásztor, a feltámadás, az út vagy az igazság. Igen, Jézus magát igazságnak nevezi, amelyről János evangéliumában olvashatunk: „ Én vagyok az út, az igazság és az élet. ” ( Jn.14:6 ) Mindenki számára más az igazság. Van egy kép, amely az interneten

"Mert benne lakik az istenség egész teljessége testileg, és benne jutottatok el ti is ehhez a teljességhez, mert ő a feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak." Pál levele a kolosséiakhoz 2:9-10 Két vak ember hallott Jairus leányának csodálatos feltámasztásáról, s Jézus után mentek kiáltozva: „Könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!” (Márk 9.27) Végül mikor Jézushoz jutottak, ő egy döntő kérdést tett fel nekik: „Hiszitek-e, hogy én azt megcselekedhetem?” A vakok határozott igennel válaszoltak rá. Jézus válaszul megérintette szemüket, s azt mondta: „Legyen hitetek szerint!” (Márk 9.29) Ennek a két embernek az élete gyökeresen megváltozott, meggyógyultak, mert elhitték, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani őket. Tanulságos számomra, hogy Jézus nem azt kérdezte, hogy hiszik-e azt, hogy ő meggyógyítja őket, hanem azt, hogy hiszik-e, hogy meggyógyíthatja őket. Elhiszik-e, hogy olyan hatalommal rendelkezik, amely elegendő a gyógyításukhoz? Olyan sokszor tapasztalom, hogy megmondjuk

„Az asszonynak pedig ezt mondta: Megbocsáttattak a te bűneid. Az asztalnál ülők erre kérdezgetni kezdték egymás között: Kicsoda ez, aki a bűnöket is megbocsátja? Ő pedig így szólt az asszonyhoz: A te hited megtartott téged, menj el békességgel!” Lukács evangéliuma 7:48-50 Soha nem felejtem el azt az estét, amikor Jézust vendégül láttam. Hogy őszinte legyek, teljesen kiakasztott. Napokig, mit napokig? Hetekig nem bírtam továbblépni az eset felett. Először is, ki volt az a féleszű, aki beengedte azt a nőt? Az én házamba! Az eszem megáll. Mindenki tudja, hogyan él, mindenki ismeri a múltját és a jelenét. A „bűnös” az még egy enyhe kifejezés. Egy erkölcstelen senki. És én még azt hittem, hogy ez a Názáreti valaki. Valaki, akit vártunk, aki majd helyreállít minket, mint népet, a rég elvesztett dicsőségbe, és talán, mint egyes embereket is. Nem mondom, hogy nem voltak kételyeim Vele kapcsolatban, hisz hallani egyet s mást a származásáról… meg akikkel barátkozni szokott… maradjunk annyi